Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-06-10 / 21. szám

MOZAIK 2007. JÚNIUS 10. $ MsAÜSfP Újabb egymásra találás a kistérségekért Középpontban a helyi érdekek, hagyományok és igények A megyei könyvtár és a megyei német kisebbségi önkormányzat mindig jó viszonyban volt, ami a folyamatos együttműködésben is megnyilvánult, szögezte le az ön- kormányzati elnök, dr. Józan- Jilling Mihály. „Nem véletlenül találtunk ismét egymásra, még­pedig a kistérségek érdekében”, közölte az elnök azon a konferen­cián, amit közösen rendeztek és a hét első napján tartottak Kistérsé­gi, közművelődési együttműkö­dés címmel a Német Színházban. A meghívottak - a megye telepü­léseinek német kisebbségi önkor­mányzati vezetői, a helyi közműve­lődés és a hagyományőrző tevé­kenységben részt vevő szakembe­rek - szép számmal érkeztek a ta­nácskozásra. Ajánlataikat és terveiket össze­foglalva dr. Józan-Jilling Mihály el­mondta, kulturális központtá sze­retnék tenni a Deutsche Bühne Ungarn-t. Ősztől olyan kultúrasz- szisztens működik a színházban, aki közművelődési feladatokat lát el. A fizetését két teljes éven át a német kormány fedezi. Elsősorban olyan németprogramokat fog me­nedzselni, amelyek eddig hiányoz­tak a palettáról. Megemlítette az el­nök, hogy szeretnének filmklubot működtetni a színház épületében, más településeken is bemutatható kiállításokat hoznak a német kultú­ra területéről, de tervezik a buda­pesti Goethe Intézetből lehozni a „költöztethető” programokat. Liebhauser János, a megyei könyvtár igazgatója kiemelte, a kis­térségi támogatás a könyvtárak olyan színtű stabilitását biztosítja, amire az adott település teljes köz- művelődését rá lehet majd építeni. Elekes Eduárdné megyei vezető szakfelügyelő a hétfői konferencia elsődleges célját abban határozta meg, hogy minél teljesebb infor­mációt adjanak át a német kisebb­ségi önkormányzatok vezetőinek. Fontos, hogy ismerjék a legújabb könyvtárfejlesztési, -korszerűsítési lehetőségekről.- Konkrétan arról van szó, hogy könyvtárellátó szolgáltatási rend­szerek alakultak Tolna megyében, minden kistérségben. Mind az öt többcélú kistérségi társulás élt az­zal a lehetőséggel, hogy igénybe ve­szi az úgynevezett mozgókönyvtári normatívát az államtól. Idén ez az összeg 1,3 millió forint minden egyes kistelepülésre. Jelenleg 72 szolgáltató helyünk van, tehát kö­zel százmillió forintot jelent a nor­matíva. Ez a váratlan forrás felhasz­nálható a könyvtári épületek kor­szerűsítésére, beleértve a bútorok cseréjét is - fogalmazott Elekes Eduárdné, s hozzátette, hogy a kis­településeken nem önálló könyvtá­rak működnek, hanem szolgáltató helyek. Ugyanis a megyei könyvtár, vagy a városi könyvtárak e helyeket mindennel - informáci­óval, dokumentumok­kal - ellátja. A vezető szakfel­ügyelő kiemelte, cél­juk, hogy a kistelepülé­seken meglevő bor­zasztó hátrányos hely­zet felszámolják, még­pedig azáltal, hogy elektronikus információt, könyvtá­ri szolgáltatást stb. visznek ki. Hoz­zátette, hogy a falusi könyvtárak egyben közösségi helyek, ahol mindent szerveznek: foglalkoztatá­si információs pontok működnek, kulturális rendezvényeket kínál­nak, teleházakként is működnek, s valamennyiben biztosított a széles­sávú internet hozzáférés, mind­egyikben megindult a képzés a di­gitális kultúra elsajátítására. Mel­lette pedig ott van a hagyományos könyves-kultúra, amiről nem sza­bad lemondani. A kialakult jó partnerség jegyé­ben a szakfelügyelő kifejtette:- A kisebb településen egyaránt kulcsember, azaz közösségszerve­ző a könyvtáros és a kisebbségi vezető, s együtt „húzzák” maguk­kal az embereket a helyi érdekek megteremtésében, gazdagításában és a hagyományok megőrzésében egyaránt. Ezzel a kistelepülések összetartó ereje nő, hiszen a helyi igények, a helyi hagyományok, a helyi érdekek és a helyi lehetősé­gek mindenki számára meghatáro­zóak. V.H.M. - N.Á. Liebhauser János és dr. Józan-Jilling Mihály A tudatosság mágiája „A kék madárral kezdődött minden...” Soma, az ország lé­lekgyógyító, mo­solyra derítő, bongy- or fürtös Somája kápráztatta el kö­zönségét kedd este, szándékoltan nem kevés energiát átad­va a Művészetek Há­zában. A természet persze hasonló ve­hemenciával vála­szolt neki egy ki­adós záporral... A „miNőség”című program kere­tében szervezett előadással egybe­kötött klubestre a Kék Madár Alapít­ványnál lehetett jelentkezni, a prog­ram az Európai Unió társfinanszíro­zásával a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében valósult meg. Somának számtalan arcát láthat­tuk már eleddig képernyőn és élő­ben is, most néma csöndben hall­gattuk szavait, figyeltük komolysá­gát. A női öntudatra ébredésről és a hétköznapi mágia jelentőségéről beszélt. Sokan a szkeptikusok kö­zül most bizonyára mosolyogni kezdenek, azonban korántsincs er­re okuk, mert amiről szó esett, tu­dományos alapon legalább annyira megközelíthető, mint az ezoteria ol­daláról. A mai napig létezik sajnos a jelenség, mikor férfiak parancsol­nak nőkre: Mint Soma mondta, nem vagyunk még oly messze a bi­gott vallásosságtól és a kommuniz­mustól, ahol ezek rendre megestek, de épp itt az ideje, hogy érvényt szerezzünk egyéni létezésünknek. Egyszerűen ahol meg lehet tenni, ott meg kell tennünk, hogy nem mosollyal reagálunk ezekre a játsz­mákra, hanem türelmes határozott­sággal kiállva önmagunk mellett és önmagunkért, nem megijedve egy- egy váratlan reakciótól vagy mártíromkodástól, a férfi önsajnál- tatásától. A hétköznapi mágia pedig pont ott kezdődik, mikor dur- cázástól mentesen, higgadtan mér­legeljük, miben élünk, merre tar­tunk, mik töltik meg a nekünk szánt és oly gyorsan illanó életéve­ket. Rájövünk, hogyha még apró döntésekről légyen is szó, de élhe­tünk választási lehetőségekkel! A mi bölcsességünk, hogy felismerjük a formát, hogyan gyakorolhatjuk ezeket úgy, hogy ne törjünk meg napról napra. Ugyanilyen fontos, hogy tisztá­ban legyünk adottságainkkal, érté­keinkkel. Napjainkban már nem ter­ror, hanem legalább olyan durva média-manipuláció szabja meg, ki­nek hogy kell kinéznie, milyen pa­raméterekkel kell rendelkeznie, ha vonzó nő akar maradni, ez hatal­mas megvezet és! Ahogyan nincs két egyforma ujj­lenyomat, úgy nincs két egyfor­ma személyiség, ízlés, lélek, test sem, hangzott el. „Nehéz, persze, hogy nehéz a sok sablon alól előás­ni magunkat, de alvó ember az, aki mindig arra vár, a másik mondja meg mit tegyen, hogyan, mit válasszon, miként old­ja meg a problémáit. Egy pici önsaj­nálat belefér, de csak egy csipetnyi, utána nagy levegő, megbocsátás a mártír embereknek, mártír anyák­nak, mártír társaknak és máris ezer­szer mondjuk el hangosan, mire va­gyunk képesek, mik az értékeink, mi a becsülnivaló és szép bennünk. Mert nincs fontosabb az önmegerő­sítésnél! Ezzel tökéletesen átformál­hatjuk tudatunkat és olyan változá­sokat indíthatunk el az életünkben, amelyekről azelőtt nem is álmod­tunk volna." Nem kell bonyolult példára gondolni, tanácsolta Soma, ő egészen kicsi korában, mikor még Hajdúnánáson élt eldöntötte, hogy kora művésznője lesz, semmi kétsé­ge nem volt, erre készült egész éle­tében. A hite volt az, ami segítette, hogy egy kis településről Budapest­re költözzön egy beteg embert ápol­ni cserében a lakhatásért... ma pe­dig ő Soma! Az alvó ember után következik hát a felébredő ember, aki már azt elemzi, mivel mit vonzott az életé­be, miért és hogyan felelős ő körül­ményeiért. Nem másokat hibáztat és gajdolja sirámait, nem sajnál agyon másokat, remek szereplehe­tőségekhez juttatva őket ezzel, ha­nem egyszerűen együttérez. Egy ideig. Nem könnyű helyesen kiala­kítani a női szerepeket, az anya-is­tent, a vénuszi nőt és a főpapnői mi­nőséget. A minap érkezett hozzá egy levél, amelyben egy férfi kifogá­solja, hogyan végezhetné el az orá­lis szex lényegét azzal a nővel, aki drága gyermekeinek anyja...? A to­tális önzés és diktatúra legmarkán­sabb példája. Talán mondani sem kell, a kölcsönösség egy nő és egy férfi esetén is ugyanazt jelenti... Soma szerint a hit a legfontosabb. Mi alakítjuk magunknak! Mi formá­lódunk, gazdagszunk általa. Soma elmesélte saját példáját... Kisgyer­mekként kinyitott egyszer egy könyvet... csupa-csupa kék nyomot pillantott meg benne, amiről az édesanyja azt mondta ez a kék ma­dárnak lábnyoma... Harmincöt éves korában immár előadóművészként fordult meg a fejében: hátha'tinta volt... P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom