Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-09-09 / 28. szám
Ä SZEKSZÁRDI ASÄRMAP SPORT 2007. SZEPTEMBER 9. Az olimpia bajnokot is „földre tette” egyszer Sportágmentő is az új Sípos Márton-díjas Amikor megtudja a szekszárdi cselgáncssport meg-, illetve átmentéséből oroszlánrészt vállaló egykori remek versenyző, majd edzőként is bizonyító Szepesi József, hogy az idén ő a megyei spörtki- tüntetett, a Sípos Márton-díj újsütetű gazdája, a még mindig jókötésű javakorabeli ember azért egy kicsit őszintén rácsodálkozott a dologra. Főleg azok után, amikor fölsorolták neki, hogy ezt olyan edzői kiválóságok kaphatták csak meg, mint Sáth Sándor, Schneider Konrád, Németh Gyula, Barina József vagy az ő sportágában az általa is jól ismert olimpiai és világbajnokokat nevelő paksi tréner, Hangyási lászló az egykori szekszárdi dózsás klub- és versenyzőtárs. „Na mi a szösz, hogy kerültem ilyen díszes társaságba”, ahol olyan generációkat az egészséges életmódra ránevelő, az élsport utánpótlását évtizedeken át biztosító testnevelő legendák is szerepelnek, mint Mozolai János, Borbély Viktor, vagy éppen Bonyhád- ról Ónodi Szabolcs. „Szepi bá” a rá jellemző őszinteséggel elmereng magában a díj névadójával kapcsolatosan is valahogy eképpen: „valami fenomenális lehetett ez a szekszárdi gazdatiszt, aki a húszas évek elején egy korabeli kezdetleges szekszárdi fürdőben edzegetve elindul az országos versenyeken, aztán csak uk-muk-fuk hiteles világcsúcsot úszik.” Aztán roppant sajnálkozni kezd Sípos Márton roppant tragikus sorsa, korai halála okán: „Legalább azt adta volna meg neki a sors, hogy elindulhasson egy világbajnokságon sajnálkozik a róla elnevezett rangos megyei kitüntetés legújabb birtokosa. A VERSENYZŐI MÚLT SEGÍT Amiatt persze egyáltalán nem kell aggodalmaskodnia, hogy ő érdemesült-e erre? Több okból is stimmel az idei választás. A szekszárdi dzsudó hetvenes évekbeli aranykorának, Varga Ferenc és Papp Endre mellett az egyik meghatározó versenyzője, aki a 63 majd a 65 kg-os súlycsoportban többszörös junior országos csapatbajnok, egyéniben dobogós helyezéseket gyűjtött be a különböző országos bajnokságokon, több hazai rendezésű verseny megnyerése mellett. Egy olyan időszakban, amikor a mai létszám minimum triplája mozgott a tatamin egy-egy súlycsoportban. Amikor például olyan nemzetközi klasszis dobálta az ellenfeleket az ő súlycsoportjában, mint Tuncsik József, aki az olimpián kívül szinte mindent begyűjtött. Hozzá kap- csolhatóan például egy életre szóló nagy győzelmet is raktároz emlékezetében Szepesi József. ZÖLDKÁRTYA benzines és dízel gépjárművekhez és MAR TEHERAUTÓRA IS. Személygépkocsi és haszonjármű DÍZELDIAGNOSZTIKA, ADAGOLÓK SZAKSZERŰ FELÚJÍTÁSA BOSCH-szakműhelyünkben FUCHS-OLAJSZERVIZ BOSCH-olajszűrőkkel Német minőségben munkadíj felszámítása nélkül Várjuk szakműhelyünkben! KSZE Gépszolg. Kft. Szekszárd, Páskum u. 2. Tel.: 74/410-748 • Fax: 74/410-183- A Honvéd Kupán 1976-ben, ami annak idején minden évben egy mini kontinensviadallal felérő verseny volt összekerültem azzal a kubai Hector Rodrigezzel, aki megfosztotta Tuncsikot attól, hogy olimpiát nyerjen. Életem meccse volt, úgy álltam neki, mintha olimpiai döntő lenne. Nálam hiába próbálkozott a belső combbal, nem jött össze neki, hatalmas álló és földharc közepette a torna óriási meglepetését szolgáltatva megnyertem a meccset, a tornát sajnos nem, de ez a frenetikus győzelem bőven kárpótolt ezért. VISSZAVÁGYÓDÁS A TISZTA DZSUDÓBA A „Dózsa” megszűnése, a rendszerváltozás utáni bizonytalanság negatív hatása a sportágra Szek- szárdon, kellő aggodalommal töltötte el. Mint gyerekek között azért népszerű, Ázsiából érkező divatsportként fennmaradt a sportág, amit a felettébb gyérülő állami és rendőrségi támogatás mellett egykét tehetősebb szúlő céges segítsége fenntartott, de versenysportbeli kibontakozásról objektiv okok miatt nem nagyon beszélhettünk ekkor. A saját egzisztenciáját azért a gázszerelő szakmájából szép lassan megteremtő Szepesi József a kilencvenes évek közepén egyre intenzívebben tekintett a számára legendás, a lepusztulás állapotához közel került Tartsay edzőterem felé. Volt azért ennek egy nagyon is érthető szubjektív oka: az alma nem esett messze a fájától. Fia, Dávid az otthoni szőnyegen már bontogatta szárnyait, ami nagy motivációt jelentett, hogy visszatérjen a szőnyegre a kellő edzőpapírok birtokában. Persze, meg kellett vívnia a maga kis magyaros háborúját az akkori dzsudó klubban, bizonyítani kellett elszántságát, hiteleségét a létesítményfenntartó és szponzorok szülők felé. Amikor ez sikerült és még több gyerekkel megindult az érdemi munka: fontos volt, hogy ne csak a hazai elitbe gyorsan berobbanó Szepesi Dávidról szóljon a történet az ezredforduló idején. Fia eljutott a válogatottságig, a magyar bajnoki címig, a Magyar Kupa győzelemig, de jöttek föl mellette oíyan korosztályos országos bajnokságokon győző és dobogós versenyzők, mint Tibai, Nász, de volt az ő korszakában legalább féltucat pontszerző versenyző a szekszárdi dzsudó klubnál.. Miközben persze az ő közbenjárásának eredményeként épült, szépült, bővült az edzőterem, és a létezéshez szükséges szponzorszerzésben is jeleskedik. Afféle megszállott mindenesként viszi az ügyeket Szepi bá a Tartsayban, de most már a térde miatt az élversenyzéssel felhagyó fia, Dávid is vesz le a válláról terheket. A létszámmal nincs gond alapvetően, ám a mai gyerek már más motivációkkal érkezik, amit Szepi bá, nehezen tud megérteni... Pedig ő változatlanul magas hőfokon izzik, nehezen fogadna el „valahogy elvagyunk szemlélettel” országos eredmények nélküli hosszabb korszakot. Vívja a csatáját fejben a mai gyerekekkel, akikben meg van a lehetőség, hogy az ő nyomdokaira lépjenek, de mégsem akar annyira sikeres lenni az a fránya gyerek, mint ö anno. Vívja a csatáját több hazai edzővel a sportágba befurakodó orosz birkózótechnika ellen, ami tisztátalanná, áttekinthetetlenné teszi a dzsudót. „Föl kell vennünk ellene a harcot oly módon, hogy tiszta technikát tanítok, oktatok és ebből nem engedek. Mást, tőlem idegen dolgot, én nem vagyok hajlandó a gyerekeknek átadni. Hiszem, hogy a klasszikus képzettségű gyerekek hosszú távon eredményesen veszik fel a harcot, a grundbirkózó technikát használókkal szemben, nagy a sportágban a felzúdulás, hogy az új módit engedik. Van három-négy nagyon ügyes gyerekem most is, akikkel vannak terveim. Talán most, hogy végre egy komoly saját versenyt, egy diákolimpiát rendezhetünk a közeli napokban, ahol ki is mutatják már „oroszlán- ' körmeiket.” B. Gy. ELŐZŐ LAPSZÁMUNK lapzártájával egy időben ért véget, a Szekszárdi UFC-Siófok Magyar Kupa labdarúgó-mérkőzés a 32 közé jutásért. Első oldalas tudósításunkban sajnálatos módon nem írtuk ki a döntetlent eredményező, továbbjutást jelentő második gól szerzőjét a védőből középpályássá előlépő Csóti nevű szekszárdi játékos teljes nevét. Nos a meccset egy roppant szemfüles góllal 2-2-re alakító, az NB I-es csapat kiesését okozó, a bravúrgyőzelmet elősegítő védőből középpályássá előlépő, az egész meccsen jól játszó saját nevelésű szekszárdi játékost, Csóti Norbertnek hívják. Reméljük nevével még találkozhatunk a későbbiek során.
