Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-11-18 / 38. szám
2007. NOVEMBER 18. ANNO , SZEKSZÁRDI vasArnap 7 I EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 115. Két szerény városépítőnk Sokszor megfeledkezünk azokról, akik kezük nyomát hagyták megyeszékhelyünkön, történelmi távlatokból nézett aprómunkájukkal jelentős, olykor döntő változásokat hoztak Szekszárd életében, amely nélkülük talán nem lenne olyan, amilyennek ma ismerjük. A verbói nemesi előne- vű Szluha György Demeterről Szinnyei József szűkszavúan mondja: „apát-plébános, született 1747-ben a Vas megyei Alsópatyon. 1764. október 24-én lépett a remete Szent Pál-rendi szerzetbe, 1769- ben diakónus lett Pécsett, hol teológiát tanult; azután Nagyszombatba helyezték, hol pappá szentelték; a rend feloszlatása után előbb Sátoraljaújhelyben, majd Nagyváradon volt tanár 13 évig. 1792. november 19-én Szekszárdra plébánosnak neveztetett ki; később madoc- sai apát lett. Tolna vármegye táblabí- rája is volt. Meghalt 1820. október 21-én Szekszár- don.” Pásztorjátéktól prédikációkig felsorolt hét műve korántsem sejteti, miért emlékezhetünk rá kegyelettel. Ide kerülése után alig két évvel, a nagy tűzvészkor - Vendel István szavaival élve - „a veszedelemben bátor magatartást tanúsított, a lángok közt a templomba hatolt, kihozta az oltári- szentséget, az egyházi edényeket, a miseruhákat, bár ez utóbbiak már tüzet fogtak. Megmentette a főoltárnak a Megváltót ábrázoló képét is.” Egy hónap múlva már meglett az új templom helye, s az építési összeget 1799-ben, bécsi Szent Ist- ván-prédikációja után írásbeli ígéretként is sikerrel kunyerálta az uralkodótól Szluha. Volt már gyakorlata ebben, hiszen épp egy éve Budán ugyanezt tette a létesítendő megyei kórház ügyében. Neki köszönhetjük a stációk Remetére telepítését s a - Béla térről azóta lebontott - első állandó iskola építtetését. Már nem érhette meg ennek megvalósulását, akárcsak a gimnáziumét, így az egy következő korszakra maradt. Szekszárd kitartó küzdelmét segítette Szluha György (Kallivoda Katinka _____alkotása) a l egendás Mehrwerth Ignác után a főjegyzői posztra került Hirling Ádám. Tolnán, 1854. november 9- én született, Pécsett papnak tanult, de Baranyában vállalt jegyzőséget. Siklósról pályázott sikerrel 1884- ben, s bár helységünk élete a következő két évtizedben a válságokkal teljes, mégis dinamikus fejlődést mutat szellemben és épületekben. Sikerrel küzdött meg a filoxéra veszélyével; sokak ellenzésére, de máig impozáns épületként megvette a szállót, melyet az utóbb elhíre- sült Lechnerrel és Pártos Gyulával terveztetett újjá. Az utóbbi három év múlva, 1896-ban már a megálmodott gimnázium alapjait ásatja. Az épülethez és az intézményhez sikerült megnyerni a megye hathatós anyagi-erkölcsi támogatását. Közben az érdek- egyeztetésben jó politikusnak bizonyuló főjegyző gondoskodik öccse, Antal pappá neveltetéséről, s titokban, saját boldogulásának zálogaként a Dr. Hirling Ádám Újabb építőkövek megyénk történetéhez A 37. helytörténeti pályázat díjazottal A 37. éve meghirdetett megyei helytörténeti pályázat a főiskolai, egyetemi hallgatók, amatőr helytörténészek, profi történészek számára egyaránt lehetőséget ad kutatómunkájuk gyümölcsének megmérettetésére. Számos megyében néhány év után elsorvadt, több helyen kutatói érdektelenségbe fulladt a tolnaihoz hasonló kezdeményezés. Tolna megyéről napjainkig nem készült múltját, évezredes történetét részletesen feldolgozó szintézis. Voltak és vannak egyes korokról, településekről, vagy bizonyos szempontból akár megyei szintig is terjedő összegzések, de ezek sohasem a megyetörténeti monográfia igényével születtek. Ezért is jelentősek azok az alkotások, amelyek évtizedek óta a megyei pályázatra érkeznek. Az egy vagy néhány ívnyi terjedelmű, többnyire nem átfogó munkák, gyakran nem teljes értékű feldolgozások, ám apró építőkövei egy majdani megyetörténetnek. Az. alkotások többsége saját forráskutatásra, azok elemzésére épül, tehát részben újat, vagy korábbinál pontosabb ismeretet közöl. Az évtizedek alatt beküldött félezer pályamunka legjobbjai bekerültek a levéltár napjainkig megjelent 22 tanulmánykötetébe, vagy éppen a Szekszárd XX. század első évtizedeiben jubileumi kötetbe. Közben számos értékes munka továbbfejlesztett változatából született szakdolgozat vagy éppen doktori disszertáció. Az is gyakori, hogy a jól sikerült diplomamunkát, vagy annak egy átformált változatát szerzője megméretteti ezen a fórumon. 2007-ben 10 szerző 11 pályaműve (a szerzők fele lakó- vagy munkahely szerint a megyeszékhelyhez kapcsolódó) érkezett, valamennyi megfelelt a kiírásnak. Minden jeligés pályamunkát két szaklektor minősített. Mivel olyan pályamű, amely kiegészítés, formai vagy tartalmi módosítás, esetleg hivatkozási pontosítás nélkül azonnal megjelentethető lenne, nem akadt, ezért a kiírók I. díjat nem adtak ki. II. díjas lett: Major Attila: Tolna nagyközség villamosításának története. A nyugdíjas szekszárdi tanár témaválasztásával hiánypótló feladatot látott el, hiszen a településről készült kiváló monográfia csak érintette e témát, ő viszont részletesen és nagy szakértelemmel tárta fel. Az alapos levéltári és szakirodalmi kutatásra épülő 130 oldalas tanulmány kivitelezési színvonala jó, nyelvezete olvasmányos, hivatkozásai korrektek. A színes képekkel, mellékletekkel, grafikonokkal gazdag pályamű néhány kisebb pontosítást, rövidítést követően megjelentethető. III. díjat kapott: (40 000 + 5000 Ft könyvutalvány) Keresztes Hajnalka: Fejezetek a nagyszékelyi re- formátusság életéből című munkája. Szintén harmadik díjasnak minősült Frei Ágnes: A várépítészet Zsig- mond korában. Az ozorai vár és építtetője, Fillippo Scolári című tanulmánya. Különdíjaban részesült: Kalauz György Volt egy KÖJÁL Tolnában pályamunkája. Kiemelt dicséretet kapott: Fichterné Tóth Mária: A Tolna Megyei Munkaügyi Központ és Szekszárdi Kirendeltsége történetét feldolgozó pályamű. Örményi János: Epizódok a Tamási színjátszás történetéből. Dicséretben részesült: Kurucz- né Boda Zsuzsanna: Egy szimbolikus térfoglalási eljárás értelmezése a szekszárdi kopjafa és az ’56-os emlékmű felállítása tükrében. Muthné Darócz Szilvia (Szekszárd) A Szekszárdi Kaszinó könyvtárának története. Samay László (Duna- szentgyörgy) A Lengyeli Római Katolikus Egyházközség krónikája. Samay László: Lengyel község képes története Megfelelt: Tóth Márta: Emlékeim Sárszentlőrincről. A pályázatot a támogatók 2008. szeptember 10-i beadási határidővel 38. alkalommal is meghirdetik, A kiírók örömére szolgálna, ha az 1708. szeptember 2-i győztes kölesdi csata 300. évfordulójához kapcsolódó pályamű is készülne. Esetleg olyan felmérés, hogy a mai ifjak, felnőttek mit tudnak megyénk ezen nevezetes eseményéről. Dr. Dobos Gyula jogot is elvégzi 1893-ban. Amikor 12 év múlva, 1905 szeptemberében a rendezett tanácsú város első polgármesterévé választják, aligha gondolták, hogy csak két évig, 1907. november 21-én bekövetkezett haláláig viseli majd tisztét. A hálás város mindössze azt mondhatja el: egy-egy utcát feldíszített a két férfiú nevével, de aligha gondolhatjuk ezt méltó és méltányos emlékőrzésnek. Dr. Töttős Gábor ODON IDŐBEN November 19-én 215 éve, 1792- ben szekszárdi plébános lett Szluha György, új templom, megyei kórház, iskola építtetője. November 20-án 175 éve, 1832- ben a megyegyűlés követként újjáválasztotta Csapó Dánielt és Bezerédj Istvánt. November 21-én 100 éve, 1907- ben hunyt el rendezett tanácsú városunk első polgármestere, dr. Hirling Ádám, aki 22 évig jegyzőként segítette az átalakulást. November 22-én 130 éve, 1877- ben plébános-költő szülöttünk, Garay Antal cikkében sürgetett színvonalas, olcsó népkönyveket. November 23-án 120 éve, 1887- ben sajtónk dr. Roboz Zoltán filoxérabiz'tos másfél havi működéséről szóló jelentését ismertette. November 24-én 105 éve, 1902- ben a megyei általános tanítóegylet kapta a megszűnt szekszárdi társszervezet vagyonát. November 2S-én 130 éve, 1877- ben a helyi sajtó írta: „A választási mozgalom, már első hullámcsapásainál oly kórjelenségeket tüntet fel, melyeket a megyei autonómia, sőt a közerköl- csiség minden barátja elszomorodna.”
