Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-02-19 / 6. szám
, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP MOZAIK 2006. FEBRUÁR 19.s Hallhatatlanoktól a kérészéletűekig Egy szobrászművész, akinek alkotásait aligha kell bemutatni a szekszárdiaknak, hiszen számos művével nap, mint nap találkozhatnak. Szent István király alakját közadakozásnak köszönhetően önthette bronzba. A város ifjúságának címzett szobrához, a Háry Jánoshoz pedig már hagyomány is kötődik: az Alisca Borrend új tagjainak avatása ennél a szobornál patakoccintással zárul, hogy Háry kegyeibe fogadja őket. Az 1971 óta Szekszárdon dolgozó Farkas Pál művészete azonban más városokban, falvakban, így szülővárosában, Szegeden sem ismeretlen. A Tisza partján látható Tiszavirágzás című szobrával öröklétet adott a röpke életű kérészeknek. A Tisza világa, a halászok élete ihlette Pénzes kárász című alkotását is. A bronz halszobor pikkelyei történeti áttekintést adnak pénzérméinkről az első dinároktól a napjainkban használatos forintokig. A Garay 8. Kapualj Galéria fotóreprodukciós kiállításán nemcsak ezeket az alkotásokat láthatjuk, de ízelítőt kapunk Farkas Pál érmészetéből, kisplasztikáiból és több, más köztéri alkotásából is. A reneszánsz páratlan polihisztorának, Leonardo da Vincinek életútNe szúrjuk el. Folytatás az 3. oldalról. így a Széchenyi utcában kétsávosra szűkítették a közlekedést, a felszabaduló területeket, pedig majd visszaadják gyalogos területek számára. Ezen feltételek alapján a szekszárdi építészek nagy számú részvételével, egy gyors kvázi-tervpá- lyázat alapján ötleteket merítve, végül Máté János vezetésével és fiatal építész kollégáink: Földesi Zoltán, Hodossy László és Molnár Csaba közreműködésével elkészült a Garay tér, a Széchenyi utca és a két tömbbelső rekonstrukciós terve, mely feltételként nagy számú föld alatti és feletti parkolót is tartalmazott. Hogy mindebből miért először - parkolók nélkül - csak a Garay tér rendezésére pályázott és nyert a város, azt már kitalálták... És megint a túl kevés és aránytalanul felhasznált pénz, aminek átkai is mindannyiunkat sújtanak. Ezek után először csak lezárták, átfestették, átszervezték a közlekedést, mindent „teleparkolóz- tak”, és sokáig e kényelmetlenségeken kívül nem tö'rtént semmi. Az emberek nem értették az egészet. A tévében a tervezett teret bemutató animációs filmek, és erről való beszélgetések helyett, rendszeresen az ideges autósok problémáira reagáló hivatali irodavezetőt láttuk. Az természetes, hogy egy ilyen akció sok ellenzőre is talál, sok érdeket is sért, és ezek szólalnak meg leginkább, de talán a politikusoknak tanulniuk kell még, netán igazán akarni is kellene valóban kommunikálni a lakossággal. Az a baj, ha a végeredményt is lerontja az ellentmondásos körülményeket magán viselő megvalósulás, ha végül „kispórolnak” a tervből lényeges elemeket (megformált tömbkövekből olcsó „kőlapdoboz”, kőfal lesz stb.), ha nem tudják „behajtani” a kivitelezőn a megfelelő minőséget, ha a döntéshozók nem tartanak ki egy koncepció mellett, hanem engednek részérdekeknek. Mindebből az egyszerű polgár csak annyit lát, hogy az út belevezet az útlezáró oszlopokba, vagy kibontottak egy házat a Bezerédj utcában, vagy a téren levő boltok árufel- töltése és, a közlekedés megoldatlan , stb. Adott esetben talán zavaróbb, hogy az építészek tervét roncsolta a megvalósulás gyakorlata, mint az, hogy - mint mindig - egy másik építész vagy a lakosság talán itt-ott vitatkozna egyes megoldásokkal. A városközpont most egy átalakulás fél állapotában van, amíg a további szükséges beruházási részek is (Széchenyi utca rendezése, a Bezerédj és a piaci tömb rendezése, nagyobb föld alatti-feletti parko- lófelületekkel) meg nem valósulnak. Azt is tudnunk kell, ha végül például a vendéglátás a Garay téren jó körülményeket talál, akkor előbb- utóbb mégis oda fog gyülekezni (megveszi, bérli az ott levő ingatlanokat). A térrekonstrukciők pont erre valók, hogy városi célok szerinti fejlődést indukáljanak, ami azért hosszabb folyamat. Mindezen vitákat félretéve, mégis sokan örülünk is, hogy van ez a tér. Legyen türelmünk kivárni, netán elősegíteni, hogy azzá is váljon, amivé szerettük volna. Autós társaimat, pedig arra kérem, hogy tiszteljék meg a történelmi város- központot azzal, hogy autóval igyekeznek elkerülni, és minél inkább átengedik ezt a területet egy kulturáltabb, egészségesebb gyalogos városi életnek. A most még kissé üres Garay tér, pedig akkor telik meg majd élettel, ha egyszer mi is felébredünk, kis közösségekben összefogunk, és lesz civil élet Szekszárdon. Lajtai Zoltán építész ját mutatja be éremsorozatában a Születéstől a Szárnyaláson, Elmúláson keresztül a Megbékélésig. Megformázta Kopernikusz ég felé törő nyúlánk alakját, a csillagászét, aki az égboltot kémlelve ébredt rá arra a korszakalkotó felfedezésre, hogy nem a Föld a világ közepe. Ezzel a felismerésével alapjaiban rengette meg Európa gondolkodását. Hasonlóan erőteljesen befolyásolta a világtörténelmet annak a hat világhírű magyar atomfizikusnak a munkássága, akiknek mellszobrai a Paksi Atomerőmű szoborparkjában láthatóak, köztük középen az atom golyókból összeállított modelljével. Farkas Pál az irodalom nagyjairól sem feledkezett meg. A Babits- emlékház udvarán látható szobra a kedvenc bőrfoteljében ülő töprengő költő alakját idézi meg. A kiállításon a gyerekeknek mesélő Illyés Gyula jelenik meg egy dombormű gipszvázlatán. Több, a gyermekek világából induló, de a?on túlmutató alkotással is találkozhatunk itt. Farkas Pál fotóreprodukciós kiállítása áttekintést ad a szobrászművész munkáiból az ólomsúlyok alatt görnyedő Öregtől (1973) a napjainkban készült Pénzes kárászig. A tárlat március 5-ig tekintő meg a Garay 8 Kapualj Galériában. Kovács Etelka Fotó: www.tolnaart.hu Nézem a lányom... ...éppen elmélyültén rajzol az asztalnál. Hogy megnőtt! Hiszen nemrég még a karomban ringattam - ősszel pedig már iskolába megy! De milyen iskolát válasszunk? Jó lenne, ha találnánk egy olyan helyet, ahol valóban van idő mindenre - van idő arra, hogy a nebulók sok gyakorlással biztos tudást szerezzenek, van idő arra, hogy megtapasztalják a világ sokszínűségét, ahol van idő a beszélgetésre és van idő a mesére is. Jó lenne egy olyan iskola, ahol a tanító néni fontos a gyerekeknek, és a gyerekek fontosak a tanító néninek. Olyan iskola lenne jó, ahol sokat lehet festeni és rajzolni, gyurmázni és agyagozni, szőni és fonni, fúrni és faragni, énekelni és muzsikálni - és ezért nem kellene egész héten különórákra járni. Olyan iskolát keresnék, ahol tudják: minden gyerek más és más, és ahol hagyják, hogy minden gyerek a saját útját, a saját tempójában járja be. Olyan iskola lenne jó, ahol a tanulás öröm - ahol nem a jó érdemjegy megszerzéséért, hanem a megismerés öröméért tanulnak a gyerekek. Olyan iskola kellene, ahonnan majd sok év elteltével kilépve olyan fiatalok állnának előttünk, amilyennek a saját gyerekeinket mind- anynyian látni szeretnénk. Nézem a lányom. És már tudom, melyik iskolát válasszuk. Hiszen szeptemberben Szekszárdon is indul WALDORF ISKOLA! * * * Előadássorozatunk „Miben nyújt többet, miben nyújt mást gyermekemnek a Waldorf-iskola?” címmel 4 alkalommal számít a Waldorf- pedagógia iránt érdeklődőkre. Február 21-től hetente, keddenként fél 6- tól várjuk Önöket a Waldorf Óvoda épületében (Szekszárd, Gróf Pál u. 23.), ahol a Waldorf-iskolákban folyó munka egy-egy területét járjuk körül: az írás-olvasás-számolás oktatásáról, a természettudományokról, a művészeti képzés fontosságáról, majd végül a szülők szerepéről hallhatnak előadásokat. Vendégeink minden előadás után kötetlen beszélgetés keretében kaphatnak választ felmerült kérdéseikre. www.waldor.szekszard.hu m
