Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-04-29 / 15. szám
2007. ÁPRILIS 29. MOZAIK VASÁRNAP ]) A magyar festészet új útjai A kortárs magyar festőművészet keresztmetszetét mutatja be a kétévente Tendenciák címmel megrendezett kiállítás. Mintegy 400 professzionális művész a tagja a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (MKISZ) Festő Szakosztályának. Az ő beérkezett táblaképeik közül egy szakmai zsűri által kiválogatott 100-120 legjobbat láthatjuk április 28. és május 20. között a Művészetek Házában. Miként a cím is utal rá, ezen a tárlaton megismerhetjük a magyar festőművészek legújabb törekvéseit. Láthatjuk az útkereső fiatalok munkáinak irányvonalát éppúgy, mint az érett alkotók festészetének alakulását. Minden mű egy önálló alkotói világ darabja, még ha egyes munkák stílusukban, kifejezés- módjukban közelítenek is egymáshoz. Sokféle művészi törekvés van jelen a magyar művészetben a természetelvűtől az absztrakt geometrikus festészetig. A szekszárdi Művészetek Háza azon kevés nagyméretű kiállítóhelyek közé tartozik, ahol mindez jól megmutatható, a két szintnek köszönhetően térben is elkülöníthetőek az egymástól távol álló irányzatok - mondja Serényi H. Zsigmond, festőművész, a kiállítás rendezője. Majd meglátja, milyen szép lesz - teszi hozzá. A műtermük magányában dolgozó művészek számára is fontos ez a kiállítás, mert itt szembesülhetnek azzal, hogy alkotásuk hol helyezkedik el a magyar festőművészet palettáján. Az MKISZ Festő Szakosztályának Tendenciák III című kiállítását Szakolczay Lajos József Attila-díjas irodalomtörténész, művészeti író nyitja meg április 28-án 11 órakor a Művészetek Házában. Közreműködik: Lányi Péter zongorán és Morvái Tímea oboán. K. E. EVANGÉLIUM Egy biztos pont (15 eves a Szent Rita Katolikus Óvoda) Egy pont. Egy hely. Egy család. Ahol a Lélek győzött az anyag fölött. Ahol a cselekvő szeretet diadalmaskodott a pénz, a hamis Mammon fölött. Egy pont, ahonnét talán senki nem fogja sarkából kifordítani a világot. Mégis: egy biztos pont. Amely a jövő kristályosodási pontjává válhat e zűrzavaros, vesztébe rohanó világban. Egy hely, ahol még élet, nyüzsgés, gyermekzsivaj fogad. Egy hely, amely békét, gondoskodást sugároz. Egy család. Itthon érzi magát az ember. Csöppség és felnőtt egyaránt. Egy család, ahová öröm hazatérni. Mi már „nagycsoportos” korban ismertük meg az óvodát. Az első totyogó lépéseknek nem voltunk szemtanúi. Veronika lányunk még előző szolgálati helyünkön töltötte kisgyermekéveit, Szekszárdra érkezve mindjárt a Szent József Iskolában kezdett. Három fiunk: Áron, Márk és Kristóf viszont már a Szent Rita Óvodában cseperedett. Ági óvó néni velünk együtt ünnepelt Kristóf keresztelőjén - azóta őt is útjára bocsátotta a Katolikus Iskolába. így aztán elmondhatjuk: az óvoda történetének nagyobbik részét a Kirsch család immár átélte. És még nincs vége, pályázunk néhány közös esztendőre: Zsófikánk még csak ezután fog oda járni. Bízunk benne: egyszer majd az unokáink is kopogtat (hat) nak a Szent Rita ajtaján. Nem hallgathatjuk el azokat a fájdalmakat, hősies erőfeszítéseket sem, amelyeket az intézmény dolgozói nap mint nap tettek és tesznek. Önmagában a hivatásuk, az apróságok szakszerű, segítő fejlesztése, okos, empatikus szeretete is folyamatos megterhelést, erőfeszítést kíván. Mindezért talán némiképp kárpótol, ha a szülők és a gyermekek részéről megértést, viszont-szeretetet tapasztalnak. Ám különösen nehéz olyan helyzetben a folytonos készenlét és áldozatvállalás, amikor alapvető működési és egzisztenciális problémákkal kell szembenézni. Amikor mindenkinek a feje fölött Damoklész kardjaként lebeg a bizonytalanság, a munkanélküliségtől, a jövőtlenségtől való félelem. Megrendültén éltünk át több személyi változást, olykor év közben is. A pedagógiai szempontokat fölülírta a gazdasági „racionalitás”, a pénzügyi diktatúra. És mégsem egészen: kitűnő, tapasztalt óvónők utolsó napjaikat is olyan szeretettel, ügybuzgalommal töltötték csoportjukban, mint évekkel korábban. Ez ad reményt: bármilyen kegyetlen, embertelen törvények születnek manapság a nyers gazdasági diktátumok nyomán, „a megnyesett fa (előbb-utóbb majdcsak) ki- zöldül”. Egy biztos pont: a szekszárdi Szent Rita Katolikus Óvoda. Egy hely, ahol maga Jézus is szívesen beszáll a játékba. Egy család, ahol a Mester asztalhoz ül. Kirschné Rojik Ágota édesanya, tanító, hitoktató Kirsch János édesapa, újvárosi diakónus A Szekszárdi Református Egyház vendége 2007. május 3-án, csütörtökön Tóth-Máthé Miklós, Károli Gáspár-díjas író, költő, aki rendszeresen publikál a Reformátusok Lapja című hetilapban. A rendezvény színhelye a Bezerédj u 3. sz. alatti gyülekezeti ház, kezdési időpontja, 18 óra. Minden érdeklődőt nagy szeretettel várunk.
