Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-02-12 / 5. szám

Vh\s\KN\f> BORÍODDAL ______' 2006. FEBRUÁR 12. MI NISZTÉRIUM NEM, DE A MINISZTER VELÜK VAN A milliárdos borcsata szekszárdi „mentora” Az új év első egyelőre még szín­falak mögött zajló agrárcsatája a magyar borászok és a szakminisz­térium között alakult ki. Arról a bi­zonyos nyolc forintról megy a vita, ami a jövedékiség megszűnése után milliárdos összegként fölsza­badul, amit egyébként minden ér­dekelt és érintett az ágazat fölvirá- goztatására kíván felhasználni. Ok­kal és joggal kardinálissá vált a kér­dés: kié legyen, ki kezelje ezt az összeget. A tavaly megalakult Ma­gyar Szőlő- és Bortermelők Függet­len Szövetsége úgy gondolja, eljött az ő idejük, ez őket illeti meg, s eb­ből el tudnak indítani olyan pozitív folyamatok a hőn óhajtott marke­tingmunka, a piacra jutás, a hami­sítás ellen küzdelemben, ami jóval hatékonyabb lesz annál, mint ami eddig központilag a sok bába kö­zött elvész a gyerek jegyében tör­tént. A dolog persze nem ilyen egy­szerű, mert a minisztériumban - leszámítva a tárcavezető Gráf Jó­zsefet - úgy látják, hogy ez a pénz voltaképpen adóból származik, így költségvetési eredetű. S ha ez így van, akkor nem kerülhet a szakma újsütetű civil szervezetéhez, tehát nem jár. Még azt is hozzáteszik a kormányzati szervnél: az unió is közbelépne, ha ezt megtennénk. A kis és nagy üzemeket, a legjelentő­sebb borászokat tömörítő szerve­zet, a hozzá kapcsolódó Pannon Bormíves Czéh ezt egészen más­ként látja. Bíznak érdekérvényesítő erejükben (ez bizony a puding pró­bája), s a héten már létre is hozták azt a munkaszervezetüket (Bor- marketing Kht.), amely kész a pén­zek fogadására, amelynek prog­ramja hamarosan nyilvánosságot kap. Ennek, de az egész folyamat­nak egyik katalizátora, mentora, Heimann Zoltán szekszárdi bo­rász, aki a Pannon Bormíves társel­nöke, a kht. létrehozásának ötlet­adója.- A törvény betűje ilyen ügyekben „perdöntő" tud lenni, mi ennek az olvasata?- Az, hogy a valóságtól elrugasz­kodva rosszul írták meg a törvényt, mert ez nem költségvetési pénz, hanem termelői befizetés, hozzájá­rulás. Hogy unikonform, vagy nem a mi szervezetünk ebből az aspek­tusból, erre azt kell, hogy mond­jam csupán kormányzati szándék, elhatározás kérdése. Tessenek ben­nünket bejelenteni... Meggyőződé­sünk, hogy Brüsszelnek nem lenne semmi kifogása, mint ahogy más esetekben sem emelne vétót, sőt!... A mi legitimációnk rögtön jogala­pot teremtene arra, hogy a közös­ségi támogatások során rögtön egy komoly önerővel tudjunk megje­lenni. Itt van a nagy tét, ha úgy tet­szik itt van a kutya elásva, hogy ez az összeg, ami önerőként jelenik meg vagy állami támogatásként, s ez egyáltalán nem mindegy. Köz­napibban fogalmazva az állam per­sze, hogy le akarja nyúlni ezt a pénzt.- Azért a támogatójuk nem akár­ki, maga a miniszter, Gráf József. Ő eddigi intézkedéseivel is bizonyítot­ta, hogy termelőpárti, többször is megígérte ezt a pénzt a termelők­nek, de esetleg főnökei jobb belá­tásra bírják.- Azt tudom mondani, hogy ő ér­zi, tudja, látja, hogy mit akarunk, ő is ebből a világból való. Nem hin­ném, hogy bármit is változna a vé­leménye, olyannyira elkötelezett az ügyünkben, hogy napokon belül aláírhatjuk a számunkra kedvező szerződést.-Mi a bajuk a marketingre szánt pénzeket eddig is kezelő elosztó Ag­rármarketing Centrummal, az AMC-vel?- Nem tudja ezen a fontos terüle­ten az egész szakmát megjeleníte­ni. Kétségtelen, volt a múltban né­hány jó, folytatásra érdemes ren­dezvénye, de kevés az üdvösség­hez. Ráadásul pénzük évről évre folyamatosan csökkent, a miniszté­rium fokozatosan elvon tőlük pén­zeket, függetlenségük jelentősen csökken, bevitték őket az agrártár­ca épületébe, megszűnt az igazgató státusza, egy csomó embert el­küldték. Mi úgy látjuk, hogy saját belső bürokratikus korlátáik miatt egy nagyon nehézkesen működő szervezet ez, vagyis nem képes a szakma új pályára állítására, amit mi nagyon szeretnénk.- Mi a garancia arra, hogy egy termelői szervezet lesz képes a nagy közösségi marketingre, és arra, hogy a borhamisítás ellen kézzel­fogható eredményeket érjen el. Nyu­gaton ez működik, de mifelénk itt is megeshet, hogy néhányon lenyúl­ják a nagy pénzeket1- Nézze, ez valóban egy nagy ki­hívás, esélyt lehetőséget kérünk. Arra, hogy bebizonyítsuk, lehet ezt sokak által elfogadottan, jól és tisz­tességesen csinálni. Nagyobb lesz a kontroll, bennünket akár „föl is koncolhatnak”, ha rosszul költjük el a pénzt. Azonnal ott lesz a szá­monkérés, privilégiumok, mono­polhelyzetek nem alakulhatnak ki. Rá akarunk lelni a hatékonyság és a legitimitás vékony mezsgyéjére, amely az ágazat különböző rendű­rangú termelőinek érdekeit képes integrálni. Jó jel, hogy először sike­rült így összefogni nagyon fontos ügyekben a hazai borászoknak. Ki­csi, közepes, nagy is együtt van, ebből ki kell jönnie valami közjó­nak. Borhamisítás?! Nem egy csa­tára hosszú háborút indítanék a gyanúsítottakkal, az elkövetőkkel szemben. Első lépésben el kell ér­nünk, hogy a fellépésekhez, az el­lenőrzésekhez a jogszabályi háttér meglegyen, aztán lesznek tippjeink a hol, mikor, kit, kiket kérdések megválaszolására. B.Gy. Szüret után Első hallásra talán későinek tűnik a téma, me­lyet a cím jelöl, ám nagyon is időszerű. Egy ne­héz, embert és minőséget próbáló évjárat után mit lehet még mondani. Ami elmúlt, azt min­denki másképp élte meg. Egy biztos, jó alka­lom nyílt arra, hogy megmutassuk mit is tu­dunk. A szőlő mennyisége kevesebb volt, az előjelek nem voltak a legjobbak. Egy ilyen évjárat a leg­jobb példa arra, hogy ki lehessen hangsúlyozni a terméskorlátozás előnyeit. A kevés napfény, csa­padék, hűvös idő hatását ellensúlyozni, kivéde­ni. Ha ez megtörtént pozitívan csalódunk, ami­kor borainkat megkóstoljuk a pincében. Azonban vár ránk még egy nagyon veszélyes időszak, amikor a tél múltával boraink új életre ébrednek. Amit elmulasz­tottunk a szüretet követő időszakban, azt most a ter­mészet elvégzi helyettünk. Ezekre a változásokra na­gyon oda kell figyelni, hogy boraink minősége ne romol­jon. Fontos, hogy boraink már most le legyenek fejtve az aljról (már egy jó ideje), hogy seprőbomlásból szár­mazó kellemetlen illatok ne jelenjenek meg. A kénszin­tet be kell állítani, és érde­mes időközönként ellenőrizni, pótolni. A téli idő­szakban elegendő kéthavonta, viszont a melege­déssel együtt sűríteni kell az ellenőrzéseket. Ha ezt elmulasztottuk, előfordulhat, hogy a borok tavasszal kissé csípőssé válnak, enyhe kis szén-dioxidot érezhetünk bennük. Ez lehet egy utólagos kis erjedés, amennyiben maradt cukor a tavalyi fermentálás után. Nagyobb valószínűség­gel azonban almasav bomlik a borban, ami ezt a jelenséget okozza. Ez teljesen normálisnak tekinthető olyan érte­lemben, hogy egy a szőlőbogyóban található baktérium felelős érte. Előnye, hogy az ízlelő­szerveinket bántó almasavból tejsavat készíte­nek. Mellékesen szén-dioxid gázt termelnek, ami miatt úgy érezzük, hogy borunk ismét mozog. A történés természetes, jó irányt jelent, mégis rendkívül veszélyes. Korábban lehet nagyon szé­pen irányítani a szüret alatt, van rá korszerű módszer is, melyhez komoly laborháttér szüksé­ges, és van hagyományos is. Ez volt, illetve most is létezik a sáro­zás. Lényege, hogy az erjedés után elzárjuk a levegőtől borun­kat, az ecetesedés miatt. A ki­csiny baktériumok pedig rendkí­vül jól érzik magukat oxigén nél­kül is, tökéletesen dolgoznak. Időnként előfordul, hogy nem megy végbe mégsem a bontás, mert jön egy hideg, kevés a hely, stb. Ilyenkor szokott bekövetkez­ni a tavaszi kis pezsgés, mely nagy odafigyelést igényel. Folyamatos kóstolások, pró­bálgatás, hogy egészen pontosan tudjuk mikor indult újra a bor. A hordó mindig legyen tele, hi­szen ebben az állapotban a kén nem védi a bort, csak így tudunk védekezni az oxidáció ellen. Ab­ban az esetben, ha „végzett”, rögtön állítsuk be a kénszintet, és a már említett módon rendszere­sen ellenőrizzük. Célszerű erre szakosodott la­borok segítségét igénybe venni. Ha mindezeket betartjuk, biztosak lehetünk benne, hogy elkövettünk mindent azért, hogy borunkat a legjobb formába hozzuk. Hasznos tanácsok lehetnek: Nagyon fontos, hogy pincéinkben mindig tisz­ta és egészséges legyen a levegő, illetve minden, ami a,borral érintkezésbe kerül. Abban a térben, ahol a borunkat tartjuk, igyekezzünk elkerülni, hogy más erőteljes illattal, szaggal rendelkező terméket ne tartsunk (krumpli, zöldség, gázolaj, stb.). Ezeket ugyanis a bor a hordó pórusain keresz­tül önmagába gyűjti és onnan szinte lehetetlen elűzni. Kénezéshez használjunk mindig új törzs­oldatot, kénport, ezek veszítenek az erejükből idővel, és nem lehet pontosan adagolni. Ponto­san adagolható a ma már minden szaküzletben kapható egy kilós kiszerelésű kénspray, melynek használata is egyszerűbb. A pincepraktikák után következő alkalommal a metszés rejtelmeiben merülünk alá, mely meg­alapozza a 2006. évi termésminőséget. Gál József főborász Szbkszárd Rt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom