Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-10-21 / 34. szám
2007. OKTÓBER 21. Irodalmi idéző vasarüpM Borban az igazság1 Dionüszosz, a bor és a szőlőművelés istene a mitológia szerint Nüsza völgyében ízlelte meg először a bort. amelytől mámor ereszkedett reá, majd ezt a mámort ajándékozta dajkáinak és társainak. Örömhozó italával bőkezűen bánt, Ikariosz athéni pásztor volt az első ember, akinek Nüszából venyigét vitt, hogy megtanítsa rá, miképp kell a szőlőfürtökből bort előállítani. A gyümölcs bódító levének hírét - már akkoriban - vegyes érzelmekkel fogadták. Míg egyesek azonnal lelkes hívéül szegődtek, mások testi egészségüket féltették, egészen szélsőséges példákról is tudni. Lükurgosz, Thrákia királya Dionüszoszt és tisztelőit korbácscsal akarta kikergetni országából, Théba uralkodója, Pentheusz pedig azért gyűlölködött, mert az isten olyan fontos dolgokról vonta el az emberek figyelmét, mint háború, lemondás, önfeláldozás... Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk: az emberek sosem tudtak közönyösen viszonyulni a borhoz. Legtöbbünk a mai napig élvezi ízét, egészséget remélünk tőle, oldódását félelmeinknek, gátlásainknak, bátorságmerítő borozgatás közepette szövődnek szerelmek, hol halnak hamvukban. Vannak, akik az ihlet forrásaként tekintenek az italra, és vannak, akik túlzásba esve, rabjává válnak. Juhász Gyula Alkohol és irodalom című esszéjében a következőképp elmélkedik: „Már Lombroso is észrevette, hogy milyen nagyszámú alkoholista volt az irodalom, a művészet és tudomány lángeszűnek elismert alakjai között. A turini nagy elmeorvos egyszerűen mint a lángész és téboly összefüggésének egyik bizonyítékát említi ezek iszá- kosságát, és csupán annyi jelentőséget tulajdonít neki, mint a többi feltűnő degeneratív jeleknek.” Juhász azért nem nyugszik bele maradéktalanul a tézisbe: „Mert amint van egészséges lángész, mint Bach Sebestyén, Michelangelo, Goethe, akik mintegy az ember szellemi teljesítőképességének határait jelzik, a fényes ormokat, amelyeket fajunk lelki fejlődése eddig elérni tudott, éppen úgy vannak - és sajnos az előbbieknél nagyobb számmal vannak - beteg géKedélyes borozgatás az antik korban UROLÓGIA MAGÁNRENDELÉS Dr. Papp Ferenc OSZTÁLYVEZETŐ FŐORVOS Helye: Ergonom Kft. orvosi rendelője, Szekszárd, Tartsay u. 10. Rendelési idő: csütörtök 17-19 óráig Bejelentkezés: 74/419-448/122 mellék, 70/524-43-34 ÓRIÁSI ÁGYNEMŰ-, PAPLAN- ÉS FÜGGÖNYVÁSÁR SZEKSZARDON, a Panoráma mozi előterében OKTÓBER 24-ÉN, SZERDÁN 8-15 óráig. • Pamut, krepp, szatén, frottír, flanel, damaszt ágyneműk, lepedők • Törölközők, párnák, plédek, ágytakarók, anginok • Kis- és nagypárnahuzatok, köntösök, kötények • Függönyök (vitrázs, jackard, voile, organza ... stb.) széles választékban • Téli mosható paplanok 2600 Ft • Téli gyapjúval töltött paplanok 3800 Ft • Mágneses derékalj 11 800 Ft » Kétszemélyes paplanok, plédek is kaphatóak! niuszok, mint Pascal, Rousseau, Wilde, akik mint az emberiség intellektuális flórájának üvegházi növényei, azért szintén hódolatra és csodálatra késztetik a művészi és tudományos zseni minden igaz megértőjét.” Aki érzékenyen olvas a sorok között, az bizony észreveheti a szelíd iróniát, egyúttal Juhász Gyula magán- véleményét az alkoholizmus jelenségéről - minderre utal az idézet utolsó tagmondatának „azért” szava. De mégis mi a helyzet azzal az állítással, hogy az ital a költői ihletet szolgálja? „A szent őrület, az ihletettség dionüszoszi állapota valóban mutat külső analógiákat az alkohol mámorával. Ez a látsza- tos hasonlatosság tévesztette meg a jelszavak után induló, a dolgok mélyére nem (legföllebb a kancsó fenekére) néző embereket ..........a való di költői - és általában művészi, sőt tudományos, mert ilyen is van - ihlet mindig a lelki erők fokozását, mindig a maximális intenzitást jelenti, míg a részegség - és egyúttal az elmezavar is - a lelki erők fokozatos meglazulását, a szellemi képességek többé-kevésbé gyors megbénulását, végül a valóságos eszmélethiányt eredményezi.” „írók, költők részegségben fogant művei, mint ahogyan a mámorban fogant magzatok is, magukon viselik születésük bélyegét.” S hogy Edgar Allan Poe egyenesen a „teremtő részegségnek” köszönhette költészetét? Juhász ezúttal sem késik a reagálással: „az ilyen sörszagú okoskodásban körülbelül annyi az igazság, mintha valaki azt állítaná, hogy Heine költészetére igen jótékony és fölemelő hatással volt a hátgerincsorvadása.” Bizony itt már az esszé indulatosabb hangot üt meg, persze korántsem véletlenül. Adyt, a magyarok nagy Ady Endréjét e gondolattal próbálja fölmenteni: ő legalább némi szociális magyarázatát adja a sok hazai lángész mámoros ma- gafeledkezésének. Nevezetesen a magyar ugarból kinőtt fájvirágok nem tudják megtalálni őket megillető környezetüket, s az őket éltető levegőt sem, ezért fordulnak a legáltalánosabbnak tekintett narkotikumhoz. Hogy ez mennyire fölmentés, pláne mennyire magyarázat, azt döntse el ki-ki saját maga. Az utókornak mindenesetre itt maradtak a szebbnél szebb remekművek, s a tanulság mindkét oldalról. Végezetül érdemes még egy gondolatnál elidőznünk. A költő esszéjének zárlatában föltett egy kérdést: mikor lesznek végre nálunk kellő társadalmi viszonyok és olyan sorsok - mentesek mindenféle keservtől - hogy elég legyen álom és művészet? Panyi Zita 7. feladvány - középiskolásoknak Élt egy magyar költő, akiről az a hír járta: egy pohárnál sosem ivott többet, hiába csábította bármiféle társaság, vígasság. Legszebb költeményeit, szóljanak azok a mámor magas fokáról is, teljesen józanul írta. Feladvány: Ki a nevezetes költő, s mely művéből való az alábbi idézet? Gondiiző borocska mellett Vígan illan életem; Gondiiző borocska mellett, Sors, hatalmad nevetem. És mit ámultak? ha mondom, Hogy csak a bor istene, Akit én imádok, aki E kebelnek mindene. És a bor vidám hevében Fiittyentek rád, zord világ! Szívemet hol annyi kínnak Skorpiói szaggatók. Megfejtéseiket (az előző feladványokét is) szerkesztőségünk címére várjuk: Szekszárd, Béla tér 8., Polgármesteri Hivatal, aljegyzői titkárság. Kérjük, hogy a választ beküldők saját nevük mellé írják oda az iskola nevét is, ahová járnak, s a borítékra a „LITERÁTOR” jeligét! PZ Boroskancsó (19. sz.)
