Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-05-06 / 16. szám
2007. MÁJUS 6. ANNO VASÁRNAP ÍIJI ÓDON DERŰ 209. Bodnár régi rímei Gyámpénztárosi teendői mellett a harmincas éveiben járó Bodnár István szorgos munkása volt a három szekszárdi hetilapnak. Mivel ezek közül csupán egy volt politikai, ráadásul az is kormánypárti, nem sok választása maradt: vagy nem ír ilyesfajta csipkelődő verseket, prózákat, vagy máshova írja azokat. Szerencsénkre az utóbbinak lehetünk tanúi, mert íróbarátság kötötte Szabó Endréhez, az Üstökös élclap szerkesztőjéhez, aki szívesen hozta szösszeneteit. Ezek közül csupán egy jelent meg saját neve alatt, a többi Író diák álnéven. Az 1897. február 21-i számban ott A protekció. „Kis kutya: - Hallja, bátya, mégse járja, hogy ránk adót vessenek ki. Ott van például a csacsi is ni, hát ő mért nem adózik? Nagy kutya: - Hja öcsém, köny- nyű annak, akinek protekciója van. Neki sok a rokona az adókivető bizottságban.” Egy hónap múlva a Máramaros megyei származású Bodnár saját névvel írta: „Mennyi ankét, (hát még banket?!) / A rutén nép érdekében! / - Hogy ha a szó s beszéd - éltet: / Nem féltem ez árva népet, / Megél egy pár ezredéven... // Elég volna hát a szóból, / Ebből ugyan meg nem élni, / A kenyeret, ha mutatjuk, / Csak étvágyát csiklandozzuk / - Adjunk is már egyszer néki!” Ugyanezen az oldalon már író Diákként ötsoros a Március 15 után: „Dicső tavaszt ünnepeltünk, / Mégis tél maradt a lelkünk; / Óh mert kit-kit jobban hevít / Immár cicus Idusa, / Mint március idusa.” Április ll-én A mai kor négysorosa úgy vélte: „Hogy legjobb az egyenes út, / Tudja s követi a jelen; / Egyenest, félre nem lépve, / Nyomodon, gazság, bűn, megyen.” Május 9-én Tudósítás a jövő századból címmel „a nagy háziállatkongresszus” képzeletbeli képsorai töltik az oldalt. „Ma, 1907. május 1-jén kora délután tök, keserű és másfajta lapu zászlók alatt soksok háziállat vonult ki a Rákosmezőre, ahol legelöl a »Böm-böm bika sikálló« kezdetű hazafias éneket énekelték agyon, azután elnököt választának egy nagy lepedőfülű sáros bival képében, ki aztán hűségesen rázogatta kolompját. Az első szónok Nyer- gesh Ámos volt, ki a lovak érdekeit védve kívánja a 24 órai munkaszünetet, továbbá az általános szabad levegőt .... óhajtja az abrakos tarisznya vékássá emelését.” Nem nehéz felfedezni a korabeli munkásmozgalom karikatúráját... Egy hét múlva, amikor a közös terhek elosztásáról nagyban zajAlku (a közös ügy) gebéjére. Magyar Miska: - Mire tartod a gebét, sógor? Német Miska: - 40% az utolsó ára. M. M.: - Nem vagyok bolond, hiszen csikó korában is csak 30% volt, hát most vénségére adjak érte negyvenet? (Jeney Jenő karikatúrája) EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 112. Szeder-selyem egyleti tettek Nem vádolható kapkodással a Magyar Gazda folyóirat, amely a Dunántúl első igazi polgári részvény- társasága, a Szekszárdon 1841-ben alakult Tolnai Szeder-Selyem Egylet első évi közgyűléséről, a hősi kezdetekről már uborkaszezonban tudósított. Maga a közgyűlés 1842. április végén, május elején ülhetett össze, erről május 8-i levelében számolt be a tudósító. Bezerédj István választmányi elnök távollétét levélben mentette ki, helyette Augusz Antal alelnök terjesztette be a beszámolót a szederfa- és a selyemtenyésztés ügyében. „Az első tárgy azon térektől függvén, melyeken jelenleg az egylet működik. Ezek során első a szekszárdi legelőn fekvő megyei szedres kert, mely a múlt április folytán rendes jegyzés mellett törvényes bizottság előtt az egylet használatára átbocsáttatott, s a jegyzék szerint 8035 fát vett által az egylet a nemes megyétől, nem különben 4 font szederfamagot, mi az egylet idejének lefolyta után ismét visszaszállítandó lesz.” Aki látott már ilyen magocskákat, sejtheti, hány ezer újabb fa sarjadhat azokból. Az állomány javítására vettek moretti és lombardiai magot is, amely „jó eleve elkészített földbe vettetett”. Augusz saját palánki bérletéből adott négy holdat, amely „körül árkolva és kellőképp előkészítve van”, s egy holdon 12 300 szedernövényt plántáltak már el. Augusz ingyen adta területét hosz- szú bérletre, s viszonzásul csak azt kérte: „idejének letelte után az egylet tartozzék ott szeder-erdőcskét hagyni”. „Az egylet második és fő célja, melynek az első is mint eszköz alá van rendelve (noha annak feltétele) a selyemtenyésztésnek e megyében lehető főbb fokra emelése. Minthogy azonban a fák csekély mennyiségéhez képest a tenyésztést az egylet jelenleg csak a gubók beváltására és legombolyítására szoríthatja, ily célból a szekszárdi kamarai épületek 864 forinton és 7 és fél krajcárokon megvétettek és 758 forint 38 krajcár igazítási költséggel a célhoz alkalmaztattak.” Az összeget Bezerédj, Augusz és Csapó hitelezték, s ezt majd részvényvásárláskor beszámítják nekik. Mégis, hogy fogalmunk legyen értékéről, érdemes elmondanunk: 6500 napszám árával ért föl... Szintén hitelezték a tenyésztőknek a peték beszerzési árát, s a határozat szerint azt „a fizetésre nem képes adózó csak a beváltáskor tartozzék gubói árából letenni”. Mindenki segített, amivel tudott. „Fejős János egyleti társ a gubók beváltását önköltségére volt szíves átvállalni.” Sajnos, a négy font petéből „a tenyésztésben még létező járatlanság és hanyagság miatt csak 20 font gubó várható; azért is csak 2860 font azon gubó mennyiség, mely ez idén az egylet beváltása alá kerül”. Ennek várható beváltási költsége 1024 forint, a gombolyító gőzgéphez 12 öl fa ára 358 forint. A 400 aláírt részvényből 172 kelt el már 6 forintjával, de a maradékra is előlegez a fenti triumvirátus, ha a kiadásokhoz ez kell. Nem csoda ezután, ha a tisztújítás sajátosan zajlott le. „Bár a választás módja szekrénybe vetett cédulák által titkos szavazást kívánna, mégis az egész gyülekezet által az előbbi tisztviselők tisztjök folytatására éljenzésekkel kísértetve megkérettek.” Dr. Töttős Gábor Előző lapszámunkban egy fatális véletlen okán dr. Töttős Gábor írása helyére - a jó cím és képek mellé - egy régebbi cikk kenyérszövege került. A hibáért a szerző és az olvasó elnézését kérjük, s most teszzük közzé a helyes szövegváltozatot. lőtt az osztrák és magyar fél közti vita, Magyar, ne hagyd magad! címmel jelent meg kvótás biztatása: „...Első helye bár tied vón / A jog asztalának, / A sarokban rágódj csonton, / Amit eléd hánynak, / És csókold a korbácsot, mely / Rajtad sebet vága: / Ily tű- rőké, szenvedőké / A mennyek országa...” Május 30-án úgy látja: „Mennyi gyűlés s hány zászlóval? / Mind a hazát menti szóval; /Sok a népbaj, nagy a sora, / Hej, de még több a doktora. // Féltlek népem nagy bajodban, / Orvosidtól talán jobban; / Még meggyógyulsz végzetedre: / Eljuttatnak szebb életre. ” Ugyanebben a számban Szabó Endre a szerkesztői üzenetekben ígéri: „A G(ara)y albumba a legnagyobb készséggel küldünk valamit.” Teltek-múltak az évek, a helyzet is, Bodnár is változott, s 1910-től az általa szerkesztett Közérdek egyesült a kormánypárti Tolnavármegyével, ő meg végképp beszüntette csipkelődő politikai líráját. Lanius Excubitor ODON IDŐBEN Május 7-én 55 éve, 1952-ben halt meg Pesthy Pál jogász, az Egységes Párt elnöke, egykori igazságügy-miniszter, Uzd- Borjád fia, aki nálunk a törvényszék elnöke és tűzoltóparancsnok is volt. Május 8-án 110 éve, 1897-ben a megyeszékhelyen játszott Hu- bay Jenő hegedűművész. Május 9-én 135 éve, 1872-ben Szekszárdon született Barti- nai (Wölfel) Ferenc apátplébános, teológiai szakíró. 105 éve, 1902-ben az Akadémia levelező tagjává választották Wosinsky Mórt, múzeumunk alapítóját. Május 10-én 125 éve, 1882-ben a Szekszárd-központi Tanító- Egylet Bátaszéken a nők házi neveléséről tanácskozott. Május ll-én 105 éve, 1902-ben a Tolnavármegye vezércikkében sürgette: Reklámot a mezőgazdaságnak. Május 12-én 625 éve, 1382-ben Miklós szekszárdi apát rögzítette alattvalói jogait. Május 13-án 130 éve, 1877-ben a Tolnamegyei Közlöny Hollós Alajos Az oroszok című 1849-es emlékeit hozta. 105 éve, 1902-ben eltemették Leopold Károly bornagykereskedőt, aki hatvan évig munkálkodott itt.
