Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-11-11 / 37. szám

í . SZEKSZÁRDI VASÁRNAP MOZAIK 2007. NOVEMBER 11. Megszűnt minden esélye az Esélyek Házának Bármilyen hihetetlen, három és fél éves áldásos tevékenység után bezárta kapuját Szekszárdon az Esélyek Háza. A bútorok nagy ré­szét elszállították, az összegyűlt anyagokat lemezekre mentették, a számítógépeket kikapcsolták, a munkatársak bedobozolták a hi­vatalos dokumentumokat, sze­mélyes holmijukat pedig hazavit­ték, s jelenleg felmentési idejüket töltik. Tehát véget ért egy fejezet. Valóban véget ért? Sokan és hitet­lenkedve teszik fel e kérdést. Távol áll tőlem, hogy személyes síkra tereljem e cikket, ám nem szeretném szó nélkül hagyni né­hány benyomásomat, s olyan té­nyeket, amelyek önmagukért be­szélnek. Számos ren­dezvényen, összejövete­len vettem részt a ház­ban újságíróként. Min­dig is érezhető volt a munkatársak lelkes ten­ni akarása, s a betérők bizakodása és bizalma. Találkoztam ott romák­kal, fogyatékkal élő em­berekkel, idősekkel, s olyan gyermekekkel és nőkkel, akiknek hátrá­nyos helyzetű térségben élve esélyük sem lett volna lépésközeibe jutni a nagyközségek és váro­sok lakóival az esélyt teremtő esé­lyek háza nélkül. Sőt, sokuknak fo­galma nem volt arról, hogy bizo­nyos ügyüket hol és miként intézhetik... Ja, s jelen lehettem azon a sajtó- tájékoztatón, amit az Esélyek Há- za-hálózat létrehozója, Lévai Kata­lin tárca nélküli miniszter, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal hajdani vezetője tartott talán fél év­vel az indulás után. Jól ismerte a szekszárdiak munkáját, amiről fel­sőfokon nyilatkozott. Sőt, nem csak a nagyszabású rendezvények­ről, képzésekről rendelkezett isme­retekkel, nem csak a társadalmi szintű problémák közvetítéséről tudott, hanem nyomon követte azokat a látszólag „aprómunká­nak” tűnő, s a munkatársak önként vállalt segítségnyújtást jelentő te­vékenységét, amelyek egy-egy em­ber, egy-egy család életében döntő fordulatot jelentettek. Ezek olyan elkeseredett polgárok voltak, akik „utolsó esélyként” léptek be az Esélyek Házába segítségért. Mert oda bárki bemehetett az utcáról időpont-egyeztetés nélkül. Betért a házba például az a bátai férfi, aki­nek a házát lakhatatlanná tette az ár. A család nem rendelkezett biz­tosítással, talán központi támoga­tást sem, vagy alig kapott... Karon fogta őt Mátisné Orsós Julianna (képünkön), az Esélyek Háza veze­tője, aki jól tudta, hova lehet és ho­va kell fordulni az ilyen és hasonló­képp reménytelen ügyekben. A bátai család ügye megoldódott. De a számos - nagyrészt megható - eset közül egy másik: a kétgyerme­kes, éppen munkanélküli férfi ko­pogtatott be. Megmutatta az összes befizetett számláját, majd elmond­ta, egy-két hétig nincs pénzük élel­miszerre. Aztán lett pár ezer forint­juk, amiből kihúzták.- Erről nem szeretnék beszélni - közölte az igazgató asszony, és csak ennyit mondott:- Szerencsére kialakítottuk a sa­ját és stabil kapcsolatrendszerün­ket. Ennek segítségével a súlyos problémák hatvan-hetven százalé­kát sikerült megoldanunk. Szekszárdon 2004 májusában alakult az Esélyek Háza, s mint már tudják, most, az esélyek évé­ben szűnt meg. Ennek történetét Mátisné Orsós Julianna a követke­zőképpen írta le, illetve mondta el mindazoknak az újságíróknak, akik rendszeres kapcsolatban vol­tak a ház munkatársaival. (Mond­hatom, nem vagyunk kevesen, ami azért is érthető, mivel valamennyi­en őszintén pártoltuk az ott folyó hiányt pótló tevékenységet.)- 2007 júniusáig volt szerződése a Szociális és Munkaügyi Miniszté­riumnak a megyével. Június eleje tájékán levélben kereste meg a me­gyei önkormányzatot azzal a kér­déssel a minisztérium, hogy a ko­rábbiakhoz hasonlóan vállalja-e to­vábbra is a feladatot, amihez a szaktárca biztosítja működésünk feltételeit. A megye ezt nem vállal­ta, hiszen nem tartozik a kötelező feladatai közé. Amennyiben a me­gye nemmel válaszol, az akkori terv szerint átkerülünk a Regioná­lis Munkaügyi Központhoz (RMK). Hittük, hogy ez így is lesz. De a tár­gyalások azóta is folynak, miköz­ben lejárt a felmondási időnk, no­vember elsejétől pedig a felmentési időnket töltjük. Az anyagiakra vonatkozó kérdé­semre az igazgatótól azt a tájékoz­tatást kaptam, hogy a ház működé­sére - bérek, rendezvények stb. - a szerződés szerint a minisztérium biztosította a havi 1,3 millió forin­tot. Amennyiben a szaktárca és RMK végül mégis szerződést köt­ne, akkor az összeget a minisztéri­um oda utalná, s onnan érkezne Szekszárdra. Ám - mint megje­gyezte Mátisné Orsós Julianna - er­re a formára törvényileg jelenleg nincs lehetőség, hiszen a RMK szervezeti keretébe nem illik bele az Esélyek Háza.- Tehát négy hónapon át halód­tunk, július 1-jétől nincs szerződé­sünk. Igaz, a béreket megkaptuk, de rendezvényeket, programokat már nem tudtunk szervezni. Réger Balázs, a megyei önkor­mányzat kabinetvezetője a követ­kezőket közölte: a Tolna Megyei Közgyűlés júniusi ülésén az Országos Esély­egyenlőségi Hálózatról szó­ló miniszteri utasítás alap­ján nyilatkozott arról, hogy 2007. július 1-jétől nem vál­lalja az Esélyek Háza mű­ködtetését. A döntést a Szo­ciális és Munkaügyi Mi­nisztérium illetékes osz­tályvezetőjének szóbeli tá­jékoztatása alapján hoztuk meg. Ezzel egyidejűleg a közgyűlés tudomásul vette, hogy e területen dolgozó négy közalkalmazott to­vábbfoglalkoztatását a Regionális Munkaügyi Központ biztosítja, ám az erről folyó tárgyalások nem ve­zettek eredményre. Réger Balázs hozzáfűzte, hogy a megyei önkor­mányzat költségvetésében az Álta­lános Művelődési Központ támoga­tása szerepelt, az Esélyek Háza kü­lön soron nem. Ezért a költségek megoszlásáról az ÁMK igazgatója, egyben a megyei közgyűlés műve­lődési és kisebbségi bizottságának elnöke tud bővebb információt ad­ni. Dr. Say István elmondta, hogy a ház dologi költsége évente 700-800 ezer forintot tett ki, a bérleti díjat a megyei önkormányzat fizette, sőt a berendezés nagy részéről is ő gon­doskodott. A bizottsági elnök to­vábbá kifejtette, hogy Lévai Katalin jó szándékkal találta ki e hasznos rendszert, ám jogszabályilag tisz­tázatlan és rögzítetlen a dolog, s ugyanez vonatkozik a munkáltatói és jogi háttérre. Úgy tudja, hogy a megyékben működő központok fi­nanszírozásának összege nem sze­repel a költségvetésben, így nor­matívát sem állapítottak meg szá­mukra. A szaktárca ugyan utalja a megállapodott összegeket, de gyakran csak utólag. A szerződése­ket pedig csak 6-12 hónapra kötik meg velük, sajnos gyakran csak visszamenőleg. Információja sze­rint vannak olyan megyék, ahol az Esélyek Házában dolgozók bérét sem tudják kifizetni. Egyébként - mint fogalmazott Say doktor - a Tolna megyei önkormányzat idén július - tehát a szerződés lejárta - óta több millió forintot fordított a szekszárdi székhelyű Esélyek Há­zának a működtetésére. Ám az is­mert elvonások miatt képtelen a to­vábbi finanszírozásra. V. Horváth Mária A Mentálhigiénés Műhely Önkéntes Központ Nyugdíjas Tagozat szervezésében a Rákóczi u. 8. szám alatti húsbolt (a főiskolával szemben) 2007. november 29-én (csütör­tökön) kedvezményes füstölt­áru árusítást tart reggel 7-11 óra között. Szalámi: 1100Ft/kg Kolbász: 900 Ft/kg Toka- és kenyérszalonna: 400 Ft/kg Zsír: 200 Ft/kg Véres-májas hurka, disznósajt: 450 Ft/kg Töpörtyű: 600 Ft/kg Sütőkolbász: 750 Ft/kg Friss sertéscomb,-lapocka: 900 Ft/kg Szeretettel várunk minden kedves nyugdíjas és nagycsaládos vásárlót! Nehéz élethelyzetben van? Jó lenne gondjait megosztani valakivel? ÍRJON NEKÜNK! lelkiposta@mental.hu MIT KÍNÁLUNK? Kapcsolatot egy másik emberrel e-mailen keresztül. Megírhat mindent, amiről úgy érzi, meg kell osztania valakivel! Megőrizzük az Ön titkait, anoni­mitását, e-mail címét nem adjuk ki senkinek! 72 órán belül, szeretettel, de őszintén válaszolunk és segítünk, hogy problémáira megoldást találjon! KIK VAGYUNK? Több éves segítő gyakorlattal rendelkező mentálhigiénés szakemberek. Vallási és politikai kérdések­ben nem foglalunk állást! IJÜUtlIHISTA LELKISEOÉLV ONLINE www.ielkiposta.hu ieiktposta^mental.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom