Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-05-20 / 18. szám

Egy férfi: dr. Farkas László- Tisztelt bíró úr, kedves Laci! Szekszárdin még sokan emlékeznek rá, hogy pályafutásodat a városházán kezdted, de már ott is „közelítettél" jelenlegi hivatásodhoz, hiszen szabálysértési előadó voltál...- A pályaválasztásom családi indíttatású, mindkét nagypapám jogász volt. Az apai főjegyző, az anyai a városi bíróság elnöke. Az édesapám pedig több évtizedig a Megyei Bíróság elnökhelyettese, büntető szakban. Sőt édesanyám is a Megyei Bíróságon dolgozott, mint irodavezető. Mondhatnám azt is, hogy belenőttem ebbe a hivatásba, vagy azt, hogy ki volt jelölve számomra az út.- Büntető bíróként dolgozol, viszont nem ezzel a szakkal kezdted...- Először 1985. szeptember l-jétől polgári peres ügyeket tárgyaló bíróként kezdtem és öt év után 1990 őszén - az eredeti terveimnek, elképzeléseimnek megfelelően - kerültem át a büntető területre.- A két szak között melyikben mi a legnehezebb?- A polgári, gazdasági perekben leginkább családjogi ügyekben tárgyaltam, ami mindenképpen nehéz volt, főleg ha, nem volt a felek között megegyezés, ugyanis a bíró, mint külső szemlélő nehezen tudja „felderíteni”, hogy egy házasság felbomlásához milyen okok vezetnek, s mindezt még bonyolította, ha a gyermek elhelyezéséről is döntést kellett hozni. Kezdetben a bírói munkámban nagy hasznát vettem a városházi „előéletemnek”, ugyanis az emberekkel való kontaktusteremtés, az ügyekben való tisztánlátás előszobája volt az a pár év, amit ott dolgoztam. A büntető ügyek teljesen mások, mint a polgáriak, hiszen ezek kiindulási alapja a rendőrség nyomozati anyaga, amit követ az ügyészség által előterjesztett vádirat. Mindezeket áttanulmányozva kerül sor a tárgyalásra, amely a közvetlenség elvével folyik - ami annyit jelent, hogy az ügyben szereplő vádlottat, tanúkat, szakértőket stb. kell meghallgatni, s szükség szerint olyan személyeket is, akik a korábbi eljárásban nem kerültek meghallgatásra. Majd ezek alapján kell a tényállást megállapítani, hogy bűncselekmény történt, vagy sem. Eldönteni, hogy melyik nehezebb, azt nem lehet.- A tárgyalás során milyen segítséget jelent a bírónak az ülnök, s milyen ügyekben?- Célszerűnek látom a jelenlétüket. Ugyanolyan joguk, kötelezettségük van, mint a bíráknak. Sok esetben azért szerencsés a jelenlétük, mert másként közelítenek az adott ügyhöz, problémához, így több aspektusból tudjuk vizsgálni az eseményt. Lehetősége van kérdések feltevésére, bármilyen észrevételezésre a tárgyaláson. Azt, hogy milyen ügyekben működhetnek ülnökök, a jogszabály határozza meg, nagy mértékben szűkült ezeknek köre, ugyanis a polgári eljárás során már nincs is ülnökbíráskodás. Talán a Munkaügyi Bíróságnál van a legtöbb feladatuk, mert az összes munkaviszonnyal kapcsolatos perben társas bíráskodás folyik.- Bármennyire is nyugodt, kiegyensúlyozott, sőt optimista embernek ismerünk, bizonyára nyomasztó lehet döntés előtt állni...- A bíró nemcsak bent a munkahelyén dolgozik - főleg a sokszor nehezen megoldható ügyekben - a megoldáson való meditálást, ha kilép a kapun, akkor magával „viszi”. S a szakmai továbbképzés is fontos. Az idén szereztem meg az ELTE-n a közlekedési szakjogászi diplomámat. Mindezekhez elsősorban egy biztos és támogató családi háttérre van szükség, amit a feleségem biztosít, aki két évtizede magánkereskedőként dolgozik. Laci fiunk Szegeden a közeljövőén szerzi meg diplomáját szociológiából. Nem élek azonban elefántcsonttoronyban, az emberekkel a kapcsolatom változatlan, nem érzem magam másnak azért, mert ebben a hivatásban dolgozom. A legjobb regenerálódás számomra a kosárlabdázás - a csapattal, amelyben játszom a városi bajnokságon a II. helyezést értük el - a teniszezés, a biciklizés, valamint a kirándulás és leginkább a horgászás, ami kikapcsol. S ha nagyon fáradt vagyok, szívesen veszek a kezembe egy jó könyvet, vagy hallgatok meg egy koncertet.

Egy nő: Mezey Aliza- Kedves Liza! Sok kiváló angol tanár működik Szekszárdon, viszont a te egyéniséged, s az indulásod e felé a hivatás felé egészen különleges...- Édesanyám és a testvérem is pedagógus, édesapám műszaki értelmiségi volt. Bár az iskoláimat Báta- széken jártam - általános és gimnázium -, s jelenleg Tolnán élek, igazi szekszárdinak vallom magam, egyrészt, mert imádom a várost, másrészt az embereket, akik között élek és dolgozom. A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán diplomáztam matematika-orosz szakon.- Mikor kezdtél el az angol nyelvvel foglalkozni, hiszen téged mindenki úgy ismer, mint angoltanár...- A diploma után tanítottam, majd a rendszerváltáskor, érezve az „idő szavát” intenzíven elkezdtem angolt tanulni. A legtöbbet Bayner Mária tanárnőnek köszönhetek. Folyamatosan tettem le az alap-, közép-, felsőfokú nyelvvizsgát, s 1995-től már intenzíven nemcsak a tanításban, hanem a vizsgáztatásban is részt veszek.- Mikor, és miért lettél magántanár?- 2003-tól úgy éreztem, hogy magam kívánom az időmet, energiámat beosztani. Minden korosztályt vállalok, 68 éves volt az eddigi legidősebb tanítványom. A tanítás mellett tolmácsolok, szak fordítok, 2003-ban felvettek az amerikaiak szakfordító szövetségébe. Úgy érzem, sokkal jobban ki tudok teljesedni a tanítást illetően, mintha egyetlen iskolában tanítanék.- Térjünk egy pillanatra vissza Amerikára. Dolgoztál is kint...- Nagy izgalommal, tervekkel mentem ki, viszont a teljesen más iskola- rendszer miatt nem éreztem ott jól magam, s hiányoztak azok a sikerélmények, amelyeket itthon már megszoktam.- Kik a tanítványaid, lehet őket valamilyen kategóriába sorolni? .- Van, akinek arra van szüksége, hogy használható nyelvtudást szerezzen, hogy boldoguljon a nyelvvel, ha szüksége van rá. Vannak, akiknek a nyelvvizsga miatt van szükségük - általában a diploma kiváltásához - rá, vannak, akik külföldi munkavállalás miatt szeretnék bármilyen szinten elsajátítani a nyelvet, hogy aztán a kint anyanyelvi környezetben igazán megtanulják. Az a véleményem, hogy bármilyen okból, bármilyen szinten kíván valaki nyelvet tanulni, a kezdéshez szükség van egy nyelvtanárra. Később aztán majd eldől, hogy a megszerzett nyelvi tudást hogyan fejleszti tovább az illető.- Azt nem mondod - mert nem akarsz dicsekedni -, hogy ebben az is benne van, hogy közvetlen, mosolygós, barátságos ember vagy, akit a tanulni vágyó nem igazán tekint tanárnak, inkább egy jó barátnak, aki segíteni akar. Harmadik ciklusban lettél bírósági ülnök. ..Mi vezetett arra az elhatározásra, hogy ezt a társadalmi elkötelezettséget válaszd?- Legelső ciklusban a kíváncsiság hajtott. Szerettem volna betekinteni ebbe a különös világba, válás, gyermekelhelyezés... Néha nagyon nehéz volt, főleg akkor, amikor ismerősök voltak az ügy szereplői ezeknek az intim ügyeknek. A második ciklusban már büntető ügyekben kaptam megbízást, s egy nagy tudású, nagytekintélyű bírónő, dr. Balassa Mária mellett dolgozhattam. Elkötelezettség, érdeklődés, nyitottság, empátia az, ami miatt szeretek ebben a légkörben tevékenykedni, s remélem, hogy hasznára vagyok a bírónak, s magam óriási élettapasztalattal leszek évről évre gazdagabb.- Lányod már felnőtt, így marad időd az egyéb, általad oly kedves tevékenységekre is...- Mercédesz lányom valóban felnőtt, Budapesten él és dolgozik, a vendéglátásban, ahol nagyon sikeres. A kedvenc tevékenységeim közül pedig elsősorban a Tolnai „Bartók Béla Női Kart” említeném, Schmidt Józsefné karnagy vezetésével. Elkötelezett természetvédő vagyok, a „Magyar Madártani Egyesületnek” tagja. Szeretek kertészkedni, utazni, valamint az állandó nasv szerelem az életemben a tanítás, a vizsgáztatás.

SAS ERZSÉBET OLDALA

Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Dr. Farkas László, a Szekszárdi Városi Bíróság büntető bírája, és Mezey Aliza angol szakos nyelvtanár, aki 2007. május 2-án harmadszor tette le az ülnöki esküt dr. Csullag Józsefné, a Tolna Megyei Bíróság elnök helyettese előtt. Beszélgetésünk témája az ülnökök szerepe ma a bírósági eljárásokban. Mindezen túl pedig két ismert és Szekszárd városában közszeretetnek és tiszteletnek örvendő ember közelebbről való megismertetése a kedves olvasóval. (Interjúalanyaimmal régi ismeretségünkre való tekintettel tegeződünk.)

KAVE. DUPLA HABBAL

Polgári eljárásban már nincs ülnöki bíráskodás