Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-06-10 / 21. szám
; 2007. JUNIUS 10. ANNO , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 77 EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 113. Dr. Károly István emlékezete Keserves műfaj egy tegnap még közöttünk járt emberről életrajzot összehozni. Babits Mihály írta 1938-ban: „Mindegyik ijesztő! Hirtelen és készületlenül zuhanni az ismeretlenbe. Vagy ellenkezőleg, várni, készülni rá, árnyékban élni, a haláltudat rettentő szorongásában, melyet a boldog állatok nem ismernek... Ki méri, hogy melyik a rosszabb? Ezt mindenki csak maga döntheti el a maga számára, máshogy a keresztény, máshogy a pogány! Talán éppen ezért fontos az életre figyelnünk...” Dr. Károly István Szekszárdon született 1957. december 28-án. Lakóhelyén, Medinán végezte az általános iskolát, s már nyolcadikosként különdíjat nyert a megyei helytörténeti pályázaton. Történelem iránti vonzalmát fokozta, hogy 1971-től gimnáziuma színhelyén, Gyönkön részt vett a megyei régésztáborban, az ottani híres avar temető feltárásán. (Innét kapta barátaitól a Régész nevet.) A honismereti szakkörben tovább mélyült érdeklődése, s az országos néprajzi Ifjú levéltárosként gyűjtőpályázaton sikerrel szerepelt a népi gyógyászatról szóló műve. Az ELTE régészet-történelem szakára szeretett volna járni, de a sikertelen felvételi és a levéltárban eltöltött év a levéltár-történelem szak felé vonzotta. Ezt 1983- ban fejezte be, szak- dolgozatát Néhány medinai földműves-család genealógiája címmel írta meg. (Később e művét egykori gimnazista barátja, Földi István közreműködésével országosan figyelemreméltó újítással, számító- gépes feldolgozással jelentette meg a Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. kötete.) Kissé jelképes az, hogy - amint tanulmánya mellékletei szétfeszítették a sorozat hagyományos formáit - ő maga is újra vágyott, és továbblépett. Egyik alapítója lett az Editor Kft.-nek, majd a Babits Magyar-Amerikai Kiadó Részvénytársaságnak, valamint az újabb idők első országos ellenzéki napilapjának, a Dátumnak. Ez utóbbi munkatársai között - a helyi erők mellett - nem egy híressé lett politikust „Tégy a rászorultakért” SZOCIÁLIS ALAPRA BENYÚJTANDÓ ' _____________PÁLYÁZAT_________________ Sz ekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlésének Szociális és Egészségügyi Bizottsága pályázatot hirdet azon, a városban működő civil szervezetek részére, amelyek szociális vagy egészségügyi tevékenységet látnak el. A pályázatra jelentkezhetnek: azok a non-profit szervezetek, • amelyek tevékenységüket elsősorban Szekszárdon végzik, • az APEH felé adótartozással nem rendelkeznek, • Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata felé adó- és egyéb tartozásuk nem áll fenn, • konkrét pályázati programmal rendelkeznek. A pályázat benyújtási határideje: 2007. június 30. A pályázati adatlapok a Polgármesteri Hivatal Szociális Irodájának portáján (Szekszárd, Vörösmarty u. 5., Tel.: 311-630) vehetők át. A pályázatokat ugyanott, Radványi Petra bizottsági referensnél lehet leadni. A pályázat elbírálása 2007. július hónapban történik meg. SZMJVK Szociális és Egészségügyi Bizottsága találhatunk a legkülönbözőbb pártokból, de a változtatás közös és tiszta szándékával. Dr. Károly István nem puszta szemlélőként, hanem merész vállalkozóként, s ha kellett, akár számítógépes tördelőként is állt e mögött. Ezt értékelte Marc Palmer, az USA akkori nagykövete, aki 1989-ben meglátogatta az újságot és a kiadót. Ez idő tájt a 100. számát megérő napilap mellett a Magyarok című folyóirat is megindult Szekszárdon. Volt abban valami nagyszerű, ahogy a semmiből egyszeriben országos jelentőségű kiadó támadt a megyeszékhelyen. Hogy ez menynyire nem túlzás, elég a legjelentősebb kiadványok közül néhányra gondolnunk. A Révai lexikon teljes sorozat, majd a megindult s napjainkra már befejezett kiegészítés (Kollega Tarsoly István szerkesztésében), a Magyar föld, magyar faj, A magyarság néprajza, A magyar művelődés története, a szabadság- harc vértanúiról szóló reprint kötetek régi és fájó hiányt pótoltak. Do- kumentumértékűek az amerikás magyaroktól megjelent művek éppúgy, mint Csáth Géza naplójának első könyvformátumú közzététele, a Királyi Könyvek 1867-1918 című történeti és bibliofil csemege, s mellettük számos jelentős kiadvány. Dr. Károly István - ha nyughatatlan tenni vágyása ezt engedte volna - akár a lexikon kiadásából boldogan élhetett volna, de minden inkább jellemző volt rá, mint a kényelemszeretet. Kudarcai újabb és újabb küzdelemre ösztönözték, nehézségeit páratlan munkabírással rendre legyűrte, s mindez még több tennivalót hozott számára. Azt írja Babits imént idézett esz- széjében: „vannak, akiknek a halál bejön az életükbe, melléjük ül az íróasztalhoz, és telerajzolja koponyákkal a papirosukat”. Dr. Károly István bizonyosan ilyen ember volt, mert tudomásul vette az örök megérthetetlent, de az utolsó pillanatig nem adta meg magát sorsának. Vajon lesz-e a jövendőben aki értékeli tetteinek, törekvéseinek jelentőségét, aki egyáltalán érzékeli, mit jelentett 1989 körül - a semmiben nem biztos és félelemmel-for- rongással teli világban - nemcsak elgondolni, hanem kockáztatni, tenni, és újra tenni. Alighanem nemzedékek hosszú sora jön és megy majd, amire valaki újra egymás mellé rakosgatja a tényeket, s talán felfedezi mögötte az embert, aki 1997. június 13-án ment el közülünk. Dr. Töttős Gábor A kép bal szélén Marc Palmer, a jobbon dr. Károly István ÓDON IDŐBEN Június 11-én 105 éve, 1902-ben megjelent Ketskés Elek szekszárdi kántortanító Üdvözlégy Mária! című műve. Június 12-én 195 éve, 1812-ben Dugnicsán János, aki a belvárosi templom avatásán a szentmisét mondta, Zombán lett plébános. Június 13-án 225 éve, 1782-ben Szluha György, jövendő plébánosunk a bihari főispán-beiktatásra írt művet. 50 éve, 1957-ben forradalmi részvételéért kivégezték a Béla téri börtönben Nagykónyi szülöttét, Romvári Józsefet. 10 éve, 1997-ben hunyt el dr. Károly István levéltáros, kiadó-alapító. Június 14-én 110 éve, 1897-ben megtelt, és ezért bezárták a református temetőt. Június 15-én 90 éve, 1917-ben Batthyány Tivadar szekszárdi képviselő lett a király személye körüli miniszter. Június 16-án 100 éve, 1907-ben Czank Józsefet, akinek lovai a Sión hajót vontattak, a kötél a vízbe sodorta, de az úszni nem tudó embert szerencsésen kimentették. Június 17-én 190 éve, 1817-ben itt született Mutschenbacher Antal zenész, ’48-as honvédtiszt, mártír.
