Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-06-03 / 20. szám
2007. JÚNIUS 3. ANNO vasAknáp ÍUI ODON DERŰ 210. Avas javaslatok Miniszterelnök a parlament délceg lován (Jeney Jenő rajza) __________ A Tolnamegyei Közlöny, amely 1897. június 6-án büszkén viselte homlokán a 25. évfolyam jelzését, részben pünkösd ürügyén, részben a helyi sajátosságokra tekintve tett olvasóinak két - ma már bízvást avasnak mondható - javaslatot. A Tüzes nyelvek című cikkely nemcsak a pünkösdi csodát birizgálta. „A tévelygés, a hitbeli közöny, vallástalanság és halavány erkölcsök eme bomlasztó korszakában, mennyire szükség lenne, hogy a vallás szolgáinak ajaka is megnyíljék isteni segedelemmel oly hatékony szóra, hogy az igaznak, szépnek, jónak kultusza hódítson ebben az erkölcsileg dekadens világban. Mennyire szükség lenne, hogy a közéleti úgynevezett ne egyéni, rokoni, pajtási érdekeknek váljék a közélet porondján mérges szavú Robespierre-jévé. Mennyire szükség lenne, hogy közügyeinket ne egyoldalúlag tüzes nyelvvel, hanem - és főleg tettekkel szolgáljuk. Arra, hogy sok közéleti tüzes nyelvünk fejét valami oly erő töltse meg ismeretekkel, tapasztalással, mint mely erő a halászemberek tudatlanságát csodálatosan átvarázsolta. Hiszen mint a vízen az üres hólyag, itt- ott - nem pátriánkról beszélünk - a közélet csöndes vagy viharos tükörén az üres lelkek úszkálnak s vezetnek. Ha már az önbírálat tiszta látköre mindenkit érdeme szerint nem állít a közéleti csatarendbe: az égi segedelemben kellene bízni, hogy ez tegye szellemileg képessé a kapaszkodókat... A mi apostolaink ellentétben a régiekkel, tudnak beszélni, de a cselekvéshez kevés erő adatott meg legtöbbjének.” Ugyan ki ne érezné ezt manapság avas javaslatnak? Két oldallal odébb A hivatalos órák címmel elmélkedett egy hasonlóan névtelen szerző. „Az emberélet a legértékesebb nemzetva- gyon. Széchenyi mondotta és ezt minden ember tudja, hogy oly kevesen vagyunk, miként az apagyilkosnak is meg kellene bocsátani, s ím a modern alapokra helyezkedő Magyarországon alig van közfórum, mely a hivatalnoki osztály egészségével, munkaereje megvédésével törődnék. Ugyan ki vet azzal ügyet, hogy a szegény hivatalnok reggel 8-tól 12-ig, délután pedig 2-től 6-ig, 7-ig kénytelen a hivatal rossz levegőjét magába szívni...” Hivatalnokok (Homicskó Athanáz rajza) PALYAZAT A Szabó Dezső vasúti szekkóinak rekonstrukciója érdekében indult civil kezdeményezés pályázatot hirdet az eredeti mű műtárgymásolat formájában való helyreállítására. A pályázaton részt vehet minden Tolna megyében élő, dolgozó vagy innen elszármazott, s kötődő képzőművész, iparművész és restaurátor, akár egyénileg, akár csoportosan. (Csoport esetén természetesen bármely Magyarországon élő, dolgozó képzőművész, restaurátor tagja lehet az adott társaságnak). A pályázat beadási határideje 2007. július 31. A pályázatot a kiírókból és képzőművészekből, művészettörténészekből álló zsűri bírálja el, s dönt a nyertes pályázatról 30 napon belül. A kiíró az előzetes szakmai vélemények és felmérések figyelembevételével úgy tartja, hogy a művet eredeti állapotában nincs mód, lehetőség visszaállítani, így a műtárgymásolat formájában való helyreállítás mellett döntött. Ennek megfelelően bármilyen technikával készülő műtárgymásolat elkészítésének szabad utat enged, s kivitelezésre elfogad, amely képes az eredeti mű látványát, hangulatát, festőiségét, szín- és formavilágát a lehető legpontosabban visszaadni, érték- és időtálló műalkotást hoz létre, mely mobil, tehát elmozdítható s megfelelően karbantartható, restaurálható. A műtárgymásolat az eredeti mű méretétől eltér oly módon, hogy az eredeti mű hatását, látványérzetét, színvilágát fenntartsa. Az eredeti mű 3 különálló jelenetből állt (Szekszárdi szüret, Szekszárdi vásár és Sárközi vasárnap). Az elkészítendő műtárgymásolat méretei: Szekszárdi szüret 11,70x4,6 m Szekszárdi vásár 7,2x4,6 m Sárközi vasárnap 7,2x4,6 m A létrehozandó alkotás szigorúan csak az eredeti mű más technikával való másolata lehet. A pályázatnak tartalmaznia kell: a) a műtárgymásolat kivitelezésének szakmai, technikai leírását, b) elkészítésének tervét, költségvetését, c) felhelyezésének tervét, költségvetését, d) javaslatot a megvilágításra e) a mű egy részletének a pályázatban vállalt technikával készült vázlatát 50x70 cm-es méretben (a vázlatokat kiállítjuk és az adományozók véleményét kérve szavazásra bocsátjuk) f) a művész által korábban készített nagyméretű munka referenciáit A műtárgymásolat elkészítése három ütemben kell, hogy megvalósuljon. a) Az első életkép elkészítésének határideje: 2007. december 31. (melyet a nagyközönség számára 2008 januárjában kívánunk bemutatni.) b) A másik két életkép elkészítésének határideje: 2008. szeptember 1. c) A mű (zsűri által való elfogadása utáni) elhelyezésének határideje 2008. november 1. A pályázathoz szükséges dokumentáció 2007. május 2-tól Szek- szárd, Ybl Miklós u. 3.1. emeletén Rühl Gizellánál (74/501-008 vagy 30/385-3477) 15 000 Ft ellenében vehető át, mely összeg befizetése egyben a pályázaton való részvétel feltétele is. Szekszárd, 2007. április 24. Az még hagyján, hogy az apagyilkostól csak egy ugrás volt a hivatalnok, de talán akadt azért az országban néhány millió ember, aki részben reggel nyolcig már, részben este hat után is el tudott fáradni. A hivatalnokváros Szekszár- don azonban muzsika volt a füleknek az ötlet: „A közönség négy óra alatt nem kereshetné igazát a hivatalokban? Hiszen az elv általánosítását a közönség alig érezné meg, mert a mai rossz rendszer alatt az már többé-kevésbé gyakorlatban van. A miniszteri bürókban a hat óra munkaidő a legjobban bevált intézmény. Szellemi munkára elég, s végre is hat órai komoly munkánál többet kívánni már ower working (túlhajszolás), amely ellen Angliában oly kérlelhetetlenül hadat üzentek. A délutáni hivatalos munkában nincs köszönet, mert a magyar konyha Karlsbadot felvirágoztató jellege miatt a szervezet a pihenést kívánja, nem az éber figyelmet.” Nem tudom, a gyomorbajra való hivatkozás meghatotta-e a korabeli főnököket, de azért akadtak kies hazánkban ekkoriban, akik a tízórás munkanapért harcoltak - hiába. Lanius Excubitor ÓDON IDŐBEN Június 4-én 105 éve rendőreink béremelést kértek, de a képviselő-testület elutasította őket, mert „azért a szolgálatért, amit teljesítenek, untig elég a fizetésük”. Június 5-én 125 éve, 1882-ben József főherceg a cigányok selyemtenyésztése érdekében megbízottakat küldött Szek- szárdra. Június 6-án 110 éve, 1897-ben „általános a panasz a gyepmester pecérei ellen: nemcsak az utcán kóborló ebeket kerítik hurokra, hanem a házakba is behatolnak és a gazdák mellől viszik el a kutyákat”. Június 7-én 125 éve, 1882-ben a Német utcát Bezerédj Istvánról nevezték el. Június 8-án 90 éve, 1917-ben Wolf Henrik szekszárdi és Kunffy Károly fácánkerti birtokos megyei tüdőszanatórium létesítésére tett adományt. Június 9-én 115 éve, 1892-ben két gyermeket nyomott agyon egy rájuk dűlt pinceviskó. 85 éve, 1922-ben született Csányi László író, újságíró, a Dunatáj alapító szerkesztője, aki 1952- től élt itt. Június 10-én 125 éve, 1882-ben Szekszárdról közölt elemző cikket a Borászati Lapok.
