Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-12-17 / 43. szám
2006. DECEMBER 17. Adakozóak és segítőkészek a szekszárdiak mmmammmmmmmmmmmsmmmximmmmm, Mondja ezt dr. Madarassy Ágnes, az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének elnöke. Mondja ezt azért, mert az idén már hetedik alkalommal megrentán, Sepsiszentgyörgyön és Fogarason. Az idei koncerten, mint ez idáig mindig, a Liszt Ferenc Művészeti Iskola növendékei adták a műsort, A szovátai gyermekotthon lakóinak betlehemes műsora a Művészetek Házában dezett Adventi koncerten - melynek teljes bevételét a dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatására fordítják - 350000 forint gyűlt ösz- sze a Művészetek Házában. Madarassy Ágnes azt is elmondta, hogy az egyesület az alapítvány támogatását azért vállalta fel, mert azt tapasztalták, hogy a Böjté Csaba ferences atya által, az erdélyi gyerekekért, családokért igazi ferences lelkülettel és odaadással végzett munka minden tiszteletet és segítséget megérdemel. Az alapítvány immár 1300 gyermek bentlakásos és napközi otthonos nevelését, testi és lelki gyarapodását szolgálja, otthonai vannak többek közt Kolozsváron, Szovátán, Torockón, Nagyszalonmelyet most a szovátai otthonból érkezett kilenc vendég gyerek fellépése színesített. A rendezvényt szintén az indulás óta támogatja a Keszthelyiné és Társa Bt., a cég mindig megvendégeli a fellépőket. Madarassy Ágnes a hét év tapasztalatára alapozza ezen írás címében feltüntetett mondatot, a hét év alatt az egyesület a koncert mellett több bált is szervezett már az alapítvány megsegítésére, és a szekszárdiak mindig nagylelkű segítséget nyújtottak, akkor is, mikor a vendég gyerekek elszállásolását kellett megoldani, akkor is, ha ruhát és játékot gyűjtöttek, de akkor is amikor pénzadományokat kértek. Dr. Madarassy Ágnes, az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének elnöke átadja az összegyűlt pénzadományt Pál Máriának, a szovátai gyermekotthon vezetőjének Lakásotthonb ól a Csodák Palotájába , SZEKSZÁRDI _______________tasArrapjj A Pécsi Tudomány Egyetem Ily- lyés Gyula Főiskolai Kar általános szociális munkás szakos, harmadéves, nappali tagozatos hallgatói (Kojnok Kata, Fuszenecker Anett, Gergő Tímea, Szimilkó Edina, Kovács Noémi Klára, Kovács Adél, Gerencsér Ágnes, Bera Adrienn, Romsics Mónika, Kaposi Eszter, Mohai Attila, Szöllősi Gábor), 2006. december első hetében egy budapesti kirándulást szerveztek Szekszárd környéki lakásotthonokban élő gyermekek számára. Ez a megmozdulás a Közösségi szociális munka gyakorlat kurzus keretében, Kocsis Erzsébet főiskolai docens vezetésével történt. Miután a csapat eldöntötte, hogy mire is szerveződik, elkezdődhettek az érdemi munkálatok. A legfőbb feladat a pénz előteremtése volt, amelyből kivitelezhetővé vált az egész kirándulás. A pénzgyűjtés során mindannyian szembesülhettünk azzal a ténnyel, hogy igen csak „kemény fába vágtuk a fejszénket”. Sok-sok házalás után végül is sikerült előteremteni azt az összeget, amely a program költség- vetésében szerepelt. Ezúton is szeretnénk megköszönni azoknak a kedves támogatóknak, akik pénzilletve egyéb adománnyal támogatták az akciónkat: Pannon GSM, Matos Attila (Homokmégy), Homokmégy Önkormányzata, Ho- mokmégyi Plébánia, PTE-IGYFK Hallgatói Tanácsa, Orchidea Bt., Nyakas László (Szekszárd), TMP 82 Kft. (Szuha), Keszthelyiné és Társai Bt. (Szekszárd), Hajós Ön- kormányzata, Tolna Megyei Ön- kormányzat Közgyűlésének elnöke, Rotary Club (Szekszárd), Tesco (Szekszárd), Jövő Háza (Budapest); az Esélyek Háza (Szekszárd) a kirándulás szervezésében való részvételével járult hozzá a sikerhez. A kora reggeli indulást követően egy-egy ajándékcsomaggal örvendeztettük meg a gyermekeket, akikkel sikerült összebarátkozni az út alatt. Budapestre való érkezésünk után az első program a Csodák Palotája „elfoglalása” volt, ahol a gyerekek mellett mi, főiskolai hallgatók is ugyanúgy belemélyedtünk a „furcsa játékok” világába. Mivel belépőkre itt nem kellett költenünk (a fenntartó jóvoltából), a hely szellemét megidéző ajándékkal tudtunk kedveskedni a gyerekeknek. A következő állomás a Tropicarium volt, ahová kisebb-na- gyobb zökkenőkkel (a megszökött rab üldözése miatti fennakadások), de megérkeztünk. A kb. 2 órányi buszozás alatt azokból a finomságokból csemegézhettek, amelyet előző nap sütöttünk az ifjoncok számára. Érkezés után megállapíthattuk, hogy ez a nap csúcspontja, mert a gyerekek még nem láttak egy helyen ennyi egzotikus állatot. A legnagyobb sikert a cápák akváriuma és a rájasimogató aratta. A napot egy vacsora zárta a McDo- nald’s-ben, ahol még ajándékot is kaptak a menühöz. A hazáig tartó út alatt is rengeteget beszélgettünk, bár mindannyian kimerültek és fáradtak voltunk. Miután épségben megérkeztünk, a gyerekek megköszönték a szép napot, és tudtunkra adták, hogy nagyon jól érezték magukat. Itt idézzük Vivikét, a csapat legfiatalabb tagját: „Én szívesen eljövök ám legközelebb is!” Elváltak útjaink, a gyerekek újra buszra szálltak, hogy eljussanak haza, a lakásotthonba. Mi, leendő szociális munkások egyáltalán nem éreztük úgy, hogy ez csak egy feladat lett volna, amit teljesíteni kell, hanem inkább egy kellemes kikapcsolódás, ahol új barátokat szereztünk. Képünk a kiránduláson készült.
