Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-01-21 / 1. szám

2007. JANUÁR 21. WeTRSl HÉTBE Ms4Wp jT Az erkölcs és a sajtó egymástól távol esik Kondor Katalin: A jobboldal nincs tisztában a média fontosságával Január 8-án este hat órai kezdettel Kondor Katalin, a Kossuth Rádió volt adófő­szerkesztője tartotta a Lé­leképítő ez évi első előadá­sát. Az alkalomra a Babits Mihály Művelődési Ház tel­jesen megtelt színházter­mében, Erkölcs - sajtóer­kölcs címmel került sor, dr. Tóth Csaba Attila, a rendez­vénysorozat életre hívója és házi­gazdája bevezető szavait követően. A Léleképítő következő előadása február S-én lesz, az előadók Korbuly Péter és Szilágyi Zoltán, a Magyar Rádió bemondói lesznek. Kondor Katalin előadása elején rög­tön rámutatott, hogy számos, nem igazán léleképítő tényről hallhatnak majd a megjelentek, amit azért tartott elsősorban fontosnak, mert a dolgok valódi természetének elfedésére véle­ménye szerint jelentős erőfeszítése­ket tesznek manapság, így aztán elen­gedhetetlen a pontos diagnózis. Le­szögezte: a média és az erkölcs volta­képpen köszönőviszonyban sincs egymással. Hangsúlyozta ugyanak­kor, hogy a sajtó arra való, hogy a tár­sadalomnak megmutassa, mi zajlik benne; ezért aztán, ha a média és az erkölcs viszonyáról beszélünk, akkor végső soron a társadalom és az er­kölcs kapcsolatát vizsgáljuk. Az előadó kiemelte, hogy 1990-ig a sajtót is központi hatalom irányította, amely a rádióban a szuperlektorok út­ján biztosította, hogy olyasmi ne hangozhassák el, ami nem volna kívá­natos. Az előzetesen felvett műsoro­kat az ő véleményezésük alapján kel­lett megvágnia magának a készítő­nek. Mivel e szuperlektorok paran­csot teljesítettek, a rendszer fő veszé­lyét Kondor abban látja, hogy az em­berekben kialakulhat az öncenzúra, ami aztán véget vet a sajtó- és a szó­lásszabadságnak. Ezzel hozta kap­csolatba azt a történetet, melynek so­rán Baló György egy előre felvett ri­portot annak készítői tudta és jóváha­gyása nélkül vágott meg és küldött adásba. A média hiányosságának nevezte Kondor, hogy akkor, mikor a médiá­nak torzításmentes tükröt kellene tar­tania a társadalom elé, akkor csak domború/homorú tükröt nyújt fe­lénk. Ez azt jelenti, pontosított, hogy a társadalom egy jelentős többsége nem kapja meg az értékrendjének megfelelő tényeket, hírmagyarázato­kat és háttérműsorokat. Az objektív tájékoztatás Magyarországon nem va­lósul meg, mutatott rá az előadó, hi­szen az ezt kötelességképpen elvé­gezni muszáj közszolgálati tévé, ne­vezetesen az ml, totális baloldali megszállása nyomán egyáltalán nem teszi meg, a rádió pedig jó úton halad ugyané felé. Szemléletes példákat hozva Kondor kiemelte, hogy a két legnagyobb ke­reskedelmi tévé, amelyek hírműsorainak szintén közszolgálati követelmé­nyeknek is eleget kell(ene) tenniük, egészen egyszerűen elhallgatták, hogy a millenniumi ünnepségek al­kalmával hol adtak át zászlót és az al­kalomhoz kapcsolódóan egyéb fej­lesztéseket, hogy kísérletet tettek a Sapientia Egyetem magyar nyelvű egyetemi rangjának visszaállítására, hogy a státusztörvényről milyen meg­állapodások születtek, hogy a 2001-es árvíz után falvak épültek újjá; vagyis mindazt, amit nem tartottak érdekük­nek bemutatni. Közvetlenül a válasz­tások előtt azonban sikerült olyan ri­portalanyt találniuk, aki közölte, hogy hamarosan 23 millió román fog­ja elözönleni hazánkat. Nincs miért csodálkoznunk december 5-én, véle­kedett az előadó. A megyei napilapok két nagy nyu­gati konszern általi privatizációja kapcsán Kondor aláhúzta, hogy a leg­fontosabb feltétel az értékesítés során az volt, hogy a lapok irányultsága ne változzon. Mint vélekedett, ez talán Szekszárdon is megfigyelhető a mai napig is. Ez azért volt fontos, mert a megyei napilapok összpéldányszáma akkoriban nagyobb volt, mint a buda­pesti napilapoké együttvéve. Ez ön­magában persze nem volna elegendő ahhoz, hogy az emberek ne lássák tisztán történelmüket és az aktuális történéseket - ehhez, hangsúlyozta az előadó, az értelmiség árulása is szükségeltetett. Kérdésre válaszolva Kondor rámu­tatott, hogy a polgári kormányok ha­talmas mulasztást követtek el azzal, hogy nem hozták létre a saját sajtóbi­rodalmukat. Az óriási „ballib" média­túlsúlynak (ml, RTL Klub, TV2, Nép- szabadság, Népszava) máig nincs el­lenpontja, illetve nem megfelelő sú­lyú: napilapszinten csupán a Magyar Nemzetre korlátozódik, közölte az előadó. (Kondor Katalin egyébként említést sem tett például a Duna Tele­vízióról és a Magyar Hírlapról. A szer­ző) Véleménye szerint sem a Fidesz, sem az MDF nem ismerte fel idejeko­rán a média fontosságát - a két hiány­pótló orgánumot (a HírTV-t és a Heti Választ) is már csak a bukásuk után alapították meg. A tanulság, mutatott rá: sajtó nélkül nem megy. Kosztolányi Péter „A művészet nem a láthatót adja vissza, inkább láthatóvá tesz. ” (Paul Klee) Naplóköz - közlónap - köznapló Ugye, mert most megjelent a negyedik Ugye, siránkozhatnék, hogy Dicső Zsolt kötetei annyira tematizálják a ró­luk keletkező írást, és oly mértékben határozzák meg a mondandó irányát, hogy végül nem is tudok róla és a könyveiről saját szájízzel értekezni - csakhogy addigra már késő. Ugye, el­mondhatnám, hogy a korábbi három megjelenés anyagaiból most itt is nap­világra kerültek írások, olykor egy- egy, például tördelési változtatással, meg' hogy válogatás, meg hogy a szeszből bor lett és hasonlók - mégis, mindezzel nem sokat közölnék. Ugye, értekezhetnék itt avantgárdról és átalakuló tér- meg időképzetekről, a vérből és értelmetlenségből kiemel­kedő dadaizmusról; naturalizmusról és pozitivizmusról, aprólékosan fel­tárt tényekről, részletes egyénrajzok­ról vagy éppen a faj-környezet-idő- pont hármasságra épülő miliőelmélet­ről - ugyanakkor ez inkább ellenpont­ja lenne Dicső Zsolt legújabb köteté­nek, az egyszerű medve és a fűzeden cipőnek, semmint hű tolmácsolása. Mert DéBéla átlépi ezeket a határo­kat és amúgy sem törődik azzal, hogy a lába ügyébe kerülnek. Mert az egy­szerű medve figyeli a történéseket és néha szándékosan nem avatkozik be­le a dolgok folyásába. Mert a Költő voltaképpen a maga életét éli úgy, hogy annak visszatükröződése leké­peződik egy-egy kisgrammperné- gyzetcentiszámú papírlapoknak na­gyobb fajsúlyú társaik által körbevett, tartalmát tekintve legkevésbé ezek­nek a mértékegységeknek a segítsé­gével megvilágítható egységben, amelyeket a köznyelv, hogy maga is könnyen megérthesse, „kötet”, vagy „könyv” címkével lát el. Mert akkor ezek közül a negyedik, és együtt mind, hozzá persze a heroikus deká- dok pinkárnyaltú páratlanujjúpatás- fájdalmával és a rajtunk kívül álló eseményekkel meg a mindig időben történő időn kívül eséssel DZs mond el régi-új történéseket, nem én. (Mert, vagy éppen pedig, mint ő ma­ga is kiemeli: a dzs-1 nem ő tette az ABC-be!) Most ettől függetlenül és ennek eredményeképpen itt van egy kötet, amelyet A Pad és a Fekete Sas adott ki, városunkban pedig az elmúlt hó­napban került bemutatásra. Most ezt a prezentációt az Irodalom Házában hajtották végre egy szerdai napon es­te hatkor, Komjáthi Tamás, Gacsályi József, Samu Attila - és a Költő nagy­becsű közreműködésével. Most és ott a könyvet megvehettük és -tem, amúgy is jó célt támogatva vele. Most négy dicső Dicső-kötet cselleng a pol­con innen oda, fűzeden cipővel, szembesítve a világot önmagával és önálló életre keltve a szót, bemutatva otthonbolygónk ésszerűtlen- és cél- szerűtlenségét, megragadva a nemi­ségtől a nyomorig, a pénzhajhászás- tól a társadalmi mélyrétegekig terjedő spektrumot, keresztül a (talán) gon­dolkodó lények kommunikációs csapdáin. Most a Költő ugyanabba ve­zet be ismét, és persze mit is mond­hatnánk még / ezek után a költészetről... Most a cipő ezzel együtt és mindezek ellenére fűzeden. Megjelent a negyedik tehát, amely nem kíván új hozzáállást a befogadó­tól sem, főképpen, ha átérzi haikuk, daktilusok, parafrázisok, gazdag köl­tői képek és a hétköznapiság mögé bújó, annak kifejezésébe átalakuló éleslátás vagy -láttatás milyenségét. Amit nem én, még kevésbé a Költő szándékozik meghatározni, hiszen ő az Ön életét rajzolja, és hangsúlyoz­za: Én önnön másságom akarok len­ni. / Önnön önségem voltam már ele­get. Ennek fényében a könyvbemuta­tón megjelentek számot adhattak vé­leményükkel arról, hogy Art-e az élet, továbbá kaptak egy-egy személyre szóló betűlevesverset. A magaméból én ezt olvastam ki a kötetből: túszok szenvedései búsan rózsaszínen szorítod még jobban magadhoz arra gondoltam innom kéne egy... de mi nem mozdultunk pont akkora amekkorának lennie kell hullottgyümölcsarcán levizelte a nadrágját az a legmagányosabb aki utolsónak lép ki a kocsmaajtón KATEDRA .mi nyelviskola Szekszórd Eu rópa Nyelvstúdió ANGOL, NÉMET, OLASZ, FRANCIA, Csoportos, egyéni és céges nyel Gazdasági szaknyelv vagy nem is Kosztolányi Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom