Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-03-04 / 7. szám
2007. MÁRCIUS 4. MOZAIK tasAkwap j) Ma nem a magyar nyelv a legfőbb érték Három bemondó mondott el, mondott ki és mondott oda a Léleképítőn EVANGÉLIUM Hamut hintettünk homlokunkra „Ysa pur es chomuv uogmuc” Anyanyelvűnk, magyar és keresztény kultúránk ősi emléke, a Halotti beszéd mindannyiunk fájdalmas, örök tapasztalatát járja körül. A földi lét törékenységéről, esendőségéről szól: Bizony, por és hamu vagyunk... Első hallásra talán azt gondoljuk: lám-lám, milyen messzire nyúlnak a közmondásos magyar pesszimizmus gyökerei. Pedig - ellenkezőleg! Az egyház éppen azért beszél bátran a halálról, mivel optimista. Mert messzebbre tekint. Mert van mondanivalója a föltámadásról. Mert a nagypéntek gyászos komorsága mellé oda tudja állítani a húsvét tündöklő örömét. Gyerekek, fiatalok olykor megkérdezik tőlem: nem nyomasztó fel- adat-e havonta több embert eltemetni. Komolyan és őszintén válaszolok, amikor azt mondom: nem. A hívő ember minden nyitott sír mellett egy kicsit a megnyíló eget is látja. Egy temetésen nem az a dolgom, hogy az emberi fájdalmat szép szavakba öntsem, sem az, hogy a bánatra gyógyírt kínáljak. Ha csupán búcsúztatni akarnánk halottain- kat, ha csak végtisztességet adnánk nekik, legföljebb ennyit tehetnénk. A szertartás azonban nem egyszerűen emberi vigasztalást nyújt. Én ugyanis Jézus evangéliumának hirdetésére kaptam megbízást. A koporsó mellett is az Ó nevében szólhatok. Ezért bátran beszélhetek nem csupán az elporladó múltról, hanem a feltáruló jövőről is. A végső beteljesedésről. Az örök élet, az örök találkozás reményéről. A gyermekek kérdése mögött, azt hiszem, a mai ember félelme, bizonytalansága bujkál. A mai emberé, aki nem mer szembenézni a halállal. Haldokló öregjeit elfekvőbe küldi. Valaha, amíg a közgondolkodásban „helyén" volt a halál - közösségi esemény lehetett egy-egy családtag távozása. Fontos, ünnepélyes, megrendítő, ám nem föltétlenül tragikus élmény. Az ember bátran lehunyhatta szemét szerettei - gyermekei, unokái - körében. Nem áltatták, nem kábították alaptalan mesékkel - ehelyett imáikkal elkísérték a nagy útra, a döntő találkozásra. Az egyház szándéka szerint immár vége a felszínes farsangi mulatozásnak. Beköszöntött a nagyböjt. Az elcsendesedés, a befelé fordulás, az önvizsgálat ideje. A mérlegelésé, a bűnbánaté. A bátor szembenézésé. Szembenézni múlttal, jövendővel - élettel, halállal. Az egyház ezért hint hamut homlokunkra. Nem keni el a dolgokat, nem bagatellizálja a felelősségünket. Figyelmeztet az élet múlandóságára: „Emlékezzél, ember, hogy porból lettél és porrá leszel!" - Az emberi test anyaga a földből vétetett; a táplálékláncon keresztül is a föld anyagaiból épül fel .... genetikai kódjaink segítségével. Ha világtörténelmi távlatból nézzük: ez a „por” egy pillanatra értelmes, rendezett, szervezett egésszé áll össze - aztán egyszer csak ismét visszaroskad a porba. Mégis... ez a por és hamu ember az, akit megszólít az Isten, akit szeretetében örökre kiválasztott! Por és hamu vagyunk: semmiség. Látszólag értelmetlen és hiábavaló, csipetnyi élet, amelyet azonban mégis eltölt a Végtelen, amely az örök élet reménységét hordozza. Ami pedig ebben a múlandóságban, ebben a szánalmas porhüvelyben egyedül értékes, értelmes és maradandó: a szeretet. Ez ad tartalmat szétporló életünknek, ez ad távlatot az örökkévalósághoz. Kirsch János diakónus A Léleképítő sorozat legutóbbi alkalmán Korbuly Péter, Bordi András és Szilágyi Zoltán, a Magyar Rádió bemondói beszéltek eddigi életútjukról, hivatásukról, mindennapjaikról és meggyőződésükről. Bár a novemberi után ez már a második eset, hogy az est „beszél- getős-történetmesélős” irányba csúszik el, a házigazda dr. Tóth Csaba Attila a Szekszárdi Vasárnap kérdésére elmondta: nincs szó új trendről, csupán az alkalom hozta úgy, hogy két, viszonylag közeli alkalmon is rendhagyó módon zajlott le az előadás. Mint rámutatott, március 5-én a Léleképítö visszazökken a megszokott kerékvágásba. Akkor Csókái András agysebész előadását hallgathatjuk meg. Ezúttal szinte interjút láthat- tak-hallhattak a megjelentek; a vendéglátó körkérdésekkel irányította a beszélgetést. Az első, a rádióhoz kerülésük módját firtató kérdésre válaszolva Korbuly Péter közölte, hogy szín- művészetit végzett ugyan, ám az „nem vált be”, így adódott lehetősége végül bemondóvá válni, s az később „bejött”. Megtudhattuk: 1977-ben került a Magyar Rádióhoz, és időközben a televíziónál is vállalt kisebb-nagyobb feladatokat. Szilágyi Zoltánt indíttatása szintén a színészethez köti: a színművészetire készült, ám a felvételije nem sikerült. A rádióhoz vették fel, és mára 15 éve dolgozik ott. Bordi András honnan máshonnan, mint a színművészetiről indult: egy évig járt a főiskolára, majd az ELTE-n végzett magyar szakon. 1990-ben a Danubiusban kezdett, de ez a „DJ- rádió” nem váltotta be a hozzá fűzött reményeit. A Magyar Rádióhoz Szilágyi Zoltánnal együtt 1992-ben nyert felvételt. SZEKSZÁRD-BEZONS Ezt követően némi adomázás következett a kikerülhetetlen és persze nevetést (olykor „röhögést”) előidéző bakikról, noha ezek, mutatott rá végül Korbuly, a szakma selejtje, így nem való velük dicsekedni. Három beszélgetőtársa a szép magyar beszéd letéteményese, vélekedett dr. Tóth, Szilágyi pedig rámutatott, hogy beszédet manapság nem oktatnak az iskolákban, sajnálatos módon. Számukra természetes volt a mintakövetés, így őrizték a szép magyar beszédet, de a kereskedelmi adók indulásával felhígult a szakma. Mint fogalmazott, „az érthető, egyenes magyar beszéd azért fontos elsősorban, hogy az információ legyen a lényeg, és a hallgató ne a beszélőre figyeljen, hanem a hírre”. Korbuly úgy foglalt állást, hogy ápolni kell a nyelvet azért is, mert ez a nyelv a mi hazánk, akárhol húztak is határokat. Illyést citálta, és kiemelte: helyesen kell gondolkodni, az igazat kell keresni. Jól beszélni magyarul jellem kérdése, felelősséget kell érezni akkor is, ha egy alanyt és egy állítmányt fűzünk össze, mert az is „becsületvizsga” - így Illyés. Bordi élt a gyanúperrel, hogy talán a világ változott meg körülöttünk - egykor az emberek olyanok akartak lenni, mint akiket a tévében, rádióban láttak-hallottak; mára hétköznapi emberek a sztárok, és akik a médiában dolgoznak, megszűntek vonatkoztatási csoport lenni. Példákra szükség volna pedig, emelte ki, és figyelmeztetett: a helytelen szóhasználatot ne hagyjuk elharapózni. Korbuly az est végén még „odacsípett egyet”: a bevallott igaztalanságokat és magyartalanságokat se hagyjuk szó nélkül - óvta a hallgatóságot. Kosztolányi mindazon személyek és szervezetek jelentkezését, akik az elmúlt 40 év alatt kapcsolatba kerültek francia testvérvárosunkkal és fényképekkel, emléktárgyakkal, illetve beszámolókkal vagy újságcikkekkel hozzájárulnának a kiadvány sikeres elkészítéséhez. A Baráti Társaság március 15-ig várja a fenti emlékek leadását az alábbi címen munkaidőben (hétfő-csütörtök 8-16.30, péntek 8-12 óráig): Polgármesteri Hivatal, Szekszárd, Béla király tér 8. Jegyzői Titkárság, Berlinger Attila kommunikációs referens. Tel: 74/504-116 A Szekszárd-Bezons Baráti Társaság felhívja tagjainak figyelmét, hogy 2007. március 29-én 16.30 órakor tartja a 15 éves jubileumi közgyűlését, melyet 18 órától egy zenés vacsora követ. Kérjük, hogy akik családtagjaikkal vagy barátaikkal szeretnének részt venni az eseményen (a vacsora díja 2500 Ft/fö), jelentkezzenek március 5-ig az alábbi címek valamelyikén:- Dr. Fisi Istvánná, a Szekszárd-Bezons Baráti Társaság elnöke (7171 Sió- agárd, Bercsényi u. 1., Tel: 74/437- 028, vagy 20/911-54-53)- Polgármesteri Hivatal Jegyzői Titkárság (Szekszárd, Béla király tér 8., I. emelet) Berlinger Attila (Tel: 74/504- 116 vagy 30/321-33-03, e-mail: berling@szekszard.hu) 40 éves testvérvárosi jubileum Francia testvérvárosunkkal ebben az évben ünnepeljük az 1967-ben megkötött testvérvárosi megállapodás negyvenéves jubileumát. Városunk méltóképpen szeretné megünnepelni ezt a jeles dátumot, melynek előkészítését a Szekszárd- Bezons Baráti Társaság koordinálja. A társaság is ünnepel ebben az évben, mivel megalakulásának 15. évfordulójához érkezett. A baráti társaság már az elmúlt év végén egy nagy munkába fogott, egy, a 40 év emlékeit összefoglaló kiadvány készítésébe. Ez a kiadvány az októberi Bezonsban tartandó jubileumi ünnepségre készül el és számtalan fotóval, visszaemlékezéssel, illetve a négy évtized legfontosabb eseményeinek összefoglalásával mutatja be a két város kapcsolatrendszerének kialakulását, bővülését. A Szekszárd-Bezons Baráti Társaság várja és örömmel fogadja
