Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-09-16 / 29. szám

2007. SZEPTEMBER 16. tv w w IRODALMI IDÉZŐ SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Babitsi bajok Életünk során bizony nem egy igazságtalanság ér bennünket. A nálunk bölcsebbek arra biztatnak, okuljunk ezekből, hiszen jottányit sem lépünk előre, ha élethosszig görgetjük magunk előtt sérelme­inket. Persze ők könnyen beszél­nek évtizednyi tapasztalattal a há­tuk mögött, ők már mosolyos ele­ganciával legyintenek a kellemet­lenkedők rókacseleire - gondoljuk mi. Ám amire ritkábban gondo­lunk, az az, mi mindennek kell megesni, mire egy ember eléri az önérzet és a csöndes magabiztos­ság oly vágyott fokát... A kis Babits Mihálynak sem ment ez könnyen, derül ki a következő anekdotából... Történt egyszer, hogy tejet szállító szamaras taliga állott a gimnázium elé, ahová Babits járt. A diákok persze rögvest körül­vették az állatot, s nagy kedvvel in­cselkedni kezdtek a „négylábú filo­zófussal”. Örömük csupán addig tartott, ameddig a robosztus testfel­építésű, morózus külsejű tejesem­bert meg nem látták közeledni. Ak­kor menten szétugrottak, nagyokat nyerítve a tréfán, no meg az ember kocsisokat megszégyenítő cifra ká­romkodásán. így ment ez több alka­lommal, míg egy szép napsugaras délelőttön megint csak ott állott a szamaras taliga, a nebulók pedig is­mét körbevették a jámbor állatot. Épp belemelegedtek volna a dolog­ba, mikor a férfi a szokottnál hama­rabb tűnt fel a sarkon. Nosza nem kellett több a fiúknak, futottak, ki merre látott... Igen ám, csakhogy a tízéves forma Babits valamiképpen ott ragadt... A tejesember persze égett a vágy­tól, hogy a szamarán esett sérelmet megtorolja, vészjósló kiáltással állt neki szidalmazni őt, s hatalmas po­fon csattant hirtelenjében a kis Misi arcán. A történet szerint a fiú han­gos zokogással futott be a gimnázi­um kapuján, útját egyenesen az igazgatóhoz vette, oly hévvel kíván­ta bepanaszolni a tejesembert. A lendület azonban némiképp nagy­nak bizonyult, a váratlanul útjába kerülő osztályfőnök ugyanis elejtet­te a kezében tartott dolgozatfüzete­ket, s hátratántorodott a találkozás­Babits őseinek présháza napjainkban tói... Mielőtt Babits elnézést kérhe­tett volna, elcsattant a második po­fon is. Egyéb sem kellett az artikulá- latlan ordításhoz, még jobban rá­zendített a kisfiú. A nagy ribillióra már az igazgató is előjött szobájából hosszú, elnyújtott lépteivel. Szigorú tekintetét a fiúra szegezte, miköz­ben tudakolódott az előzmények fe­lől. Babits így válaszolt: „Igazgató úr kérem, az osztályfőnök úr nyakon ütött, pedig én nem is bántottam azt a szamarat...!” Ebben a szempillan­tásban csattant a harmadik nyak­leves... Amint a fenti Bisztray Gyula Jó­kedvű magyar irodalom című kötet­ben is olvasható anekdotából kide­rül, a kis Babitsnak volt alkalma hozzáedződni tehát az élet osztotta igazságtalanságokhoz. Aligha tévedünk, ha azt hisszük, ez csak egy volt a szelíd kategóriába sorolhatók közül. Bátran vélhetjük azt is, hogy később, érett férfi korá­ban őseinek présháza előtt ücsörög­ve testben és/vagy szellemben pró­bált úrrá lenni a nehézségeken, a megváltoztathatatlanon. Erről tanúskodik Hazám című versének néhány soros, jól ismert vallomása: „Ott a szőlőhegy, a töm­zsi présház, / mely előtt ülve ha szertenéztem, / dallá ringott ben­nem kétség és láz ...” Panyi Zita 2. feladvány - általános iskolásoknak Babits Mihály (1883-1941) költő, műfordító Szekszárd város szülötte, büszkesége nem csupán szűkebb hazánknak. Számos intézmény viseli nevét, így például mű­velődési ház, általános iskola, irodalmi társaság, utcát is neveztek el róla. Tisztele­tünket és szeretetünket emlékezéssel fejezzük ki: minden évben emlékezünk szü­letésének évfordulójára, megkoszorúzzuk szülőházát, az ide látogató turistáknak büszkén mutatjuk a zöld zsalugáteres, fehérre meszelt és gondosan megőrzött ház szobáit, bútorait, a költő és családjának személyes tárgyait. A feladvány: Hányas számú általános iskola vette fel a költő nevét tisztelete jeléül? Némi segítség, hogy az iskola abban az utcában áll, ami az egyik leghíresebb sző­lőfajtánkról lett elnevezve. Ha kissé följebb kalandozunk Szekszárd lankáin, eljut­hatunk ahhoz a présházhoz, ami Babits őseinek tulajdona volt. A házhoz tartozó egykori szőlő maradványai nem kis tanúbizonyságot tesznek az életre valóságról: a mai napig hoznak termést a szebb napokat látott tőkék. Ezen növény gyümölcsé­nek egykori mustja édesítette azt a barackot, amivel annak idején nagymamája ked­veskedett a kis Babits Misinek. PZ Megnyílt az Avantgarde Cafe cukrászda és kávézó Egy hely, ahol lehet, és van is miről beszélni Augusztus 6-án nyílt meg Szekszár- don, a Wesselényi u. 16. szám alatt (a kisposta mellett) az Avantgarde Cafe cukrászda és kávézó, ahol ele­gáns, dohányfüstmentes környezet, udvarias kiszolgálás várja a betérő vendégeket. A cukrászda üzemelte­tője Szemesi Judit cukrászmester, aki régi álmát valósította meg ebben a cukrászdában: barátságos, tágas környezetben, kedves, vendégcen­trikus kiszolgáló személyzettel, saját receptúrák alapján készült sütemé­nyekkel és egyéb cukrászkészítmé­nyekkel kényeztesse az édesszájú- ak korántsem szűk táborát. A cuk­rászdáról, a megvalósult és a még megvalósításra váró tervekről Sze­mes i Juditot kérdeztük.- Gyerekkoromban, pogácsasü- tögetés közben a homokban még nem tudatosult bennem, hogy cuk­rász szeretnék lenni; viszont a ven­déglátó-ipari szakközépiskolában már biztosan tudtam, hogy a szakma látvá­nyosabb oldala, a cuk­rászat áll közelebb hoz­zám. Döntésem jónak bizonyult, hiszen közel 15 éve cukrászkodom, és a mai napig is örömet találok benne. Az Avantgarde Cafe működtetése hatalmas kihívást jelent számom­ra, hiszen, mint a város­ban nagyon sokan tud­ják, még Pálinkás Csabáék álmod­ták meg, és én az ő terveiket is sze­retném megvalósítani - természete­sen a saját vágyaimmal ötvözve. A cukrászda kínálatát a barátok és jó ismerősök véleményét is figyelembe véve állítottuk össze: volt, aki reggelizni szeretett vol­na valahol, volt, aki csak fi­nom kávéról álmodott, és olyan is akadt, aki kelle­mes helyen szeretett volna meginni egy jó sört vagy minőségi röviditalt. Azt hi­szem, hogy ezeknek a kí­vánságoknak sikerült ma­ximálisan eleget tennünk. Exkluzív, mégis barátságos, dohányfüstmen­tes, klimatizált környezetben várjuk azokat, akik egy finom szendvics mellett szeretnék meginni a reggeli kávéjukat, és beleolvasnának a napi sajtóba. Napközben az édes bűnbeesésre vágyókra számítunk. Nekik ajánljuk a frissen darált kávéból főzött kávét és az abból készült kávékülönleges­ségeket - ilyen például az espresso macchiato, espresso coretto, cap­puccino italiano, caffe latte. Ezenkí­vül forró csokit, különféle sékeket és az Eilles teák teljes kínálatát is meg­találják nálunk. Cukrászsüteményeinket saját mű­helyünkben, természetes alapanya­gokból, naponta frissen készítjük. Közöttük a hagyományos ízeket és a különlegességeket szeretők is ta­lálhatnak kedvenceket: ilyen, hogy csak a sajátjaimat említsem, a ma­dártej, a különböző poharas kré­mek, a profitterol, a gyümölcsös szeletek és a teljes kiőrlésű tönköly- búza pite barackkal. Árukínálatunkat újdonságokkal folyamatosan bővít­jük. A fagylaltot kedvelőket házi, fő­zött fagyival és fagyikelyhekkel vár­juk. A hét minden napján este 10 órá­ig állunk kedves vendégeink szolgá­latára koktélokkal, röviditalokkal, csapolt sörrel és a szekszárdi borvi­dékre jellemző borokkal. Lakodalmakra aprósüteménye­ket, tortákat, menyasszonyi tortát katalógusból és egyéni elképzelés alapján is készítünk. Borkóstolókra, eljegyzésekre, céges rendezvé­nyekre vállaljuk édes és sós süte­mények, pogácsák, rétesek elkészí­tését, akár kiszállítással is. 50 férőhelyes, igényesen kialakí­tott, légkondicionált, meghitt hangu­latú cukrászdánk rendezvények le­bonyolítására is kiválóan alkalmas. Avantgarde Cafe- egy hely, ahol lehet, és ahol van is miről beszélni Szekszárd, Wesselényi u. 16. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig: 7- 22 óráig szombat, vasárnap: 9- 22 óráig Tel.: 06-30/9364-680

Next

/
Oldalképek
Tartalom