Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-12-16 / 42. szám

2007. DECEMBER 16. A karácsonyt mindenki megünnepli, a nem hívők is, de ők egy kicsit a karácsony mellett ünnepelnek. Olyan ez, mintha valakinek a születésnapján nem az ünnepeltet köszöntenék fel, hanem a tortának énekelnék, éljen soká. Úgy érzem, hogy akinek a karácsony csak azt jelenti, nem kell dolgozni menni, tovább lehet lustálkodni, sokat lehet enni, inni és szórakozni, az csak a testi oldalra helyez hangsúlyt. Pedig egy ilyen ünnepen a vertikális, függőleges vonalra, a lélek igényére is nagyon oda kell figyelni. Ezt úgy tudnám „lefordítani”, mint, amikor a pók megszövi a hálóját, s gyönyörködik benne, mert igen szép. Majd észrevesz egy oda nem illő, éktelenkedő szálat, amit el is vág. Erre az egész háló összeomlik, hiszen az utóbb elvágott szállal kapcsolódott a háló a plafonhoz, vagyis az tartotta az egész hálót. Másképpen: a mai ember ezt a vertikális vonalat elnyisszantotta. Természetesen ez nem mindenkire vonatkozik. Nézzük pl. a nép­számlálási adatok szerint öt és félmillió katolikus él az országban. Közülük legalább a felének ott kellene lennie a templomokban. De ezek az emberek negyven éven át a katolikus hitet és a katolikus erkölcsöt nélkülözve éltek, illetve nőttek föl. Mindezt csak azok kapták meg, akik valamilyen szállal kapcsolódtak az egyházhoz. Ezért meg kell találni Karácsony igazi jelentőségét: Isten emberré lett értünk, hogy mi Isten gyermekei lehessünk. Ezt a megtestesülést ünne­peljük Karácsonykor, különösen az éjféli misén, amikor talán olyan is oda talál, akinek ez olyan szál mint a pók számára az a bizonyos tartószál, amely tartja a hálót. Ne nyisszantsuk el ezt a szálat, hanem erősítsük meg, jöjjünk el a templomba, és nemcsak éjféli misére, hanem vasárnaponként is találjuk meg a templom felé vezető utat, mert ha éjfélkor rátalálunk az ösvényre, amely a templomba visz, akkor világosban még könnyebben visszatalálunk, hogy őszinte szívvel elénekelhessük együtt karácsony örömhírét: Dicsőség a maga­sságban Istennek és békesség a jóakaratú embereknek. Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden jóakaratú embernek áldott Karácsonyt és boldogabb új esztendőt! Bacsmai László plébános Ő velünk van! Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: - íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Mt 1, 22-23.) Milyen bátorító az, amikor egy barát leül mellénk és kezünket meg­szorítva, csak ennyit mond: „veled vagyok!” Milyen gazdag tartalmú ez a néhány szavas vallomás! Először is azt jelenti: együtt érzek veled. Igen, mintha ezt mondaná ezzel mellénk ülő szerettünk: ismerem helyzetedet és megértelek, veled vagyok. Ugyanakkor egy ígéret is ott rejlik a mondatban: számíthatsz rám. Mintha azt mondaná: én itt le­szek veled, velem mindig számolhatsz. És végül, de nem utolsósorban kihallható belőle egyfajta elhatározás is: én a te oldaladon állok. Ha minden és mindenki ellened fordulna is, én akkor is veled vagyok! Számtalan bibliai hely, és maga a karácsonyi történet is azt bizonyít­ja, hogy Isten üzenete hasonló módon gazdag tartalmú vallomás. Amit egy mellénk ülő barát szavaiból kihallanánk, ugyanazt remélhetjük az Úr néhány szavas karácsonyi üzenetében: „Immánuel: Velünk az Is­ten.” Mintha azt mondaná: együttérzek veled, számíthatsz rám, s én a te oldaladon állok... Együtt érezhet velünk, hiszen alig jött e világra, máris meg kellett ta­pasztalnia, az emberi lét legnagyobb mélységeit: a kitaszítottságot, fé­lelmet, üldöztetést. Komolyan gondolja, hogy számíthatunk rá, hiszen az O jelenlétében József és Mária mindig megkapta az időben jövő se­gítséget: az angyalokon, a bölcseken keresztül. S végül abban is bizto­sak lehetünk, hogy komolyan gondolta pártfogói mellénk állását, hisz Jézus puszta neve is már azt jelenti: Isten szabadít, gyógyít. Nem vád­lóként akar mellénk ülni, hanem segítő barátként. Immánuel - Jézus Krisztusban megtestesült az Isten vallomása: Ő velünk van! , Séf esik Zoltán evangélikus lelkész , SZEKSZÁRDI ________________VA8ARNAP Az adventi gyertya fényénél imádkoznak A Szent József Általános Iskola aulájának bejárati része olyan, mintha karácsonyi kiállításon né­zelődne az ember. Ám kiderül, hogy a bemutató kettős célt szolgál. Ötletet ad a tanulóknak az ajándék­készítésre, ám amiket közösen ké­szítettek, az megvásárolható. A kel­lemes dallamra figyelek: a kis kó­rus hangja szól, a gyerekek éppen december 24-re készülődnek a bet- lehemes játékkal, amit a belvárosi templomiján mutatnak majd be a délutáni szentmisén. A betlehemes játék narrátora, a nyolcadik osztályos Szegedi Janka. Vajon nem irigykednek a többiek, hogy őt választották e központi sze­repre?- Nem - hangzik a határozott vá­lasz, ami így folytatódik: - A mi isko­lánkban nem jellemző sem az irigy­kedés, sem a rivalizálás. Tanáraink - ebben az esetben Helfenbeinné Jankovics Mária és Szabóné Varjas Il­dikó - választását tiszteletben tartjuk, s örülünk egymás sikerének. Általá­ban jóban vagyunk egymással, legfel­jebb elkerüljük a rossz magavisele- tűeket. Janka első osztályos kora óta a ka­tolikus iskolába jár, de itt végzett Do­monkos is, aki már Pannonhalmán kilencedikes. Két öccse szintén isko­latárs, Márton ötödikes, Sebestyén pedig másodikos. A legkisebb Szege­di gyermek, Ágoston iskolailag még „várat” magára, hiszeii ő februárban lesz három esztendős. Megtudom azt is, hogy a család pár éve szekszárdi­ból bátaszékivé lett.- Szeretek ebbe az iskolába járni, mert nagyon jó a légkör, s nincs kü­lön hittanóra, mert azt - hasonlóan más tantárgyakhoz - heti két alka­lommal az órarendbe illesztve tanul­juk - válaszol kérdésemre Janka, majd a karácsonyi készülődésről be­szélgetünk. A Szegedi család számára nagyon fontos a lelki felkészülés ide­je, az advent. Esténként a koszorún meggyújtják a gyertyát - gyertyákat - s a halovány fénynél együtt imádko­zik a család. Persze, adventén kívül is napi program a közös imádság, ám akkor „másik, sima gyertya” adja a fényt.- Ha van időm, segítek anyunak. De ilyenkor, a karácsonyi nagytakarí­tásból jobban kiveszem a részemet, mint máskor.- Szerinted miért igyekeznek a csa­ládok karácsony előtt nagytakarítani?- Mert ezzel is megtiszteljük az ün­nepet. S úgy gondolom, ha lelkileg felkészülünk a karácsonyra, a lakás­nak is tisztán kell várnia a Kisjézust. - válaszol a világ legtermészetesebb módján a nyolcadikos leány, majd rá­tér az iskolai készülődésre, a már em­lítetteken kívüliekre.- Karácsony és húsvét előtt lelki napot tartunk. Ilyenkor ellátogat hoz­zánk a plébános úr, vagy a káplán. ■ Beszélgetünk, de a kis kápolnában gyónhatunk is. A legtöbben meg is tesszük. Viszont a kicsik, akik még nincsenek túl az első gyónáson, egy lapra felírják a bűneiket, majd elége­tik a papírt. Ez jelképezi, hogy meg­bánták a bűneiket. Janka a családi szentestéről is be­számolt. Az apró ajándékokat - rajzo­kat, pici dísztárgyakat, némi édessé­get - a gyerekek már korábban meg­vásárolták, illetve elkészítették. A ka­rácsonyfát közösen díszítik, majd a délutáni mise alatt „anya a fa alá teszi az ajándékokat”. Amikor megérkez­nek a szentmiséről, együtt terítik meg az asztalt, s eközben csenget a Jézus­ka. Akkor közösen gyújtják meg a gyertyákat, majd imát mondanak, s énekelnek.- Mire mindenki kicsomagolta az ajándékait, a kicsik kipróbálták a játé­kokat, addigra apu elkészül a halász­lével, s következik a vacsora. Később a kicsiket letesszük aludni, anyu ve­lük marad, mi pedig apuval elme­gyünk az éjféli misére. Karácsony első napját a szekszárdi Szegedi nagymamánál töltik az apa háromgyermekes - Andris, Emeren- cia, Benedek - húgának családjával egyetemben. Tehát délután kezdetét veszi az óriási társasjátékcsata. Per­sze, előtte a közös ebéd, a remek há­ziasszony nagymama húslevesének és süteményeinek nincs párja. Kará­csony másnapját odahaza, meghitten tölti a család. Janka már döntött: a következő tanévet már ő sem tölti otthon, Szege­den szeretne továbbtanulni, szintén egyházi középiskolában.- Én ilyen környezetben nőttem fel, s amit eddig tanultam, azt mindig kö­vetem - mondja határozottan Janka. - Szerintem hívőként élni nagyon szép. S az is jó, hogy odahaza és az iskolá­ban is nem csak a hétköznapi életre tanítanak meg, hanem Isten szerete- tére is... Itt belül érzem, hogy van Is­ten, aki már sokszor segített nekem is. V.H.M.-N.Á.

Next

/
Oldalképek
Tartalom