Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-09-23 / 30. szám

2007. SZEPTEMBER 23. ANNO , SZEKSZÁRDI TASARNAP Költőnk és bora II. A Garay életében már Amerikába eljutott szekszárdi bor négy földré­szen vált híressé, éjbe hajló színe Jókai egyik adomájának alapötletét adta, majd a XIX. század végén - a filoxéra elleni küzdelemmel - egy korszak s benne Babits meghatáro­zó lét élményét. A véletlen úgy hozta, hogy ugyanazt említi Babits első fenn­maradt írása, mint Garay egyik le­vele. Alajos öccséhez szól 1848. au­gusztus 24-én: „Szüretetek, mint hallom, az idén jó korán lesz, vajha lerándulhattam volna reá, de ebből aligha lesz valami. Ha a nagymama ráér, egy kis szőlő befőzöttet készít­hetne számunkra, s te azt majd a jövő pesti vásárra felkiildhetnéd... Majd megszolgálom.” Babits még a nagy kezdőbetűket sem ismeri, amikor a nagyanyikának megkö­szöni a mustos barackot. Dédapjáról, az első Szekszárdra került Babits Mihályról azt is tud­juk Perczel Mór leírásából, hogy a jövendő honvédtábornok - nevelő­je, Vörösmarty Mihály társaságá­ban - látta, amint hordóit maga ab­roncsolta meg. Ez nem csoda, hi­szen kádárként kezdte pályáját, Tolnában pedig hosszú évekig nem kapott hivatalt, s így szőlőművelés­ből élt alkalmi orvosi munkája mel­lett. A dédunoka 1902-ben - ma­gánlevelének tanúsága szerint - kö­telezőnek tartotta részvételét a szü­reten, mondván, hogy még belőle is lehet szőlősgazda. Regénye, a Halálfiai megőrzi a képet, hogyan segít vinni nagyanyja, Cenci néni cekkerét a Benedek-szurdikon át megközelített szőlőbe, s nem tit­kolja a büszkeséget, melyet az amerikai alanyra oltott kadarka lát­tán érez. Egyik verse, a Vile potabis a hí­ven tanúsítja: tisztában volt az újjá- telepítés eredményeivel, bár vallot­ta az általánosan elterjedt s ma is élő vélekedést, amely szerint az oltványok termése kevésbé édesre érik. Ráadásul a költemény születé­sének pillanata, 1904 azért is érde­kes, mert rossz borév volt, s Babits ebből hibásan általánosított. Ettől függetlenül - talán gyermekkora él­ményeként - igazolja, hogy a leg­utálatosabb gyomokat ismerte, és ki is kapálta. „Szerény borral kínál­lak íme / nem Szekszárd régi láng­bora: / ennek világosabb a színe / és szelídebb a mámora / de még­sem altató, butító / s nem durva fő­leg, s nem hamis / s vélném, baráti körben itt jó / olykornap ily ol­csóbb bor is. // Kertem bizony már járta féreg / pár tán még most is benne rág: / de rohadjon a régi ké­reg: / adott új vesszőt - új világ! / új vesszőt, mely bár fája vérez / lombja rozsdátalan kihajt; / új vesszőt, amely meg sem érez / most semmi férget, semmi bajt! // Új vesszőt, melynek bár gyümölcse / savanyúbb a tavalyinál / elég hogy kádamat betöltse / és nektek enyhülést kínál, / ha szátok ízét ronda karcos / rontá vagy édeskés barack - / s nekem erőt új kapa­Babits Mihály (Hoffman Edit árnyképe) harchoz / veletek, gyűvötény, ta­rack!” S kik voltak a barátok, akiknek jutott a szekszárdiból? Móricz Zsig- mond írja 1913-as emlékként Ba­bits Mihállyal a Garda-tón című esszéjében: „Aztán a szekszárdi bortermő hegyekre térült a szó, s ősszel csakugyan egyszer csak kaptunk az édesanyjától egy kis hordó bort. Avval meg aztán én nem tudtam, mit csináljak. Sose it­tam bort. Egyszer csak visszakér­ték a hordót. Kiderült, hogy le kel­lett volna húzni palackokba. így bi­zony, elromlott a hordó, megsava- nyodott benne a bor... Móricz Zsigmond (Major Henrik karikatúrája) Mihály úgy hallgatta a dolgot, mint valami hihetetlent: egész megjelenése tiszta volt és mocsok- talan, elképzelhetetlen volt, hogy borivó legyen. De konzervatív volt, s kötelességének tartotta, hogyha atyja, sőt ha édesanyja termeli, annyi szeretettel, áhítattal: hogy ő megvesse... Úgy itta meg, mint a nektárt. Mindegy, milyen volt... Nekem akkor harminchat hektó borom termett Leányfaluban. Elad­tam mustnak. Akkor történt, hogy aki vett belőle, az többet nem kö­szönt. Következő évben kivágat­tam az egész tábla szőlőt. Ma sincs szőlőm. Száz tőke csemege.” Babits azonban a bort egyetemes jelképpé emelte. Adyról írott bú­csúversében ezért mondja korsza­Ady Endre (Major Henrik karikatúrája) kos barátjáról: „tégedet magunkba temetünk / és könyveinkbe s oltá­runk borába, / hogy légy erős és örök bor nekünk”. Ez pedig váro­sunk katolikus szülöttétől a legne­mesebb gesztus a kálvinista Ady- nak. Máskor, Oly szomorú, hogy oly nehéz megélni című versében a leg­fontosabb helyen találjuk, hogy „időm bora idegen kádba száll”. Ennek gondolati szálai Mészöly Miklóson át Baka István Aiisca Bor­rendnek ajánlott költeményéig, a Háry János bordaláig iveinek. Mindhárman elmondhatták azt, amit Babits utolsó szülőföldjéről született esszéjében, a Szekszárdi kadarkában 1938-ban: „Az emlé­kezet csak visszacsatolja, ami iga­zán és jog szerint mindig a mienk volt. Bevonulok fehér paripán a múltba, és visszafoglalom a szek­szárdi dombokat... Ez volt az ősré­teg, ez köt össze apáimmal, a pin- céző, kvaterkázó s Vergilius szerint szüretelő kaputos magyarokkal. Életem túlnyúlik önmagán.” Dr. Töttős Gábor KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY A Tolna Megyei Civil Szolgáltató Központ kéri, hogy a köz­pont adatbázisába még nem regisztrált civil szervezetek je­lentkezzenek személyesen vagy az alábbi elérhetőségeken, annak érdekében, hogy szervezetük a jövőben igénybe vehes­se a központ szolgáltatásait és ezáltal hatékonyabban lát­hassa el feladatait. A már regisztrált civil szervezeteket pedig arra kérjük, hogy amennyi­ben adataikban (név, cím, kapcsolattartó, elérhetőségek stb.) bármi­nemű változás következik be, szíveskedjenek azt bejelenteni a továb­bi sikeres együttműködés érdekében. Elérhetőségeink: Tolna Megyei Civil Szolgáltató Központ 7100 Szekszárd, Szent István tér 10. Tel./fax: 74/511-722 E-mail: tmciszok@enternet.hu Honlap: www.tmciszok.hu Nyitva tartás: hétfő-péntek: 9-17 óra között ÓDON IDŐBEN Szeptember 24-én 90 éve, 1872- ben született Szekszárdon Hor­váth Jenő ügyvéd és szakíró. Szeptember 25-én 110 éve, 1897- ben közvilágításunkra két aceti- léngáz-társaság ajánlkozott: az egyik még ingyen is. Szeptember 26-án 110 éve, 1897- ben zajlott az első kerékpáros megyebajnoki verseny. 100 éve, 1907-ben városunkban egy hitel­vállalat húszezer korona köl­csönt ígért 65 évi törlesztésre. 85 éve, 1922-ben a szekszárdi Sipos Márton a 100 méteres mellúszásban 1 perc 16,2 má­sodperces világcsúcsot állított fel. Szeptember 27-én 100 éve, 1907- ben gyógyszerészünk, Szeghy Sándor a pécsi mezőgazdasági kiállításon aranyérmet kapott - szőlőjéért. Szeptember 28-árt 105 éve, 1902- ben írta a Tolnavármegye: „ma délután a katolikus olvasókör­ben sikerültnek ígérkező szüreti mulatságot tartanak". Szeptember 29-én 100 éve, 1907- ben Babits Mihály Aliscum éjlia- jú lánya című verse jelent meg. Szeptember 30-án 95 éve, 1912- ben ünnepélyesen beiktatták Si- montsits Elemér új főispánt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom