Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-06-10 / 21. szám
2007. JUNIUS 10. HÉTRŐL HEIßE, NEM VAGYUNK TÚL A NEHEZEN „Az igazi reformokból jóformán semmi BESZÉLGETÉS TÖLGYESSY PETERREL Bő három évvel ezelőtt volt legutóbb a Szekszárdi Vállalkozói Szalon vendége Tölgyessy Péter alkotmányjogász, politikai elemző. Túl voltunk az európai parlamenti választáson, ami a Fidesznek kedvezett, de az akkor még az ellenzéki párt padsoraiban helyet foglaló egykori SZDSZ-es frontember mégis azt jósolta az elmúlt választási ciklus félidejében, hogy: „ha minden így folytatódik a hazai belpolitikában, Orbán Viktorék nem fogják megnyerni a választást. Nos ez bejött, ami egyértelműen az MSZP-n belüli váltásnak, Gyur- csány megjelenésének, ha úgy tetszik az új, a baloldali értelmiséget, az ingadozókat megnyerő politikai marketingnek köszönhető, állapította meg elöljáróban immáron teljesen kívülállóként az ismert szakértő, majd egy érzékletes példával szolgált: „Amennyivel megnyerte Gyurcsány a miniszterelnöki vitát Orbánnal szemben, annyival tudott győzni a bal-liberális koalíció a jobb oldallal szemben, ez a parlamenti választások végeredményén tükröződött. Nem volt olyan szoros végeredmény, mint 2002-ben. A Fidesz a falvakban, ahol abszolút fölényben volt, van riválisaival szemben, nem tudott újabb szavazókat mozgósítani, miközben a vidéki kis- és nagy városokban és a fővárosban is vérveszteségeket szenvedett el. Össznépi átverés-show- A választási kampányok persze a nép olyan mértékű átverése jegyében zajlottak, ami inkább a diktatúrák sajátja, mint a demokráciáké - indítottuk a beszélgetést az előadóval.- Ez példátlan volt, mindkét fő erő szemellenzősen ígérgetett, a FIDESZ bele is kényszeríttette ebbe az MSZP-t. Itt mindenki be akarta csapni a népet. Az egyiknek sikerült, a másiknak nem. A szocialistáknak sikerült jobban gyerekként kezelni az embereket. Azokat a szólamokat ugyanis már nem nagyon vették be az emberek, hogy a harminc-negyven százalékos reál- béremelés és más természetbeni juttatások ismeretében rosszabbul élünk. Amikor már itt-ott azért szivárogtak ki mértékadó körökből vészjósló adatok a gazdaság 1985- öt idéző mértékű irtózatos eladósodásáról, akkor még megígérni az adócsökkentést és az ebből finanszírozható 14. havi nyugdíjat, a vissza nem térítendő támogatásokat a gazdasági szféra eddigi nem nyerteseinek, szóval ezt a józan többség nem vehette komolyan.-De a balhét mégis a választásokon győztes MSZP-nek kell elvinnie, nem ezt ígérték, velük jutottunk idáig.- A szocialisták egyetlen nagy célja volt, hogy Orbán Viktor ne kerüljön vissza a hatalomba, ezt minden áron, minden eszközzel - ha kell hazugsággal is! - akarták megakadályozni. Nem számított, hogy tudták, hogy kis híján már rájuk dől az ország. Kínos helyzet állt elő, mert a nyilvánosságnak kellett volna mondani valamit, de mit és hogyan? Beismerni azokat a szocialistákra mindig jellemző osztogató gazdaságpolitikai baklövéseket, amiket az állami és gazdasági kibontakozás elé állítottak, amiket biztosan még évekig meg kell szenvedni, nos, erre a miniszterelnök mégsem vállalkozhatott.- Az Élet és Irodalom című folyóirat oknyomozása szerint ez megrendezett nagy színjáték volt, maguk a párt prominensei, Gyurcsány hívei vitték ki a beszédet, és az is el volt intézve, hogy a központi médiumok azonnal leadják. Olyan verzió is kering, hogy a kormányfő ellenzéke teregette ki a szennyest.- Ezekkel én nem foglalkozom, mert az a véleményem, hogy ami bekövetkezett tavaly ősszel, az az öszödi beszéd nélkül is megtörtént volna. A nemzetbiztonsági hivatal vizsgálatai persze rámutatnak, hogy nem kívülről vitték ki a hanganyagot, hanem valaki bentről vette fel, hisz ugyanazon a frekvencián van, mint az eredeti beszéd.- Eltelt egy év azzal, hogy tervszerűen csökken, hat százalék felé tart a tarthatatlan tíz százalékról az államadósság, azzal, hogy a kormányzati retorika reformok megindításáról beszél, ezt miképpen kell, lehet értelmezni. Se igazi reform, se növekedés- Téved az a szocialista politikus, aki azt mondja, hogy a nehézségeken túl van az ország. Most jön az igazán kemény lecke, amikor a 6 százalékról kell levinni a 3 felé az államháztartás hiányát, ami még 800-1000 milliárd megtalálását jelenti. Honnan hogyan, miből? A gazdasági növekedés meglehetősen egy helyben, 3 százalékon topog, miközben az újonnan csatlakozott országok közül többen is 6-8 százaléknál tartanak. Nincs számottevő elmozdulás a még mindig igen magas inflációról. Átfogó reformok, legföljebb szilánkok, egyáltalán nincsenek. Ami van, az se a jó irányba megy. Mert a vizitdíj, az ágyszám- csökkentés, kórházleépítés, a potyautasok kiszűrése az egészség- ügyi kassza feltöltését szolgálja ugyan többkevesebb sikerrel, de nem indukál olyan re- -t-----1 formokat, amire nagy on nagy szükség lenne, hogy lecsúszásunk ne folytatódjon. Nem gondolom, hogy a több biztosítós modell, amiről beszélnek, mintegy varázsütésre a megoldást jelentené. Ez irtózatos módon szegregál- ná a magyar egészségügyet, ami szerintem már régóta fizetős. Ezt kéne nyilvánossá tenni. Ha minden ellátásért tíz százalék körüli összeget kellene fizetni mindenkinek, nyilván szociális okokból lennének azért kivételek, akkor megmaradhatna a szabad orvosválasztás, az orvos, a kórház-rendelőintézet versenyezhetne a betegért, nem a biztosító kényszerítené ki a jobb teljesítményt, hanem maga a beteg. Most valami olyasmi történt, ami a szocializmus éveinek tervutasításos gazdaságirányításában történt, föntről megmondani, hogy melyik régióban, melyik kórházban, mire van, mire nincs szükség. Hát persze, hogy káosz van ebből: működő, jól teljesítő osztályok részlegek szekszárdi VASÁRNAP sem látszik” is folyamatosan áldozatul esnek, miután csökken a színvonal, nő az elégedetlenség. Amondó vagyok, nem is baj, hogy az efféle reformoknak álcázott intézkedések megbuknak, mert 17 évvel a rendszerváltozás után arra ítéltetnek, rá kell, hogy ébredjenek, ez nem működőképes.- A felsőoktatásban lecövekelünk a tandíjvitánál, noha reformok már csak a piac visszajelzései miatt halaszthatatlanok.- Véleményem szerint a tandíjra a reformok elindításához szükség van. Záros határidőn belül ki kell, hogy derüljön, hogy a rengeteg mesterségesen létrehozott intézmény, kar közül melyekre van valójában szükség, melyek képesek versenyképes diplomát, használható tudást adni. Isten ments, hogy ezt úgy kellene megoldani, mint ahogy azt napjainkban az egészségügyben látjuk: a kormány eldönti, hogy melyik intézmény jó, melyik rossz, és gyorsan íróasztal mellett döntenek. Úgy látom, hogy ezt a gyakorlatot itt nem követik. Én azzal a gyökeres változtatással értenék egyet, hogy a gyerekek viszik magukkal az úgynevezett fejpénzt is, minekután kiderül, mely intézményekre, karokra van igazán szükség, és melyekre nem.- Azt mondja kevés az igazi reform, s ami van, az sem jó irányba megy. Ha lemaradunk azoktól az országoktól, akiket mindig lesajnáltunk, annak mi lehet a következménye az országra, a népre nézve?- Nehéz megjósolni. Az őszi zavargásoknak még igazán nem volt úgymond szociális indíttatású gyökere, ezek kristálytisztán politikaiak voltak a megmérgesedett jobboldal kezdeményezésével. Hogy meddig kell még lejjebb menni ahhoz, hogy az ország közel fele utcára menjen és jelzésértékű, forradalmi jellegű szociális megmozdulás legyen Magyarországon, mint 45 előtt, nem lehet tudni. Valahogy az ország lakosainak jelentős része a maga kis élhető világát fel tudja építeni, amiben úgy elvan, s a többi, ami körülötte van, talán izgatja, de nem mozgatja.- Az elmúlt egy évből politikai tőkét a Fidesz kovácsolt, nyernek 2010-ben?- Addig sok minden történik, noha az MSZP momentán sosem látott mélyponton van. Lehetetlen jósolni is. Ha nem változik a helyzet, a félidő után még az is előfordulhat, hogy az MSZP valakit kintről, a neoliberális értelmiség soraiból behozva, Gyurcsány nélkül vág neki a választásnak, amire most kicsi az esély. B. Gy.
