Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-02-11 / 4. szám
f) va§aü1ap hétről hétre 2007. FEBRUÁR 11 Oltárkép, Mészöllyel Beszélgetés egy portréfilmről Január 19-én este héttől a Panoráma mozi Art termében az érdeklődők ingyen tekinthették meg Kis Pál István, Gacsályi József és Mayer Zoltán Mészöly Miklós- portréfilmjét, a Triptichon az életműhöz - amint arról lapunk ez évi második számában már beszámoltunk. A portréfilm, miként arra címe is utal, hármas tagolású, az egyenes igazságosság, az erkölcsösség és a nyilvánosság részeire bontja az életutat. A filmről annak szerkesztő-rendezőjével, Kis Pál Istvánnal beszélgettünk.- A portréfilm köny- nyű-nehéz műfaj. A beállítás, a megvilágítás, a képek méretnagysága, a vágás módja nagyjából adott. Talán éppen ez az egyik alapköve ugyanakkor a nehézségeknek is; ahhoz, hogy ne általánosat alkossunk, eltérés szükséges a megszokottól. A film a fényképezhető részét mutatja a valóságnak, ugyanakkor egy portrénak ezen is túl kell lépnie. Miképpen érhető ez el?- Talán, dicsérhetem annyira Mayer Zolit, hogy ezt egy remekül fényképezett filmnek mondjam. Kisorosziban forgattuk a nyersanyag mintegy három és félórányi részét. Érkeztünkkor Alaine asz- szony vezetett körbe bennünket, és sok témát nyújtott a Duna-parti környezet, bár később máshol is kellett forgatni ahhoz, hogy hitelesek legyenek és illeszkedjenek a vágóképek. A vágás különben nehéz volt, hiszen Miklós mindig a tökéletes, a gondolatait a legpontosabban visszaadó szót, kifejezést kereste, és míg azt meg nem találta, nem mozdult tovább. Ez, persze, filmes kihívást is jelentett.- Elengedhetetlen, hogy egy életinterjú alanya markáns, jellegzetes személyiség legyen. Elegendő, hogy a portrékészítő voltaképp csak jelen legyenek, „kimondani az élest" pedig a film főhősének kell?- A végeredménynek ilyennek kell lennie ahhoz, hogy ne afféle propagandafilmet forgassunk. Jelen esetben Gacsályi Jóska volt az, aki olyanképpen tudott bemenni Miklós világába, hogy elérjen egy belső monológ-jelleget az elkészült film. Ő nyitotta meg a személyiségét, ő késztette őszinte megnyilvánulásokra. Ehhez bele kellett ásnia magát a Mészöly-életműbe, rögtön meghallania az írásokkal való áthallásokat, és így tovább. Ugyanakkor mindnyájunk részéről elengedhetetlen volt a lelkesedés és a szeretet - ilyen jellegű portréfilmet másképp nem lehet készíteni.- A portréfilm egyik alapvető vázeleme a középső rész. Ebben Göncz, Esterházy, Nádas, Komád, Alexa és Vásárhelyi Mészöly Miklóssal kapcsolatos írásaiból hallhatunk részleteket. Milyen megfontolásból kerültek ezek a triptichon második harmadába?- Ez ismét Jóska érdeme, Miklóstól függetlenül kerültek be a citátumok. Fontosnak éreztük ezt a tükrözést, szükségesnek a megrajzolandó portré érdekében.- Maár Gyula egy remek portréfilmje is eszembe jutott a Triptichont nézve - azt ő Pilinszkyvel készítette, aki a költő által leírt „fa" szót eléggé erősnek érzi ahhoz, hogy az olvasóban ugyanúgy jelenjék meg, amennyiben a poéta kellőképpen „látja" maga előtt azt a fát. Milyen ehhez viszonyítva a Mészöly által említett „faság"?- Tulajdonképpen a kettő nagyjá ból lefedi egymást, csak az egyik; fogalmi világból érkezik, mondhat ni hegeli, míg a másik, a Mészölyi földszagú. Ez nem fogalmi fa, ha nem tapasztalati fa. Ez az a fajt; kötődés, amellyel a szülőhelyhez i: mindig olyan erősen kapcsolódott,- Miközben Miklós a Sorbonne on akart filozófiát tanulni...- Igen, minden leírása mégii anyagszerű, plasztikus. Pontos szinte naturalisztikus, a mögötte! való pedig abszolút elvont. A mo dernizmus végpontjának és ; posztmodern kiindulópontjánál tekinthetjük ebben az értelember Mészölyt, legalábbis a magyar iro dalomban.- Milyen a portréfilm utóélete?- Szeretném, ha élénk lenne. D( a Mészöly-kultusz építésének nag} hiánya, hogy a középiskolai szintn nem tudják bevinni ezt az életmű vet a tanárok, talán maguk sem vív ták még meg a saját harcukat, hog; ezt egyáltalán meg akarják tenni Pedig ehhez jó alapanyag volna < film is többek között. Mégsen érezhető eszméletlen nagy törek vés ebbe az irányba. Ez a filrr egyébként egy tízrészes sorozat ré sze, és tervben van a folytatás is hiszen lenne kivel; de egyelőre err< sincs lehetőség. Kosztolányi Pétéi Két emlékmű is elfér a Béla király terén A Szekszárdi Védegylet közadakozásból állítaná helyre az országzászlót A Béla király terén lévő, jelenleg 1848-as emlékműként funkcionáló, eredeti mivoltában azonban (több, mint 67 éve) országzászlóként felállított alkotás eredeti állapotának visszaállítására történt kezdeményezés egyre élénkebb vitát eredményez. A szocialista frakció legutóbbi sajtótájékoztatóján dr. Gaál Zsuzsanna képviselő Kossuth és Petőfi szellemiségére hivatkozva nem tartotta helyénvalónak a helyreállítást. [Ld. Szekszárdi Vasárnap, XVII. évf. 3. szám, 4. o.] Lapunknak dr. Tóth Csaba Attila képviselő reagált az elhangzottakra. Szekszárdnak nincs méltó ’48-as emlékműve, fogalmazott dr. Tóth Csaba Attila. Nemzeti sorsfordító eseményeinknek illő emléket kell állítanunk, emelte ki, amelyek Kossuth és Petőfi szellemiségét valóban képviselni tudják. Ezért szerinte a Béla király terén, amelyhez a szekszárdi '48-as események kapcsolódnak, egy a forradalom és nemzeti szabadságharc emlékét helyénvalóan megtestesítő alkotást kell felállítani. Egy olyan emlékmű, mutatott rá, melyet politikai és hatalmi erőszak nyomására megcsonkítottak, semmiképpen nem lehet a szabadság jelképe. „Amit ma ’48-as emlékműnek nevezünk (és annak nevez dr. Gaál Zsuzsanna), az nem más, mint a közadakozásból felépített, Konrád József szekszárdi szobrászművész által megalkotott, 1939. október 29- én felavatott országzászló emlékmű erőszakos megcsonkítása által létrehozott torzó” - húzta alá dr. Tóth. Címereket vertek le róla, a Hiszekegy első sorait eltávolították, a kettős keresztet kifűrészelték - és attól lett 1948-ban ’48-as emlékművé, hogy Kossuth és Petőfi bronzplakettjét rátették. A Trianon nemzeti gyászának szentelt, országszerte ezernél is több felállított országzászló közül éppen ötszázadikként felavatott szekszárdi műalkotást helyre kell állítani, vélekedett. A Szekszárdi Védegylet [amelynek dr. Tóth alelnöke], amely szervezet a hagyományőrzést is céljának tekinti, úgy járul hozzá az eredeti állapot visszaállításához, hogy közadakozást kezdeményezett, amelynek eredményeként jelenleg 340 ezer forint e célra rendelkezésre áll, mondta el a képviselő. A Művelődési Bizottság, melybe a Védegylet által delegált tag dr. Tóth, történészek és művészek bevonásával megvizsgálja az ügyet, majd annak eredményét a közgyűlés elé terjeszti. Ha a közgyűlés megszavazza az előterjesztést, a Védegylet aktívan, annak költségeit magára vállalva részt vesz a közadakozás megszervezésében, hogy a helyre- állítás ne a város büdzséjét terhelje. Az országzászlót nem szabad revizionista emlékműnek tekinteni, és sem ő maga, emelte ki dr. Tóth, sem a Védegylet nem is tartja annak, azt pedig, hogy ebből politikai vitát indukáljanak, végképp elítéli. A helyreállítással párhuzamosan kijelölhető a leendő ’48-as emlék mű helye, ahol egy ideiglenes alko tást helyezhetnek el - miként arr; az ’56-os szobor, illetve a kopjak esetében már volt példa városunk ban. A múltat, főképpen egy törté nésznek, nem végképp eltöröln kell - utalt a képviselő a dr. Gaál ál tál tett, általa csúsztatásnak minő sített megállapításokra -, hanen hitelesen, bemutatni. Jelen állapot ban azonban a szabadság emlék művének megcsonkított változaté hagynánk jóvá, és egy méltatlan ál lapotot konzerválnánk, fogalma zott dr. Tóth. Baky Péter festőművész, a Művé szetek Háza vezetője a Szekszárd Vasárnapnak elmondta, hogy (fő városi) restaurátor szakemberekké előzetesen már megtekintették < helyszínt, noha tényleges vizsgála tot még nem kezdtek, hiszen nen kívánnak döntéseknek elébe men ni. Mindenesetre, hangsúlyozta, el vileg nincs akadálya annak, hogy; jelenlegi ’48-as emlékmű helyér állt, részben pedig most is álló or szágzászló emlékművet helyreállít sák. Szobrászati, építészeti megkö zelítésből ez a vállalkozás problé mamentes, amiképpen egy leendő végleges ’48-as emlékműnek méltc helyet találni a Béla király terér szintén nem okoz gondot. Bak} egy ideiglenes emlékmű fel-, és at országzászló helyreállításánál költségeit összességében két-két é; félmillió forintra becsülte. Kosztolány
