Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-09-23 / 30. szám
2007. SZEPTEMBER 23. IRODALMI IDÉZŐ tasArÜp/M Bohémélet anno... ? Szekszárd a bor és a művészetek városa - büszkén hirdeti magáról e címet a tolnai megyeszékhely, büszkén elődeire, amiért okot adtak e cím viselésére. A főhajtás pedig valójában a művész- vagy tudósember érzékenységének értésénél, okos tolerálásánál kezdődik. Az igazi művészlétről beszélünk, a rendszeres, elmélyült munkával életre hívott alkotásokról, mikor is nemegyszer élethosszig tartó önfegyelmezés a művek bölcsője. Ezt, ha átérzik, s leginkább okát értik a fiatalok, elmondhatjuk, hogy oly művészetpártoló utódokat neveltünk, akik pontos és biztos értékítélettel fordulnak majd a jövőben felfedezendő munkák felé, s talán végre elvethető lesz a giccs kategóriája... Nem lesz tömegművészet és nem lesz elitművészet, lejár a kétes értékű gondolat-szemetek és tákolmányok kora. Országosan szintúgy, mint helyileg... Cs. Szabó László nevét kevés középiskolás ismeri. Nem divat tanítani, hogy a harmincas-negyvenes évek esszéíróként és szépíróként elismert egyénisége minő szerepet töltött be a Nyugat második nemzedékénél. Hogy Illyés Gyula kortársa milyen elvek alapján vezette a Magyar Rádió irodalmi osztályát, hogy miért távozott külföldre, s miért mondhatja el Magyarország: volt olyan harminc esztendő, amikor egyetlen műve sem jelent meg magyar nyomtatásban... Mindennek ára van című esszéjében gyönyörűen vall előbb felvetett művészetfilozófiai problémáról, s annak hátteréről. Edvard Munch munkásságának mozgatórugóit kutatja, s közben e bevezető sorokat olvashatjuk a fiatal norvég festő naplójegyzetéből: „Két barátommal sétáltam az úton. Napszállta volt, átjárt valami csöndes mélabú. Hirtelen vérbe borult az ég. Megálltam, a korlátnak dőlve, ha- lálfáradtan, néztem a lángoló felhőket, lefüggő vér és kard a kékesfekete fjord s a város felett. Barátaim mentek tovább. Álltam, remegve a félelemtől. Éreztem, hogy hangos, végtelen sikoltás hatol át a természeten.” Mint tudjuk, a következő évben, 1893-ban olajképpé változott a prózaversnek beillő jegyzet. A részlet minden sora lenyomata a művészt körbelengő tragédiák sorozatának: édesanyja korán halt meg, majd nővérét őrölte föl a tüdővész, miközben másik testvérén kitört a skizofrénia. A szörnyű tények mellett visszatérő jelleggel ott bujkált benne az átörökléstől való rettegés, s legalább ekkora rém volt számára a kezdeti sikertelenség is. Bezzeg, Picasso! Cs. Szabó megej- tően „veszi védelmébe” alanyát: „Elfelejtették, hogy a fiatal barcelonai festő, valamikor a melankólia, vakság és öngyilkos barátja teteménél a halál kitartó árnyaival viaskodva valószínűleg Munch gyorsan terjedő grafikájától is tanult, és föltétlenül egyezett tragikus érzésviláguk...” Az is világos, hogy az angolok később szembenézésért fordultak a szorongás legnagyobb festői elemzőjéhez, nem kevés társadalmi érést követően... Cs. Szabó így ír Munchról: „ ...óriási művész, aki - mint Van Gogh - áldozati bárányként önmagát vetette az Úr kínvallató haragjának oltárára és egy emberöltőn át nem tágított az ihlető őrület határáról. Nem pusztult el, de megvolt a bátorsága' és belső ereje a pusztuláshoz. Mániákus ember mind erős.” Az együttérző gondolatok egyértelmű tisztelet- adásról tanúskodnak, részben annak a számkivetett embernek együttérzése ez, aki hazáján kívül kénytelem meglelni a fennmaradás és kiteljesedés számára szükséges formáit, részben pedig egyszerűen a művészember elkeseredése, aki egész életében csak kiszolgál - olyanokat, akik nem értik őt, de nála mindenkor pontosabban tudják, milyen hangokat kellene megszólaltatnia... Nagyon is jól érti Munch vívódását bűntudat és szexualitás, szerelem és féltékenység, halálfélelem és halálvágy között. fró embertől meglepő szakértelemmel követi nyomon Munch egyes képeinek keletkezés-történetét, veti össze az életrajz esemény- sorozatával, mélyül el a festő korának politikai történéseiben. Végül eljut a sokak által vitatott kérdéshez: használt-e a koppenhágai klinika kezelése a festőnek? Szükséges volt-e? Árulkodó mondatok ezek: „Tökéletesen sikerült az alapos sokk-kezelés, utána hazakötözött Norvégiába, többé nem nyúlt szeszhez és karhossznyira távolította belső szörnyeit, a gyötörve ihlető kísérteteket...” S emellett mint vall a rendszeres munkáról, kiderül az alábbiakból: „Nemcsak nemesít, bizonyos életkoron túl megóv kötélhuroktól, beretvakés- től, túladagolt barbituráttól s az Emlékszem, annak idején édesanyám a legszebb meséskönyveket tette polcomra, azokból olvasott esténként. Benedek Elek, a Grimm- testvérek történetei, magyar népmesék, a sort hosszan lehetne folytatni. Szerettem mindegyik figurát, a szelíd és nemes hősöket ugyanúgy, mint a boszorkányokat, gonosz és furfangos vénembereket. A minap tanítványaim mellett ülök otthon, s kikapcsolódásként két feladat között rákérdezek, mit olvasnak mostanság, mikor jártak utoljára könyvtárban. Hidegzuhanyként érnek a válaszok. Egyikük beiratkozáskor, azaz jó pár éve válogatott utoljára a könyvtár kínálatából, a másik csak olyan lapokat nyit ki, amikben képek vannak, motorokról, lovakról. Ez persze jó, érdeklődni és elmélyedni kell valamiben, ami örömet hoz a napba, csak éppen... Ráadásul mindegyikük igyekvő, udvarias fiatal, olyanok, akiken látszik, hogy a szülők foglalkoznak velük, figyelnek rájuk. Mi a helyzet a többiekkel, azokkal a gyerekekkel, akikre nem jut a gondoskodásból még ennyi sem? Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy számítógépes játék ugyanazt a csodavilágba való belefeledkezést adja a maga unalmas, ismétlődő szint-képeivel és szintmozgásával, mint egy könyv. Hiszen a könyv olvasásakor látjuk magunk előtt a regényes, hátteret, önállóan színezzük a szereplőket, felfedezzük a lelkűk mélyén búvó kincseket, kételyeket, azonosulunk velük vagy éppen ellenezzük saját, már-már stabilizálódó erkölcsi normáinkat elővéve, tanulunk embernek lenni! Tanítványaim igyekeznek elnyomni fanyalgásukat, mikor emeleti ablakpárkánytól.” Mindazonáltal „Szamárság lenne azt állítani, hogy a koppenhágai klinika kigyógyította óriási tehetségéből, de vitathatatlan, hogy kárt okozott.” Összegzésül elmondhatjuk: aki így törekszik egy másik művész értésére, az mindenképpen jót cselekszik. Mert tanulás, megismerés, átélés van e mögött, s ezek mindegyike egy-egy út két lélek összekapcsolódásához. szóba hozom érveimet, kizárólag irántam való szeretetiikből, tiszteletükből. Úgy néznek rám, mint valami öreg felnőttre, aki érthetetlen dolgokat beszél - e pillanatban az is vagyok számukra. Nem tudom eldönteni, tényleg boldogok és elégedettek-e. Annak tűnnek, csak épp nem ismernek egy csokor élményt, nem fejlődik kellőképpen szókincsük, pontatlanul és akadozva fejezik ki magukat, ami mellesleg őket is zavarja alkalomadtán. Ellenben ezerszámra gyűjtik a számítógépes pontokat egy-egy szörny kivégzésekor, motorra spórolnak, tévéznek, magabiztosságuk mindenesetre nagyobb, mint nekem volt az ő korukban, annak idején. Felteszem magamban a kérdést: én mire megyek a két diplomámmal, kommunikációs és Íráskészségemmel, gyakorlatommal? A válasz nem túl kecsegtető: tartós munkanélküliség az iskola-összevonások és pedagógus-elbocsátások közepette. Manapság szívesebben vesznek fel a munkahelyekre akaratnélküli bábokat, akiket mindenhol saját képére formálhat az aktuális program, nem kellenek véleménnyel rendelkező, netán gondolkodó emberek. A nyolc általános után meg valóban nem kell annyit fizetni a bérezésnél... És bizony ebbe a világba menetelnek azok a fiatalok, akik nem olvasnak... Soha nem lehet a népbutítást elég korán kezdeni... Talán ők mégis boldogabbak lesznek, mint mi, pár hátramaradt régimódi, öregedő ember. Igen, huszonévesen öregedő... Szomorúan gondolok arra: egy ilyen világba talán tényleg nem a könyvek kellenek. Panyi Zita Edvard Munch: Sikoly 3. feladvány - középiskolásoknak Bohémélet anno...? című cikkünkben szó esik arról, hogy Cs. Szabó László a Nyugat második nemzedékéhez tartozott. Feladvány: Kik tartoztak még a neves folyóirat e nemzedékéhez? Legalább két nevet kérünk! Megfejtéseiket (az előző két feladványét is) továbbra is szerkesztőségünk címére várjuk: Szekszárd, Béla tér 8., Polgármesteri Hivatal, aljegyzői titkárság. Kérjük, hogy a választ beküldők saját nevük mellé írják oda az iskola nevét is, ahová járnak, s a borítékra a „LITF.RÁTOR” jeligét! PZ Könyvek, kételyek
