Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-06-10 / 21. szám

2007. JUNIUS 10. HÉTRŐL HEIßE, NEM VAGYUNK TÚL A NEHEZEN „Az igazi reformokból jóformán semmi BESZÉLGETÉS TÖLGYESSY PETERREL Bő három évvel ezelőtt volt leg­utóbb a Szekszárdi Vállalkozói Szalon vendége Tölgyessy Péter alkotmányjogász, politikai elem­ző. Túl voltunk az európai parla­menti választáson, ami a Fidesz­nek kedvezett, de az akkor még az ellenzéki párt padsoraiban he­lyet foglaló egykori SZDSZ-es frontember mégis azt jósolta az elmúlt választási ciklus félidejé­ben, hogy: „ha minden így folyta­tódik a hazai belpolitikában, Or­bán Viktorék nem fogják meg­nyerni a választást. Nos ez bejött, ami egyértelműen az MSZP-n belüli váltásnak, Gyur- csány megjelenésének, ha úgy tet­szik az új, a baloldali értelmiséget, az ingadozókat megnyerő politikai marketingnek köszönhető, állapí­totta meg elöljáróban immáron tel­jesen kívülállóként az ismert szak­értő, majd egy érzékletes példával szolgált: „Amennyivel megnyerte Gyurcsány a miniszterelnöki vitát Orbánnal szemben, annyival tudott győzni a bal-liberális koalíció a jobb oldallal szemben, ez a parla­menti választások végeredményén tükröződött. Nem volt olyan szoros végeredmény, mint 2002-ben. A Fidesz a falvakban, ahol abszolút fölényben volt, van riválisaival szemben, nem tudott újabb szava­zókat mozgósítani, miközben a vi­déki kis- és nagy városokban és a fővárosban is vérveszteségeket szenvedett el. Össznépi átverés-show- A választási kampányok persze a nép olyan mértékű átverése jegyé­ben zajlottak, ami inkább a dikta­túrák sajátja, mint a demokráciáké - indítottuk a beszélgetést az elő­adóval.- Ez példátlan volt, mindkét fő erő szemellenzősen ígérgetett, a FI­DESZ bele is kényszeríttette ebbe az MSZP-t. Itt mindenki be akarta csapni a népet. Az egyiknek sike­rült, a másiknak nem. A szocialis­táknak sikerült jobban gyerekként kezelni az embereket. Azokat a szólamokat ugyanis már nem na­gyon vették be az emberek, hogy a harminc-negyven százalékos reál- béremelés és más természetbeni juttatások ismeretében rosszabbul élünk. Amikor már itt-ott azért szi­várogtak ki mértékadó körökből vészjósló adatok a gazdaság 1985- öt idéző mértékű irtózatos eladóso­dásáról, akkor még megígérni az adócsökkentést és az ebből finan­szírozható 14. havi nyugdíjat, a vissza nem térítendő támogatáso­kat a gazdasági szféra eddigi nem nyerteseinek, szóval ezt a józan többség nem vehette komolyan.-De a balhét mégis a választáso­kon győztes MSZP-nek kell elvin­nie, nem ezt ígérték, velük jutot­tunk idáig.- A szocialisták egyetlen nagy célja volt, hogy Orbán Viktor ne ke­rüljön vissza a hatalomba, ezt min­den áron, minden eszközzel - ha kell hazugsággal is! - akarták meg­akadályozni. Nem számított, hogy tudták, hogy kis híján már rájuk dől az ország. Kínos helyzet állt elő, mert a nyilvánosságnak kellett volna mondani valamit, de mit és hogyan? Beismerni azokat a szoci­alistákra mindig jellemző osztoga­tó gazdaságpolitikai baklövéseket, amiket az állami és gazdasági ki­bontakozás elé állítottak, amiket biztosan még évekig meg kell szen­vedni, nos, erre a miniszterelnök mégsem vállalkozhatott.- Az Élet és Irodalom című folyó­irat oknyomozása szerint ez meg­rendezett nagy színjáték volt, ma­guk a párt prominensei, Gyurcsány hívei vitték ki a beszédet, és az is el volt intézve, hogy a központi mé­diumok azonnal leadják. Olyan verzió is kering, hogy a kormányfő ellenzéke teregette ki a szennyest.- Ezekkel én nem foglalkozom, mert az a véleményem, hogy ami bekövetkezett tavaly ősszel, az az öszödi beszéd nélkül is megtörtént volna. A nemzetbiztonsági hivatal vizsgálatai persze rámutatnak, hogy nem kívülről vitték ki a hang­anyagot, hanem valaki bentről vet­te fel, hisz ugyanazon a frekvenci­án van, mint az eredeti beszéd.- Eltelt egy év azzal, hogy tervsze­rűen csökken, hat százalék felé tart a tarthatatlan tíz százalékról az ál­lamadósság, azzal, hogy a kor­mányzati retorika reformok megin­dításáról beszél, ezt miképpen kell, lehet értelmezni. Se igazi reform, se növekedés- Téved az a szocialista politikus, aki azt mondja, hogy a nehézsége­ken túl van az ország. Most jön az igazán kemény lecke, amikor a 6 százalékról kell levinni a 3 felé az államháztartás hiányát, ami még 800-1000 milliárd meg­találását jelenti. Hon­nan hogyan, miből? A gazdasági növekedés meglehetősen egy hely­ben, 3 százalékon to­pog, miközben az újon­nan csatlakozott orszá­gok közül többen is 6-8 százaléknál tartanak. Nincs számottevő el­mozdulás a még min­dig igen magas infláció­ról. Átfogó reformok, legföljebb szilánkok, egyáltalán nincsenek. Ami van, az se a jó irányba megy. Mert a vizitdíj, az ágyszám- csökkentés, kórházle­építés, a potyautasok kiszűrése az egészség- ügyi kassza feltöltését szolgálja ugyan több­kevesebb sikerrel, de nem indukál olyan re- -t-----1 formokat, amire na­gy on nagy szükség lenne, hogy le­csúszásunk ne folytatódjon. Nem gondolom, hogy a több biztosítós modell, amiről beszélnek, mintegy varázsütésre a megoldást jelente­né. Ez irtózatos módon szegregál- ná a magyar egészségügyet, ami szerintem már régóta fizetős. Ezt kéne nyilvánossá tenni. Ha minden ellátásért tíz százalék körüli össze­get kellene fizetni mindenkinek, nyilván szociális okokból lennének azért kivételek, akkor megmarad­hatna a szabad orvosválasztás, az orvos, a kórház-rendelőintézet ver­senyezhetne a betegért, nem a biz­tosító kényszerítené ki a jobb telje­sítményt, hanem maga a beteg. Most valami olyasmi történt, ami a szocializmus éveinek tervutasítá­sos gazdaságirányításában történt, föntről megmondani, hogy melyik régióban, melyik kórházban, mire van, mire nincs szükség. Hát per­sze, hogy káosz van ebből: műkö­dő, jól teljesítő osztályok részlegek szekszárdi VASÁRNAP sem látszik” is folyamatosan áldozatul esnek, miután csökken a színvonal, nő az elégedetlenség. Amondó vagyok, nem is baj, hogy az efféle refor­moknak álcázott intézkedések megbuknak, mert 17 évvel a rend­szerváltozás után arra ítéltetnek, rá kell, hogy ébredjenek, ez nem mű­ködőképes.- A felsőoktatásban lecövekelünk a tandíjvitánál, noha reformok már csak a piac visszajelzései miatt halaszthatatlanok.- Véleményem szerint a tandíjra a reformok elindításához szükség van. Záros határidőn belül ki kell, hogy derüljön, hogy a rengeteg mesterségesen létrehozott intéz­mény, kar közül melyekre van va­lójában szükség, melyek képesek versenyképes diplomát, használha­tó tudást adni. Isten ments, hogy ezt úgy kellene megoldani, mint ahogy azt napjainkban az egész­ségügyben látjuk: a kormány el­dönti, hogy melyik intézmény jó, melyik rossz, és gyorsan íróasztal mellett döntenek. Úgy látom, hogy ezt a gyakorlatot itt nem követik. Én azzal a gyökeres változtatással értenék egyet, hogy a gyerekek vi­szik magukkal az úgynevezett fej­pénzt is, minekután kiderül, mely intézményekre, karokra van igazán szükség, és melyekre nem.- Azt mondja kevés az igazi re­form, s ami van, az sem jó irányba megy. Ha lemaradunk azoktól az országoktól, akiket mindig lesaj­náltunk, annak mi lehet a követ­kezménye az országra, a népre néz­ve?- Nehéz megjósolni. Az őszi za­vargásoknak még igazán nem volt úgymond szociális indíttatású gyö­kere, ezek kristálytisztán politikai­ak voltak a megmérgesedett jobb­oldal kezdeményezésével. Hogy meddig kell még lejjebb menni ah­hoz, hogy az ország közel fele ut­cára menjen és jelzésértékű, forra­dalmi jellegű szociális megmozdu­lás legyen Magyarországon, mint 45 előtt, nem lehet tudni. Valahogy az ország lakosainak jelentős része a maga kis élhető világát fel tudja építeni, amiben úgy elvan, s a töb­bi, ami körülötte van, talán izgatja, de nem mozgatja.- Az elmúlt egy évből politikai tő­két a Fidesz kovácsolt, nyernek 2010-ben?- Addig sok minden történik, no­ha az MSZP momentán sosem lá­tott mélyponton van. Lehetetlen jó­solni is. Ha nem változik a helyzet, a félidő után még az is előfordul­hat, hogy az MSZP valakit kintről, a neoliberális értelmiség soraiból be­hozva, Gyurcsány nélkül vág neki a választásnak, amire most kicsi az esély. B. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom