Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-12-17 / 43. szám
2006. DECEMBER 17. , SZEKSZAlioi J/(MVASARNAP AZ OLVASÓ KÉRDEZ III. Ami megnehezíti az életünket, a STRESSZ Sorozatunk mai részében dr. Pándy Mária szexuál-pszichológust a mindennapi életünket meghatározó, hangulatunkat, ezzel munkabírásunkat, magánéletünket, egészségünket is befolyásoló stresszről kérdeztük. Ilyenkor év vége felé talán még inkább aktuális ez a téma, hiszen számvetést készítünk az elmúlt esztendő jó és rossz történéseiről, s ha kritikusan tekintünk vissza, akkor be kell vallanunk önmagunknak, hogy életünk sok fontos és kevésbé fontos helyzetében befolyásolt bennünket a stressz, amit mi magunknak, vagy mások okoztak nekünk.- Sokszor érezzük, hogy társunk, barátunk, gyermekünk, munkatársunk „vibrál". Rákérdezünk, s a válasz, nincs semmi bajom...- Egyes emberek nem ismerik el, hogy egy adott probléma létezik, és még akkor is igyekeznek elfeledkezni róla, amikor mindenki más számára nyilvánvaló a helyzet. Valóban, amikor megkérdezik őket, többnyire taga- dólag válaszolnak. Eltagadják érzéseiket, nem ismerve be a feszültséget, még akkor sem, amikor egyik cigarettáról a másikra gyújtanak, vagy sebesre rágják a körmüket. A tagadást nevezzük a probléma egyik módjának távoltartására.- Ezek szerint több módszer is van?- Az elnyomás, vagy a probléma teljes törlése. Ha azokat az embereket, akik a problémáikat elnyomják, megkérdezzük, valószínűleg azt felelik: „Nem emlékszem, hogy valami történt volna". Ha az érzéseikről kérdezzük, ugyanígy reagálnak, és egyszerűen „kikapcsolnak”, amikor arra kérjük, hogy meséljenek érzéseikről. A harmadik mód a probléma kerülése, amikor másra terelik a szót, ha egy nehéz téma felmerül. Ha egy társaságban tovább erőltetik a témát, akkor az ezt elkerülni kívánó ember feldühödik, és teljesen kivonja magát a társalgásból. A problémák elnyomása, kerülése és tagadása nem teljesen rendellenes jelenség. Amikor az emberek valóban tehetetlenek a helyezettel szemben, ezek a reagálási módok teszik lehetővé számúiba, hogy elkerüljék a máskülönben elkerülhetetlen sérelmeket. Csak akkor válnak rendellenessé, amikor az emberek alaptalanul vélik tehetetlennek magukat. Amikor az emberek elfogadják a realitást, ideértve saját érzéseiket is, akkor rájönnek, hogy nagyobb a hatalmuk, mint gondolták.- Mi történik, ha valaki felismeri a problémát, de képtelen a megoldást megtalálni?- Felismerhetik a problémát, viszont kevés esetben látják be, másokat hibáztatnak, és másokra átvetíti a felelősséget. Azt szokták mondani: „Az ő hibája, nem az enyém”, vagy „Az ő dolga, hogy törődjön ezzel”. Néha még a saját érzéseiket is átvetítik másokra, „Ő az, aki feldúlt, nem én." Az átvetítés néha az igazság elfogadásának makacs elvetését tükrözi, mert az igazság azt jelentené, hogy szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy nem tudja megoldani a problémát.- A problémák átvetítésének van ellentéte is, ugyanis hallottunk már arról, hogy vannak akik mindenért magukat hibáztatják...- Ez az önhibáztatás, amikor az emberek a teljes felelősséget magukra veszik valamiért, ami nem is tartozik rájuk. Még bűnösnek is érzik magukat a dolgok rosszra fordulása miatt és így panaszkodnak: „Teljesen az én hibám. Ha másképp csináltam volna, másképp alakult volna a dolog.” Ugyanakkor mások úgy vélik, hogy ez az ember semmit sem tehetett volna a végeredmény megváltoztatásának érdekében. Az önhibáztatás a nők körében általános, különösen, ha személyek közötti kapcsolatot érint a probléma.- Vannak emberek, akik felismerik a problémákat, és el is ismerik ?- Vannak! Azok az emberek, akik ily módon reagálnak a stresszre, nagyon meggyőzőnek tűnhetnek. Minden nehézség nélkül elismerik a probléma létezését, képesek elemezni azt, és teljességgel megtárgyalják a saját érzéseiket is. Minden energiájukat arra fordítják, hogy a problémáról gondolkodnak és beszélnek, abban az illúzióban ringatva magukat, hogy ez a hatékony módja a probléma legyűrésének, de nem cselekednek. A gondolkodás, az elemzés, a probléma és az érzések megbeszélése hasznos, de csak akkor eredményes, ha mindez később cselekvéssel párosul.- Akik felismerik és elismerik a problémát, ám úgy érzik mástól függ a megoldás?-.Ilyenkor beszélünk függőségről, amely általában a hagyományos ne- veltetésű nők körében általános, akiket arra tanítottak, hogy alá vannak rendelve a férfiaknak. A nők stresszre való függőségi reagálásakor gyakran az első lépés a sírás. A könnyek haragot fejeznek ki, s rendszerint védőreakciót váltanak ki a férfiakból. Néha azonban ezzel ellentétes reakciót' is kiválthatnak, ha a férfi érzi, hogy a nő valójában indulatból sír. Szerencsére egyre több nő kezdi megérteni, hogy valójában haragot érez, és nem a könnyein keresztül, hanem nyíltan akarja kifejezni véleményét. Hasonlóképpen számos férfi eléggé éleslátású ahhoz, hogy megtagadja a síró nővel való törődést.- Mi történik akkor, ha valaki képes felismerni, de képtelen változtatni azon a helyzetén, amit a stressz előidéz?- Ekkor következik be a passzív ellenségeskedés. Ebben az esetben az ember azáltal mutatja ki neheztelését vagy dühét, hogy nem szól a probléma okozójának. A passzív ellenségeskedést főleg azok az emberek alkalmazzák, akik képtelenek vagy félnek nyíltan kifejezni indulataikat. Makacs visszahúzódással mutatják ki, ami gyakran hatásosan elidegeníti a másik felet, viszont többnyire inkább súlyosbítja, mint megoldja a problémát. A passzív ellenségeskedést gyakran a férfiak is alkalmazzák, amikor haragszanak egy nőre.- A stressz megoldásában, feloldásában kaphat szerepet a humor?- A humor önmagában egy különös kategóriát alkot. Elismeri a probléma létezését, de olyan formában mutatja be, amely szórakoztat, magára vonja a figyelmet és talán egyetértésre is lel. A humor elvonja az energiát az aggodalomtól és a haragtól, s azt feszültségfeloldó tréfákra fordítja. A középkori udvari bolondok vagy bohócok szerepe pontosan ugyanezt szolgálta, mivel olyan igazságokat fogalmaztak meg, amelyek konkrétan kimondva tűrhetetlenek lettek volna. A humor lehetőséget nyújt a probléma néven nevezésére, a feszültség feloldására és arra, hogy a felszabadult energiákat a probléma megoldására fordíthassuk. Nevetést kelt depresszió helyett. Azonban vissza is lehet élni vele, a probléma megkerülése vagy tagadása révén, vagy mások kigúnyolása és megalázása által, ezért először el kell sajátítani a humor alkalmazását, és óvatosan kell bánni vele.- Foglaljuk össze a stressz kezelésének egészséges, hatékony módjait!- Legyenek tisztában az adott problémával, legyenek tisztában a saját érdekeikkel, kérjenek és használjanak fel segítséget. A következő fogódzókat ajánlom e sémák jobb megértésének és alkalmazásának eredményes megvalósításához. Kerüljék a magányt, keressenek olyan barátokat, akikkel beszélgethetnek, és akiktől támogatást nyerhetnek. Legyenek tudatában az érzéseiknek és tárják is fel valakinek, akiben megbíznak. Határozzák meg a problémát és gyűjtsenek róla adatokat. Alakítsák ki a célt, amit el akarnak érni. Határozzák meg a lehetséges lépéseket, és ezek valószínű hatásait. Azonosítsák a megfelelő embereket, és kérje a segítségüket. Tervezzék meg és hajtsák vége a problémához illő cselekedeteket. Kerüljék el az önhi- báztatást. Ne adják fel túl hamar, vagy túl könnyen, legyenek kitartóak, s akkor eredményes lesz a felismerés, az elhatározás, a tett. Sas Erzsébet Kedves Olvasóink! A sorozat következő része 2007. január 21-én jelenik meg. Ha problémáik, gondjaik vannak, hívják dr. Pándy Mária szexuál- pszcihológust a 20/933-66-69-es telefonszámon, valamint kérdéseiket elküldhetik a Szekszárdi Vasárnap címére.
