Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-09-02 / 27. szám

2007. SZEPTEMBER 2. A AIM O ta§Arwap/D? EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 114. Két kor két embere Szerettem volna egy-egy arcképpel is bemutatni azt a két embert, aki­nek életútja megyeszékhelyünkre vezetett, s itt is ért véget, ehelyett kényszerűségből - átvitt és valósá­gos értelemben - csupán művükkel illusztrálhatom e cikket. A jámbor Bocsor Antal ugyan­csak meglepődhetett, amikor az or­szágos hírű helyi dalárda 1882. szeptember 2-án este szerenádot adott ab­laka alatt. Másnap, aranymiséjekor a vá­ros- és megyeházát s a templomot is nem­zetiszín lobogók dí­szítették, Szekszárd bírája pedig míves al­bumot nyújtott át ne­ki tisztelői névsorá­val. A Szekszárd Vidéke életrajzában megírta: „1807. november 27- én született Devecser- ben, Veszprém me­gyében, szegény ipa­ros szülőktől. Már mint kisgyermek jeles tanuló volt s a köny­veket különösen sze­rette.” Veszprém, Győr és Pécs jelzik ta­nulása állomásait, s Baranya székhelyén lett papnövendékké. Dunaföldvá- rott káplánkodott 1832-ben, Paks- ra, majd Pécsre, és 1844-től az éle­te fő művét felmutató Faddra ke­rült. Neki köszönhető ugyanis, hogy - a Bartal György és országos gyűjtés támogatása nyomán - „új gót stílű impozáns római katolikus templom” - amilyen ennek hatásá­ra az újvárosi is lesz! - magasodha­tott fel 1865-re. Mindezt már új állomáshelyén nyugtázhatta a címzetes pré­post. Az itt töl­tött húsz év álta­lános megbecsü­lést szerzett szá­mára. „Nemes jelleme, szívé­lyes s mindenki iránt lekötelező barátsága, ven­dégszeretete, a szegények jóte­vője, a közügyek buzgó harcosa, mindezek jelle­mezték őt mint papot, mint em­bert. Pártfogója volt továbbá a nemzeti kultúrá­nak, az iskolá­nak, az emberi­Sipter Gézáné leghíresebb könyve ségnek, a társadalomban az igazi haladás barátja.” így emlékeztek rá azok is, akik halála, 1885. július 20- a után - felekezeti különbség nél­kül - utolsó útjára kísérték. Kevésbé látványos, de más téren legalább ilyen hasznos egy XX. szá­zadi életút. „Szegény volt, de ön­szorgalmából lett azzá, ami lett” - mondták Bocsorról, de mondhat­nánk róla is. Sipter Gézáné Annus Olga - Annus József író testvére, Sipter Géza mérnök felesége - Békéssámsonban született 1929. május 12-én és Szekszárdon 1992. szeptember 8-án hunyt el. A Buda­pesti Pedagógiai Főiskola könyvtár szakán 1953-ban, az ELTE történe­lem szakán 1957-ben végzett, 1961- ben a Pécsi Pedagógiai Főiskola magyar tanári szakán szerzett okle­velet. Szikszói könyvtáros 1951- ben, a budapesti Népkönyvtári Központban 1952-től 1954-ig, az Országos Széchényi Könyvtárban 1954- 1955 közt munkálkodott. A Tolna Megyei Könyvtár feldolgozó csoportvezetője, a helytörténeti gyűjtemény megszervezője lett 1955- től. A megyei levéltár könyv­táros főmunkatársaként dolgozott 1978-tól nyugdíjazásáig. Számos bibliográfia, kiállítás és tanulmány mellett nevéhez fűződik az első Tolna megyei életrajzi lexikon a Ko­rok és emberek összeállítása is, amely lendületet adott a további helytörténeti kutatásnak. Főbb önálló művei mind Szekszárdon je­lentek meg: Nyomdák és nyomdá­szok, Vándorúton: útleírások, fel­jegyzések, naplók, levelek Tolna megyéről, Szekszárd város nyomdá­szata, Garay János levelei, Bor az étlapon. Talán jobban figyelhetnénk mindkettőjük megbecsülésére... Dr. Töttős Gábor ODON IDŐBEN Szeptember 3-án 125 éve, 1882- ben köszöntötték Bocsor Antal aranymisés belvárosi plébá­nost. 40 éve, 1967-ben hunyt el Szekszárdon Túrós Lukács mesterszakács. Szeptember 4-én 105 éve, 1902- ben lelkész- és tanítógyűlésen támogatták a pécsi egyházme­gyei tanítóegylet megalakítá­sát. Szeptember 5-én 205 éve, 1802- ben befejeződött az első me­gyei kórház építése. Szeptember 6-án 125 éve, 1882- ben esküt tett a megyei tör­vényszék új elnöke, dr. Palu- gyay Gusztáv. 90 éve, 1917-ben Hollós László szegények segí­tésére tanulmányt jelentetett meg A tojás és eltartása cím­mel. Szeptember 7-én 120 éve, 1887- ben Perczel Dezső alispánunk leköszönt, mert honatyává vá­lasztották. Szeptember 8-án 230 éve, 1777- ben a remetei búcsú támogatá­sáról döntött a mezőváros. 15 éve, 1992-ben halt meg Sipter Gézáné Annus Olga könyvtá­ros, helytörténész, több kötet szerzője. Szeptember 9-én 75 éve, 1932- ben született Lőrinczy Gyula építészmérnök, előadómű­vész, a Szekszárdi Jazz Quar­tett tagja. EVANGÉLIUM A XX. század szentje és példaképe Lisieuxi Szent Teréz Született 1873. január 2-án, meghalt 1897. szeptember 30- án. Kispolgári család kilencedik gyermeke, négyéves, ami­kor édesanyját elveszíti. 1883. március 25-én súlyosan meg­betegszik, de pünkösd napján csodás módon meggyógyul... Elmondása szerint a Szűzanya megjelent neki és rámosoly- gott. Talán ez az esemény jellemző leginkább egész továb­bi életére: szenvedés és mosoly. Teréz ezt a két ajándékot kapta Istentől. Nem véletlen, hogy erősen vonzotta - már egészen kicsi korában - a szer­zetesi pálya. Életrajza szerint 1886 karácsonyán élte át a megtérés kegyelmét. Megértette, Isten a felebaráti szeretet- re hívta meg őt. Kedvenc lelki olvasmánya: Kempis Tamás: Krisztus kö­vetése. Amikor Teréz átlépte a lisieux-i Kármel kolostorá­nak küszöbét 15 éves volt. Elöljárói és édesapja ellenezték, korainak tartották ezt a lépést, ő azonban mindent megtett ennek érdekében, még XIII. Leó pápát is megkérte közben­járásra egy római zarándoklat alkalmával. Jézus Krisztust mindennél jobban kell szeretnünk - mondta, és első kolos­torbeli feladatait, a takarítást, a mosást, és a többi nehéz és szennyes munkát ezzel a lelkülettel és lelkesedéssel végez­te. Az első öt esztendőben rengeteget szenvedett, nemcsak a testi, hanem lelki bajoktól is. Azonban minden szenve­dést örömmel fogadott, mert úgy érezte, ezzel az Úr tudtá­ra adta, hogy csak a kereszt által akar lelket adni neki, így történt, hogy a szenvedés iránti készsége olyan fokban nö­vekedett, ahogyan növekedtek szenvedései. Ez a bátor gyer­meklány, akit legtöbben mint kedvesen mosolygó, rózsa­csokrot ölelő szentképet ismertünk meg, a legsötétebb lel­ki szenvedéseken ment keresztül. 1896 nagypéntek éjszakáján megtudja: halálos beteg. Et­től a naptól kezdve egészen haláláig készül a Találkozásra, készül mennyei hazájába, a „Fény országába”. Felfedezi és meg is fogalmazza hivatását: „Az én hivatásom a szeretet.” Miközben félelmetes kísértései vannak a hit és remény kérdéseiben, és állandó fizikai fájdalmak is gyötrik, nem szűnik meg társaival törődni, bízni és mosolyogni. „Nagyobbá lennem lehetetlen - írja - olyannak kell elvisel­nem magamat, amilyen vagyok, minden tökéletlenségem­mel együtt, de keresni akarom az eszközt, hogy egy kis úton menjek az égbe, nagyon egyenes, nagyon rövid, egé­szen kis úton” írja. „Szeretnék felvonót találni, amely egészen Jézushoz visz fel, mert nagyon kicsiny vagyok ahhoz, hogy a tökéletesség lépcsőin kapaszkodjak felfelé.” - Megtalálja az ő kis útját, mely mindenkié lehet. „Istenem, szeretlek!” - ezek az utol­só szavai. Erről a pillanatról jövendölte: „A küldetésem csak most kezdődik. Az a küldetésem, hogy másokat megtanít­sak arra, hogyan szeressék Istent... hogy megmutathassam a lelkeknek az én kis utamat.” Nagyon hamar 1923-ban bol­doggá, 1925-ben szentté avatták. A missziók védőszentje lett. A szeptember 16-án kezdődő Budapesti városmisszió keretén belül érkezik hazánkba ereklyéje. Kis Szent Teréz csontereklyéjét tisztelhetjük Szek­szárdon, a Belvárosi templomban 2007. szeptember 3. hétfő este 6 órától egész éjjel 4-e, kedd reggel 8 óráig. Hétfőn este fél 7-kor két püspökös szentmise (Mayer Mi­hály és Takács Nándor püspök urak), majd filmvetítés Teréz életéről, utána éjfélig imaórák a lelkiségi csoportok vezetésé­vel. Éjféltől reggelig egyéni virrasztási lehetőség a templom­ban. Kedden reggel 7 órakor püspöki szentmise és az ereklye elbúcsúztatása. Ezen a szentmisén részt vesznek a katoli­kus iskolások és a Kolping iskola tanulói is képviseltetik magukat. Mindenkit sok szeretettel várunk, és kérjük Kis Szent Teréz közbenjárását egyházunkért, városunkért és hazánkért. Bacsmai László plébános Bocsor Antal főműve - ___________Faddon___________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom