Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-11-25 / 39. szám

K . SZEKSZÁRDI asArhap MOZAIK Kettős sírok, sírrablás, bizánci útiszék Az M6-OS megelőző régészeti feltárása Az M6 autóút Tolna megyei sza­kaszán végzett megelőző régé­szeti feltárások egyes eseményei­ről már értesülhettünk a sajtón keresztül. Gaál Attila, a megyei múzeum igazgatója azonban az egész évad régészeti munkájáról tartott vetített képes előadást. 330 ezer négyzetméteres terület feltá­rásáról van szó, de nem ennyinek indult, 250-260 ezer négyzetmé­ternek határozták meg a megelő­ző terepbejárások elvégzésekor. Ez általában így van, mert amit a felszínen látnak, a szántásokon járva, az azért észrevehető, mert a lelőhelyek lekoptak. Aztán a le­leteket a humuszréteg alatt talál­ják meg. A 10/B lelőhely hatalmas kiterje­désű: Bátaszék, a Lajvér-patak, a Várdombról Szekszárdra vezető út környékén található, Európa egyik legnagyobb lengyeli kultúrás lelő­helye. A 013-as lelőhely területére völgyhíd építését tervezik, bár erre másik helyszín is felmerült, ami új feltárással járna. Ez 60 millió forint volt, nagyon jó régészeti eredmé­nyeket hozott, de Gaál Attila pazar­lásnak gondolja új munkálatok el­indítását. Lesújtó a véleménye az egész környék előkészítéséről. A 029-034 lelőhely az, ahol az új híd­hoz vezető autópálya megelőző fel­tárásakor bronzkori cölöpökre épí­tett házmaradványokat találtak. Ez volt az első göröngy, ahol az ember meg tudott telepedni. Itt keresztezi az M9-est az M6-os. Ezen a terüle­ten a neolitikumtól kezdve, a réz­korig, bronzkorig találtak lelőhe­lyet és egy XVIII. századi délszláv falu maradványát. Néhány száz méteren belül négy nagyon lénye­ges lelőhely, előkerült egy több mint ezer síros avar temető. Az ásatási munkálatokba is be­pillanthattunk: a markoló szedi ki a földet, amit depóba szállítanak, de ez a múlt év elejétől már nem ilyen egyszerű, ugyanis akkor hoztak egy új földvédelmi törvényt, ami szerint külön-külön depóban kell gyűjteni a trágyával kezelt humusz A-t, az alatta levő humusz B-t, a ke­vert talajt és a nyers altalajt, és az átemelt föld mennyiségéről napra­kész kimutatást kell készíteni. Ezt a régészek számára nem minden­napi feladatot a helyi földhivatal szakértő segítségével tudták meg­oldani. Nyáron, amikor megszűntek az áradások, megindult a feltárás az avar lelőhelyen: terepbejárás 6-8 segéderővel és 2 régésszel csatár­láncban, ha valaki talált egy csere­pet, azt mondta, lelőhely, akkor körbejártak, hogy hol szűnik meg a lelőhely, GPS-szel bemérték, tér­képre tették, dokumentálták. Itt előkerült kb. öt darab középkori cserép, meg egy-két bronzkori cse­réptöredék. Ezután megszondáz­ták, vagyis a markoló két és fél mé­ter széles kanalával húztak egy hosszú csíkot, hogy megtudják, ez lelőhely-e. Az első csíkba beleke­rült 40 avar sír, ami a felszínről nem látható. Ezekre vagy ilyen sze­rencsés véletlen folytán, vagy már az autópálya építésekor találnak rá, és akkor ott a gépek mellett kell el­végezni a munkát. Bátaszék környékén került elő az a neolitikus edényke, aminek egyik fele egy arcot formáz: szem­öldök, fül, orr, de száj az nem volt. Amikor Torma István professzor a tanítványaival eljött Szekszárdra a feltárások eredményeit megnézni, kijelentette, ez bizony férfiábrázo­lás. Diákjai érdeklődve kérdezték, hogy miből látja ezt. - Nincs szája, ez csak férfi lehet - felelte. Egyéb­ként a női arcot formázó edények­nek sem volt szája, de a neolitikus edényfülek stílusában két kis fü- lecskét ragasztottak a mellkas kör­nyékre. A férfiak megkülönbözte­tésére nem alkalmaztak semmiféle plasztikát. Nagyon ritka az ilyen antropomorf ábrázolású edény. Megtörtént a neolitikus és a bronzkori rész feltárása, néhány V. századi germán sír is előkerült, és még láttak egy kb. 2 m2 nagyságú foltot. A jelenségeket a régészek az alapján veszik észre, hogyha a nyers sárga altalajba beleástak va­lamit, akkor az a felülről lejövő ke­vert földdel töltődik fel. Ez a sírok­nál, a szemétgödröknél, a házhe­lyeknél is így van. Erre a foltra is rá­ástak, ahogy lefele mentek ez a folt egyre nagyobbá vált, és lett belőle három óriási méretű téglaégető ke­mence, amit valószínűleg a XIV. században, vagy a XV. század ele­jén ástak, közvetlenül a patak part­jára, mert a téglaégetés nagyon víz­igényes. Az avar temetőhöz visszatérve: ez átmegy az erdő területére, de ott nem kutakodhatnak, mert kemény szerződést kötöttek az autópálya­építőkkel, hogy a tervezett nyom­vonalon kívül egy méterrel sem tár­hatják fel a jelenségeket. A vizesek engedélyével azért megnézték, hogy a temető a töltéslábban még jelentkezik. Ez a több száz sír a ko­rai avar időszaktól a késő avar idő­szakig terjed. Érdekesség, hogy na­gyon sok lovassír került elő. A feltá­rások eredménye az avar síroknál általában kevés, mert akkoriban jellemzőek voltak a sírrablások, az eltemetett nemesfémet visszavet­ték a halottól. Sokszor még azt sem várták meg, hogy szárazon lehes­sen a halotthoz hozzányúlni. A sí­rok mellett megtalálhatóak a rabló­gödrök. Ugyanez mondható el a lósírokról is, ahonnan a lószerszá­mokat rabolták el. Találtak olyan sírokat, ahol a lovát nem a harcos mellé, mint a honfoglaláskorban, hanem a lábához egy ugyanolyan sírba temették. A vaskengyel na­gyon forradalmi találmány volt a maga idejében, nem csak bizton­ságban érezte magát a harcos ló há­tán, de fel tudott állni, neki is tu­dott huzakodni a szablyával harc közben. Majdnem minden avar sírban van egy cserépedényke, azzal a sír­rablók nem foglalkoztak. Ez a régé­szek számára azonban legalább annyira becses, mert nagyon jó korjelző. Anya és gyermeke sírját láthattuk. Jómúltkorjában világ- szenzációként jelent meg a sajtó­ban, hogy megtalálták a legrégebbi olyan sírt, amibe Rómeót és Júliát, egy fiatal fiút és egy fiatal lányt te­mettek el. Ilyen jellegű sírok, ahol tragédiák fedezhetők fel, ahol a szülő a gyerekével, vagy éppen a szülőcsatornában félig bent, félig kint a kis csecsemő, vagy egymást átölelő fiatalok fekszenek nagyon sok esetben előfordul. Nagyon megbecsült lehetett az a harcos, akinek sírjába két lovat is melléte­mettek, bal karján pedig a szablya. A honfoglaló magyaroknál nyúzott lovas temetkezés volt, tehát a halot­ti vacsorára a lovat megették, a bő­rét, a lábát, a fejét pedig kitömve a gazdája mellé temették, az avarok­nál csontvázas lótemetés volt, de ugyanebben a temetőben találtak olyan sírt is, amibe két lovat temet­tek el az egyiket nyúzott lovas mó­don, a másikat csontvázasán. En­nek okán törhetik a fejüket a régé­szek. Bizáncból származó szétnyit­ható útiszéket is találtak - amiből 2007. NOVEMBER 25. Magyarországon öt darab van -, elég rossz állapotú, de mégis na­gyon jelentős lelet. Az, hogy a csontvázakból meny­nyi marad meg, függ attól, hogy az illető milyen állapotban volt, meny­nyi mész volt a csontjaiban, és függ a talajtól, annak nedvességtartal­mától. Egy szép pártadísz maradványa, egy pár arany fülbevaló, egy előke­lő hölgynek a piperekészlete ezek abból a nagyjából egy helyen talál­ható néhány sírból valók, amiket nem raboltak ki. A lengyeli kultúrát Wosinsky kezdte el feltárni Tolna megyében. Akik akkor éltek őskori emberek voltak, de nem ősemberek, nagy­szerű társadalomszervező képes­séggel rendelkeztek. Ők az utolsók, akik még egyben tartották a telepü­lést és a temetőt: egy nagycsalád a házcsoportja mellé temetkezett, aztán jött a másik házcsoport és mellette a temető és így tovább. A bronzkorban már különválik a te­mető, nyilván rájöttek, hogy ez hi­giénikus okok miatt szükséges. Az, hogy magzati pózban temették el a halottat még a rézkorban is ismert. Általában alaktalan sírgödrökbe te­metkeztek, de ezen a lelőhelyen előfordulnak ház alakú, épített sí­rok is, amelyek a mi területünkön elég ritkák. Épített sírba az előkelő halottakat temették. A gazdag sí­rokba sok edényt és kőeszközt rak­tak a halott mellé. Az ún. csőtalpas edények nagy része kifejezetten sírkerámia, a szájuk lefele néz. Azért készítették, hogy a túlvilági útra elkísérje a halottat. Aki mellé a nagy gonddal elkészített kőbaltát odatették, elvihette magával a túl­világra az megbecsült ember lehe­tett. Végül láthattuk egy épület, 20 méteres hosszúságából ítélve való­színűleg közösségi ház, gerenda­szerkezetét, és csónak alakú háza­kat. Minden régészeti lelőhelyről idő­szakonként légi felvételek készül­nek. Ezek nagyon jók arra, hogy a régészek rajzai, a légi felvételek, meg a tízezres térkép alapján a geodéták georeferált térképet ké­szítsenek. A látható tájon megtalál­hatók a régészeti objektumok meg­számozva. K. E. KEDVES DIÁKOK! Jó állapotban megőrzött, használt tankönyveiteket SZEKSZÁRDON, a Mészáros Lázár u. 7. szám alatti KÖNYVKUCKÓ-ban átvesszük könyvutalványért minden péntek délután. Rendelhető bármilyen könyv, tankönyv, akár az interneten is. Telefon/fax: 74/510-797 Mobil: 30/93-79-204 E-mail: tankonyv@terrasoft.hu Honlap: www.tankonyvker.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom