Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-03-11 / 8. szám

2007. MÁRCIUS 11. ÉflPEfCLf...? tasAríap / BEMUTATJUK! A „Déva-járó” férfiú a gyermeki lélek megóvását is kiemelte Simonné dr. Tajdina Julianna házi-gyermekorvos választása alapján Szilvácsku Istvánnal, a paksi atomerőmű reaktoroperátorával, beosztása szerint üzemviteli műszakvezetőjével beszélgettünk. Dr. Sudár Géza főor­vos nyugalomba vonulását követően őt választották meg a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) szekszárdi városi elnökének. Ez számára nem csupán megtiszteltetést, hanem komoly kihívást is jelent, s nyilván- valóan sokan szurkolnak, hogy tervéi (terveik) valósággá váljanak. _____- Szekszárdon élünk, ám 1984 óta az atomerőműben dolgozom, s már a kezdetektől három műszak­ban. Beosztásunk periodikusan is­métlődik, tehát akár egy évre előre ki lehet számítani a munkarendün­ket. Ha az ember ünnepnapokkor beosztása szerint dolgozik, olyan­kor nem illendő szabadságra men­nie, bár ez nincs írásba foglalva. De egymás iránti tiszteletből, tapintat­ból nem is teszünk ilyent.- Bemutatná a KÉSZ-t?- Szívesen. Az országban hatvan - teljesen önálló - helyi szervezet működik mintegy 8000 taggal. Szekszárdon a rendes és a pártoló tagok száma hatvan körül mozog. Viszont a rendezvényeinken sok­kal többen vesznek részt. Ha min­den a tervek szerint alakul, akkor május 23-án Semjén Zsolt lesz a vendégünk. A várható óriási érdek­lődésre tekintettel az ő előadására nem a plébánia közösségi házának nagytermében kerül sor, hanem valószínűleg a vármegyeháza dísz­termében.- Melyik felekezetek tartoznak a keresztények szervezetébe, s miért kizárólag értelmiségiek alkotják a tagságot?- Természetesen a tagjaink nem kizárólag római katolikusok, ha­nem reformátusok és evangéliku­sok is, tehát a szervezet ökomeni- kus. A kérdés második részére csakis azt válaszolhatom, hogy az értelmiségeik jobban rálátnak, job­ban reagálnak a társadalmi folya­matokra, s a következtetések elem­zésére, kifejtésére felkérünk egy- egy nívós előadót, aki a nyilvános fórumainkon az egyeztetett témá­ról ad széles körű tájékoztatást, amit áthat a krisztusi szellemiség. Megemlítem, legutóbb a hivatás és hit összefüggései kerültek napi­rendre.- Ezek elsősorban előadások, vagy mondjuk a második rész már „átmegy" beszélgetésbe?- Nincsenek merev határok. Van, amikor rövid vitaindítót követően kerekasztal-beszélgetés a forma, ha olyan a téma, akkor a terjedel­mesebb előadást követi a diskur­zus, ha pedig valamilyen módon a helyszín a meghatározó - mint a már említett vármegyeháza díszter­me -, akkor már a rendezvény ele­jén kiosztunk lapokat, amelyeken leadhatják megfogalmazott kérdé­seiket, vagy akár - röviden - véle­ményüket.- Miként történik a szervezet ve­zetőtestületének megválasztása?- Nyílt szavazással. A vezetőség egy elnökből, egy titkárból és egy pénztárosból áll.- Készítenek-e valamiféle munka­vagy feladattervet?- Persze, egy évre, ami az elő­adásokból, egy lelket erősítő - most Máriapócs - kirándulásból, valamint az országos rendezvé­nyekből áll. Az utóbbira hamaro­san sor kerül: ez a keresztény csa­ládok és a KÉSZ rendezvénye lesz. Viszont a tervek között szerepel­nek olyanok, amelyek megvalósítá­sa az említett egy évnél jóval to­vább mutatnak.- Gyanítom, hogy imént a Garay, illetve a keresztény általános isko­lám is gondolhatunk.- Úgy van. Ez megérne egy kü­lön misét, de most csak némi kité­rőt teszek, mégpedig az értékrend­vesztett világunkkal kapcsolatban. Magam úgy szoktam fogalmazni, hogy a lelki szennyezés dől a médiából...- Azért nem csak a médiából!- Rendben, ez igaz, ám legtöb­ben onnan szerzik információikat, amelyek tényleg deformálják azo­kat, akik nem szűrik meg a felvilá­gosítást, tájékoztatást nyújtó forrá­sokat, mi több, egyenesen ezekre a torz és gyakran primitív dolgokra tartanak igényt. Másrészt van a fi­zikai szennyezés, amit nem kell ra­gozni. Az utóbbi ellen sokkal köny- nyebben lehet védekezni, persze, módszeresen, amibe beleértem a szankciókat is. Viszont más kér­dés, hogy lelki szennyezés okán nem fordulhatunk bírósághoz, de ha lenne rá mód, akkor is mit ér­nénk el vele. Gondoljuk csak meg, ha az embernek eltörik a karja, be­gipszelik, meggyógyul és az esz­tendők során el is felejti. De a lelki fájdalmat, lelki gyötrelmet nem egyszerű feldolgozni, s lehet, hogy az egy egész életre kihat. Tehát fi­gyelnünk kell egymásra!- Maradjunk a legapróbbnak lát­szó dolgoknál, amit már beszélge­tésünk elején említett.- Például: nem közömbös, ho­gyan ébresztjük reggelente gyer­mekeinket. Lerántjuk róluk a taka­rót és foghegyről mondjuk: „kifelé az ágyból”. Illetve puszit nyomunk az arcukra, vagy a hátukra és ki­egyensúlyozottan, mosolyogva kel- tegetjük őket. Meggyőződésem, de hivatkozhatom a szakirodalomra - amit feleségem, aki orvos, ajánl ol­vasásra - a gyermekek lelkét min­den áron óvni kell, elsősorban a szülőknek. Ha lehetséges - és le­hetséges - meg kell kímélni őket a traumáktól. Azt is hozzáteszem - ajánlva az érdekeltek figyelmébe - hogy a puszi, a dicséret, a lélek ápolása, a szeretet, a jó szándék, (más téren említhetjük a környeze­tünk tisztán tartását) összegezve: a minőségi lelki élet nem kerül pénz­be. Egyetlen fillérbe sem. Ezen nincs mit spórolni!- Felesége, mint mondta, orvos és tudom, hogy szintén Paksra ingá­zik. Abban pedig szinte biztos va­gyok, hogy gyermekeik a katolikus általános iskolába járnak.- Valóban. Két gyermekünk van. István 12 éves, ötödik osztályba jár, Zsófi pedig harmadikos, kilenc esztendős lesz. Mindketten tanul­nak zongorázni, úsznak, népi tán­colnak, Zsófi balettozik. Okosak, jó tanulók mindketten, probléma nincs velük. Munkánk melletti sza­badidőnket teljesen kitölti a két gyerek, mi több, napjaink megszer­vezése komoly feladat, hiszen Zsó­fit még nem engedjük önállóan közlekedni a város távoli pontjaiba.- Folytassuk a KÉSZ-iskola tervei­vel, de kérem, olvasóinknak foglal­ja össze a tíz évvel ezelőtti előzmé­nyeket.- Amikor elkezdődött az egyházi iskolák visszaadása, a katolikus egyház a Bezerédj utcában lévő hajdani iskolájára tartott igényt. Vi­szont a város azt nem volt hajlandó visszaadni, mert az már akkor is a Szivárvány iskolának adott helyet. Ezért fölajánlották a már nem mű­ködő úttörőházat, s közölte az ak­kori városvezetés: vagy ezt, vagy semmit. A fasori épületet 80 millió forintra értékelték föl, míg a Beze­rédj iskolát 20 millió forintra. A hatvanmillió forint különbséget a Vatikánhoz tartozó Megváltó Nővé­rek rendje fizette ki. Ehhez adódott az átalakítás költsége, de funkcio­nálisan még most sem felel meg is­kolának az épület, mert nincs ben­ne tornaterem, a tantermekben oszlopok vannak, tehát nem lehet a gyerekeket normálisan leültetni.- Hány kisdiák jár a fasori iskolá­ba?- Úgy 140-150 lehet a létszám, s azért nincsenek többen, mert so­kan - főként a nagyszülők - a hely szelleme miatt ellenzik. De ha sike­rülne átmenni a Garayba, bizo­nyos, hogy jelentősen megnöve­kedne a létszám.- Úgy fogalmazott, hogy ön is „Déva-járó”.- Még évekkel ezelőtt kezdő­dött... A dévai árvaházból jöttek ide pedagógusok és gyerekek, akik közül öt-hat vendég elszállásolását vállaltuk. Azóta baráti társasággal együtt rendszeresen járok Erdély­be, de nem csak Dévára, máshova is, hiszen a rendnek több árvaháza - is működik. Idehaza - gyűjtünk’ az árváknak, s magunk visszük az adományokat.- Volt egy frenetikus sikert aratott motoros kirándulásuk is.- Először egy motoros klub tagjai vittek adományokat. A következő évben már százan ültek a „nyereg­be”, s az évek során egyre nőtt a létszám, szinte az egész ország be­kapcsolódott. Tavaly szeptember­ben már 350 motoros látogatott ki, akiket saját autómmal és a hozzá kapcsolt utánfutóval kísértem. Ak­kor több millió forintot és tárgyi adományokat vittünk. Már a hatá­ron rendőrök vártak bennünket, s fölvezették a mintegy négy kilomé­teres konvojt, s ezt megtették visz- szafelé is. Az árvaház lakóinak bol­dogságát, csodálkozását el sem tu­dom mondani. Délután a gyereke­ket és a tanárokat is megmotoroz- tatta a csapat, ami számukra óriási élményt jelentett, hiszen ilyen mo­torokat legfeljebb magazinokban láttak.- Hamarosan március 15-ét ün­nepeljük. Vajon hogyan?- Csupán annyi információm van a fővárosból, hogy valakik valamire készülnek. Hiszem, hogy Szek­szárdon nyugalmas és felemelő lesz az ünnep.- Kivel és miről beszélgessünk legközelebb?- Szegőné Nyakas Esztert - aki virágkereskedő vállalkozó - faggas­sa ki a vállalkozók helyzetéről, gondjaikról, illetve sikereikről. Ha futja még a helyből, kérdezze meg a véleményét a házasságról, illetve az együttélésről. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági

Next

/
Oldalképek
Tartalom