Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-10-14 / 33. szám

2007. OKTÓBER 14. HÉTRŐL HÉTRE VASArofp~l) Beszélgetés a Babits-díjas Gacsályi Józseffel Gacsályi Józsefet sokan tanár úrként ismertük meg, másoknak könyvtáros régről. Kerékpárral jár, ha mégis gyalogosan, akkor álta­lában egy spániel is feltűnik oldalán, ám jobbára irodalmi rendez­vényekre siet. A Babits-szülőház kertjében, a megyei könyvtár jeles előadásain, az Irodalom Házában találkozhatunk vele, barátságo­san, s a rá jellemző fanyar humorral szokott szót váltani az embe­rekkel. Idén ő kapta meg a Babits Mihály-díjat, elismerésül irodalmi tevékenységéért, irodalom-népszerűsítő munkájáért.- Természetesen most is a könyv­tár egyik szobájában ülünk. Csönd van körülöttünk. Azt mondja, meg­lepte a díj...- Valóban. Kaptam már Illyés- és Mészöly-plakettet, s most itt a Ba­bits Mihály-díj; nagyon sokan van­nak, akik megérdemelnék... A Ba- bits-dljat kimondottan szakmai díj­nak tartom, hisz ezt a művészet, az irodalom színvonalas műveléséért és népszerűsítéséért adományoz­zák az alapítók. Tehát azért nem jár, ha az ember a háza elé csinál egy előkertet... Megtisztelve érzem magam, hogy annak a körnek lehe­tek tagja, akik korábban e díjban részesültek: például Baka István, Baky Péter, Csányi László, Czakó Gábor, Fejős Károly, Lányi Péter, Takács Mária s még néhányan, arra érdemesek.- Menjünk vissza kicsit az idő­beni Emlékszik-e, mik voltak az irodalmat népszerűsítő tevékenysé­gének első mozzanatai?- Kora ifjúságomban, tehát tizen­hat évesen eldöntöttem magam­ban, hogy közreműködöm egy olyan tervben, miszerint Szekszárd a magyar irodalmi élet egyik köz­pontjává válhat. Összefüggött ezzel a fiatalkor romantikája, és az or­szág akkori sajátos helyzete. Egy olyan országban, ahol idegenek, az oroszok diktálnak, fölötlik az ép­pen útkeresés korszakát élő gye­rekben, hogy micsoda példaképek jártak előttünk a magyar irodalom­ban és történelemben! Ők erősítet­ték azt a törekvést, hogy igyekez­zem hasznosat alkotni... Visszatér­ve még egy kicsit a díjhoz, nagyon fontosnak tartom, hogy próbáltam végig igényes dolgokat létrehozni, s úgy gondolom, az odaítélés szempontjából is ez játszotta a fő­szerepet, és nem a mennyiség. Tu­dom, hogy a kettő nem egymást ki­záró tényező, hisz Balzac például napi harminc oldalt tűzött ki célul maga elé, de azt színvonalasan vé­gezte, vagy itt van Jókai, aki mindennek utánanézett,' s az az is­meretanyag, amit a maga korában regényeibe épített, megfelel egy mai lexikonnak... Lázár Ervin, aki mellékesen semmilyen díjat nem kapott a megyétől, pedig korszakos nagymester volt, gyerekkorában falta Jókait.- Vegyük sorra a díjjal kapcsola­tos munkájának állomásait!- Talán inkább csak a legutóbbi időket... Az irodalom széles körben való népszerűsítéséért tavalyelőtt indult egy sorozat az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban, aminek szer­vezője és közreműködője is voltam egyúttal. Szekszárd város közéleti személyiségei mutathatták be ked­venc olvasmányukat hétről hétre. Tavaly a Nobel-díjasokról folytak havonként előadások, amelyeknek szintén részese lehettem. Ám szí­vemnek legalább ennyire kedves az a hat film, amelyet Kis Pál István rendezett, s amikben interjúkészí­tőként dolgoztam. Ezek helytörté­neti szempontból is nagyon fonto­sak, hiszen Mészöly Miklós, Baka István, Csengey Dénes életét mu­tatják be, ide kell sorolni még az Illyés-archívumot bemutató filmet is, valamint a H. Németh Istvánról, Szakály Ferencről és Lázár Ervinről szóló portréfilmeket. Az anyagok készítése életre szóló élményeket adott, egyben tanulsággal is szol­gáltak. Remélem, ennek a szellemi leletmentésnek a folytatásához e szűkös időkben is hozzá tudnak még járulni megyénk vezetői.- Persze nem szólt saját kötetei­ről, amik végső soron ugyanennyit nyomnak a latba: A völgyeken át; Kövek, virágok; Meditáció és be­szélgetés; Angyalok alvó szárnya...- Megírtam őket.- Ennyi1- Nem. Tolna megye közelmúlt irodalmában mozgó könyvemet határozott céllal adtam ki. Szeret­ném ugyanis, ha szűkebb hazám lakói jobban odafigyelnének arra a kulturális kincsre, ami körülveszi őket, amiről a Meditáció és beszél­getésben írok. Szeretnék még jó so­káig ezekhez hasonló ügyekben te­vékenykedni. Remek működési színteret kínálnak e tekintetben azok az intézmények, amelyek ed­dig is vállalták az irodalom népsze­rűsítését, az iskoláktól kezdve a már említettekig. Szeretném, ha a polgárság körében olvasóközössé­gek jönnének létre. A könyvtár, az Irodalom Háza vagy a Régi Séd s még néhány hasonló hely ennek remek teret biztosított eddig, s re­mélem, ez a jövőben is így lesz. Ami a következő esztendőt illeti, szeretném, ha a Pad Egyesület és a Babits Társaság összefogna a sok más, hasonló szellemben működő szervezettel és a város intézmé­nyeivel, hogy közösen és méltó­képp ünnepeljük meg a Babits- évet...- Min dolgozik mostanság? Úgy értem, mit ír?- Terveim szerint jövőre új ver­seskötettel jelentkezem. Nehéz er­ről elfogulatlanul beszélni. Az em­berben óhatatlanul működik a többre vágyás, s ilyenkor úgy gon­doljuk, ez is egy része annak, hogy többek legyünk...- Őszintén szólva más válaszra nem is lehetett számítani Öntől... A Szekszárdi Vasárnap valamennyi újságírója szeretettel gratulál és sok sikert, egészséget kíván további munkásságához. Patvyi Zita Rejtélyes kőszirtek lírai fotókon Karintia egy hétig Szekszárdon vendégeskedett. A Babits Mihály művelődési ház üvegtermében ok­tóber : 1-ig tekinthettük meg e kör­nyék természeti szépségeit Engel­bert Kelz (1956) osztrák fotográfus szülőföldjéről készített képein. Minket ámulatba és zavarba ejt a magas hegyormok fenséges látvá­nya, ezt még a hegyekkel körülzárt vonzó nyaralóhely, a Wörthi-tó ha­talmas víztömege is alig oldja. Érezzük, hogy a felvételek készítő­je otthonosan mozog e tájon, nem­csak a kőszirtek minden zugát és a bennük megbúvó várakat, kasté­lyokat, templomokat ismeri jól, de a napszakok különböző fényhatá­sait, a légkört, amelyet a hajnalban meg estefelé felszálló pára teremt, és a Nap, a Hold sugarainak játé­kát, amely mindig másként rajzolja a felhőket a hegyek fölé. A hétköznapi életet, a szántást és a mindennapok áhítatát is megmu­tatja az osztrák fotós csöppet sem hétköznapi látószögből. Közben az európai történelem színhelyein járunk, és azon a környéken is, ahova Gustav Mahler szívesen vo­nult vissza egy-egy zeneművet komponálni. Engelbert Kelz lírai fényképeit látva ezt nem is csodál­hatjuk. Az Osztrák Amatőr Fotográfusok Szövetségének Díját kétszer is kiér­demlő autodidakta fotós kiállításá­nak megnyitása záróakkordja volt annak az egész napos látogatás­nak, amelyet dr. Ferdinand Mayrhofer-Grünbühel, Ausztria magyarországi nagykövete tett vá­rosunkban dr. Pálos Miklós, a Tol­na Megyei Közgyűlés alelnökének meghívására október 3-án. SZEKSZÁRD MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA színdarabbal adózik a közelmúltban elhunyt Polcz Alaine emlékének. 2007. október 20-án (szombat) 19 órakor a Magyarországi Német Színházban (DBU) mutatják be az „Asszony a fronton” című művet, amelyet Polcz Alaine emlékiratainak felhasználásával Baranyai László írt színpadra. Előadja: Takács Katalin és Pálfi Kata, rendezte: Vid- nyánszky Attila. • Jegyek válthatók a Tourinform Irodában (Béla király tér) és a Babits Mihály művelődési házban. Jegyár: 1500 Ft. Az előadás az Illyés Gyula Megyei Könyvtár és a Wosinsky Mór Megyei Múzeum közreműködésével valósul meg. K. E. RENDEZTE ViDNYÁNSZKY ATTILA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom