Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-12-09 / 41. szám

# vasaríap hétről hétre ____I 2007. DECEMBER 9 Lé tjátszma korlátok között 2010-re megújul a Kindergarten 2009-2010-ben megújul a város legnagyobb, legtöbb gyermeket befogadó óvodája, a Szekszárdi Német Kisebbségi Önkormányzat által fenntartott Kindergarten a düsseldorfi Hermann-Niermann Közalapítvány 150 000 eurós tá­mogatásának köszönhetően - tájékoztatta hétfőn a sajtó képvi­selőit Klaus M. Reiff, az alapít­vány kurátora, aki azért látoga­tott Szekszárdra, hogy felmérje az óvodaépület jelenlegi állapo­tát, a felújításhoz szükséges munkálatokat. Az 1970-es évek végén keletné­met technológiával készült épület renoválásának nagyszabású terve az alapítvány segítsége nélkül nem lenne kivitelezhető - mondta Jó- zan-Jilling Mihály, a Szekszárdi Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke. Kisebb lépéseket azonban teljes egészében önerőből meg tud­nak tenni, igy például 2008 nyarán az EU előírásai szerint elkészül a Kindergarten akadálymentesítése. 2006-ban pedig korszerűsítették az óvoda fűtését. Az udvaron 2008 ta­vaszára az összes balesetveszélyes játékot kicserélik, az egész külső játszóteret felújítják. Ez 4-5 millió forintba kerül, amit a CDU bautzem delegációja ajánlott fel. Mindenkinek fontos a német kultú­ra. A német kisebbségi önkor­mányzat 2010 utáni terve az isko­lák korszerűsítése. A Hermann-Niermann Közala­pítvány fő célkitűzése a német nyelv és kultúra támogatása, de emellett segítik a pécsi Ghandi Gimnáziumot, a soproni evangéli­kus gimnáziumot, a bajai kéttan- nyelvű gimnázium vendégtanárai­nak a 6 lakás építését finanszíroz­ták, felújították a pécsi Lővei gim­názium nemzetiségi képzést foly­Folytatás az 1. oldalról. Az iskola alapító igazgatójáról, Wigand Jánosról, valamint a mél­tán nagy tiszteletet érdemlő dr. Pataki József tanár úrról egy-egy tantermet neveztünk el. Az ö mun­kásságukat igen szép összeállítás­ban dr. Töttős Gábor tanár úr mél­tatta. Egykori tanáraink iránti tisztelet­ből, emlékük megőrzéséért egy ké­pes emlékkönyvet mutattunk be, amelyben a szekszárdi temetőkben tató szárnyát, valamint a budapesti rabbiképző könyvtárát. Rengeteg segítséget nyújtottak a budapesti zsidó idősek otthonának is. Eddig egészen előkelő helye volt Magyarországnak a támogatásokat illetően, most nyit az alapítvány más országok, így pl.: Románia fe­lé is, ahol szintén él németség, de nem csak őket, hanem a német kul­túrát támogatják. Ösztöndíjat nyújtanak pl. a ger­manisztikát tanuló diákoknak, to­vábbképzési lehetőséget biztosíta­nak a német nyelvet oktató pedagó­gusok részére, a német nyelv és kultúra támogatása fontos feladat. Ennek az alapítványnak volt már kapcsolata Tolna megyei intéz­ménnyel, többek között az Illyés Gyula Megyei Könyvtárnak nyúj­tott jelentős segítséget az infrast­ruktúra kialakítását illetően. Szekszárdot a színházon kívül, főleg az óvoda érinti, ahol 12 cso­portból 1 kizárólag magyar nyelvű foglalkozásokon vesz részt, a többi németül tanul, pl. dalokat, mondó- kákát. Ez az óvoda előkészíti a gye­rekeket a kéttannyelvű, vagy nem­zetiségi oktatásra. Klaus M. Reiff régóta jó kapcso­latot ápol a Szekszárdi Német Ki­sebbségi Önkormányzattal. A 90-es években a magyarországi német nagykövetség kulturális attaséja volt. 1994-ben, a német színház meg­nyitásakor a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét kapta a ma­gyar-német kapcsolatokért. A ki­tüntetést Göncz Árpád adta át. So­káig dolgozott Lengyelországban. Jelenleg az ebben a régióban meg­szerzett tapasztalatait és rengeteg kapcsolatát hasznosítja mint nyu­galmazott diplomata, az alapítvány közép-kelet-európai referense. nyugvók sírhelyei találhatók meg, megfelelő eligazítás, térkép segítsé­gével. A fényképeket Pesti Gyula tanár úr készítette, az összeállítás­ban Kertes Lázár és Németh János tanárok segítettek. Az ünnepi kedves találkozó foga­dással, beszélgetéssel és a szek­szárdi borosgazdák borbemutató­jával, kóstolójával zárult a 111 éves iskolában. Jövőre újra, ugyanitt - gondolat jegyében köszöntünk el egymástól. Lemle Béláné Rideg, komor, sivár, vasból épí­tett színpadkép fogad a Magyaror­szági Német Színház (DBU) leg­újabb előadásán. Csupán a zeneka­ri árokban bújik meg némi meleg­ség, a városi zenész Miller [Szalay Sándor) és családjának tisztes pol­gári otthonában. Ebbe a kimért, kö­tött rendbe hatalmas mennydör­gésként robban be a konfliktus elő­hívója: Miller Lujza (Alice Müller), a polgárlány és a főrangú Ferdi- nánd von Walter (Kispál Gergely) szerelme. És rettentő robajjal bein­dul a gépezet. Lehangoló, mono­ton, a gépek zaját imitáló kortárs ipari zenét hallunk, ami mellett egy pillanatra sem szólal meg a zenész hegedűje.- Ez a mi életünk - mondta az Ármány és szerelem (1784), Fried­rich Schiller (1759- 1805) leghíre­sebb drámájának szekszárdi előadá­sáról egy néző a szünetben. A rende­ző, Clemens Bechtel szándéka szerint természetesen nem csak a színpad és a zene, de a lényeget kiemelve az eredeti ötből két felvonásba sűrített cselekmény ritmusa, a karakte­rek megformálása is igazodik a mai világhoz, miközben a szereplők az eredeti, archaizáló szöveget mondják. Schiller több mint két évszázada írt „polgári szo­morújátéka” azonban mégsem csak ezek által válik érvényessé a mi életünkre. Hiszen a szerelem, a szenvedély örök. Akárcsak az egyes társadalmi osztályok közötti ellentét. Az apai hatalom érvénye­sítése minden áron, önös célokért korszakoktól függetlenül gyakran szül családi tragédiákat, ami után már késő a feleszmélés, hiábavaló vágy a megbocsátás. Ez a momen­tum a DBU előadásának zárójele­netéből ki is marad, a szerelmi drá­mára irányítva a figyelmet, amely­nek hátterében árnyként az egyet­len gyermeküket sirató, mindenü­ket elveszített apák állnak. Tompít­va, vagy a nézők belátására bízva ezzel a darab erkölcsi példázat jel­legét. A becsületes, elveit fel nem adó muzsikus apa tragédiáját lánya iránti szeretete okozza. Míg a her­ceg minisztere, a mindenható Von Walter (Bernd von Bömches) nem utasítja el szekretáriusa, Wurm, azaz a Féreg (Rares Hontzu) által szőtt, és a nevetséges, pi- perkőc udvarnagy Von Kalb, a Borjú (Andrei Hansel) által készsége­sen segített ármánykodá­sokat, végül saját kelep­céjébe esik. Schiller nem elfogulatlan a polgárság­gal szemben, amely er­kölcs és becsület terén felül kerekedik, felma­gasztosul, míg az udvar lealjasul. A Sturm und Drang, a Vihar és vágy irányzatá­nak kiemelkedő színmű­vében egyedül a két osz­tály között álló, jelenleg a főnemesi réteghez tar­tozó, de múltjában hányattatott sorsú Lady Milfordnál (Frank Ildi­kó) figyelhetünk meg jellemfejlő­dést. A herceg kegyencnője, aki Ferdinánd szerelme által szeretne megtisztulni az udvar mocskától. Miközben a herceg ajándékát a szegények javára fordítja, erős tár­sadalomkritikát fejt ki. Mégis az asszony, aki hozzászokott, hogy minden vágya teljesül, miután a miniszter fia elutasította, a lány fe­lől próbál újra közelíteni hozzá, de Lujza erénye felébreszti benne büszke becsületét, ami nem enge­di, hogy útjába álljon a két fiatal szerelmének. Friedrich Schiller fordulatokban gazdag, a Magyarországi Német Színház előadásában a nézőket is bevonó, örökérvényű drámájában az emberi értékek tisztelete végül, de túl későn, győz. K. E. K.E. Öregdiák találkozó a Garay Gimnáziumban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom