Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-12-10 / 42. szám

2006. DECEMBER 10. MOZAIK VASÁRNAP P Karácsonyváró Meghitt ünnepséggel köszön­tötték az adventét a Szent Rita Katolikus Óvodában 2006. de­cember 1-jén. A gyermekek éle­tében a karácsony, a kis Jézus megszületése a legjobban várt ünnep. Ezt a várakozást segíti elő és szépíti meg az adventi időszak. Régi hagyomány, hogy minden gyermek a szüleikkel, óvónőikkel együtt adventi koszorút készít az óvodától kapott alap­anyagokból. Az ünnepségen Bacsmai László plébános úr és Ravasz Csaba atya megáldotta és megszentelte a koszorúkat. Az atyák által meggyújtott első lila gyertya fényénél csillogó szemmel így imádkoztak a kicsik: „Adventi gyertyácskák lángja lobog bennem! Adventi éneket csilingel a lelkem! Betlehemi kisded hozzál fényt, meleget! Két karom kitárom te érted epedek!” Szlovákiában vendég­szerepeit a Gárdonyi Kórus Kedves meghívásnak tett eleget a Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Refor­mátus Együttes Naszladi Judit karnagy vezetésével október 20-22-e között. A kórus szomba­ton délelőtt Udvardon lépett fel a helyi római katolikus templom­ban és műsorával nagy sikert ara­tott. A közönség felállva ünnepelte a szekszárdiakat. Ezt követően az együttes Tardoskeddre látogatott és éneklésé­vel megbecsülést szerzett a magyar kóruskultúrának. Innen Deákiba utazott a csoport, ahol október 22- én, vasárnap a délelőtti istentisztele­ten énekelt. Az igehirdetés szolgála­tát Lemle Zoltán bonyhádi reformá­tus lelkipásztor látta el a Máté 11:28 alapján: „Jöjjetek énhozzám mind­nyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek”. Az igehirdető meg­emlékezett az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójáról. Felgyorsult világunkban sokan haj­szolt életet élnek, de igazi megnyug­vást a mi Urunk Jézus Krisztus ke­resztjénél lehet találni. Felhívta a fi­gyelmet, hogy induljunk el, érkez­zünk meg és maradjunk Krisztus­nál. A „mindnyájan” szó azt jelenti, hogy Urunk nem személyválogató, a világ Megváltója, ezért mindenkit hív és vár. Az igehirdetést követően a Gárdo­nyi kórus mutatta be műsorát. Itt is nagy sikert és őszinte elismerést aratott. A kórust megtisztelte jelen­létével Csáky Pál országgyűlési kép­viselő. Az együttes felvidéki útja során sok új barátot és tisztelőt szerzett. Hazafelé tartva az énekkar Galántán tisztelgett az ottani Kodály emlékhe­lyek előtt. A felejthetetlen élmények­ben gazdag koncertkörúton a szek­szárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes fellépéseinek sikeréhez hozzájárultak a hangszeres és éne­kes szólisták: Auth Zoltánná brácsa- művész, Balázs Réka hegedű, Hoffmann Réka hegedű, Köntös Hedvig cselló, Lozsányi Tamás orgo­naművész, Bernáth Éva szoprán, Hegedűs Györgyi mezzoszoprán, Molnár Éva alt. A Gárdonyi kórus szlovákiai ven­dégszereplésén is megvalósította működésének mottóját: „Légy örömmondó békekövet, hirdesd a Szabadító elközelgetett”. L. Z. IV.MAGYAR KÓRUSVERSENY EVANGÉLIUM „... fogoly voltam és eljöttetek hozzám. ” (Máté 25:36b.) Advent egy kicsit másképp Ha valamit, vagy valakit várunk, nagy valószínűséggel előbb vagy utóbb várakozásunk beteljesül. Várakozásunk sokirányú lehet. Az óvodás várja az iskolát, az iskolás a nyári szünidőt, az ifjú a ta­lálkozás reményében a lányt a megbeszélt helyen, a család a kisbaba születését, a szülő a távol lévő gyermek érkezését, a beteg a gyógy­ulást, a fogságban lévő a szabadulás napját. Ebben a közegben, a BV Intézetben mit jelent az advent, a kará­csonyra készülés? A hely, ahol van az ember, rövidebb vagy hosszabb időn át, nagy mértékben hatással van rá, és messzemenően befolyásolja gondola­tait, várakozása tartalmát. A szabadságra teremtett ember a zárka ad­ta helyzetet, a büntetés kiszabott idejét mind másképpen dolgozza fel. A család viszonyulása is - ha még fel nem bomlott - meghatáro­zó tényező az itt lévő ember lelkületére, viselkedésére. Bár töredékére szűkül le a lehetősége egy fogva tartottnak arra, hogy ténylegesen részese lehessen a nagy adventi forgatagnak, egy legyen a sokszor át- és meg nem gondolt vásárlók egyikének, más módot kell választania az ajándékozásnak, a karácsony megünnep­lésének. Egy gondosan elkészített rajz, egy szépen kiszínezett kép, ami mögött érezhető módon ott van a szeretet, már a lélek örömét adja. Mindez elküldve egy levélben, vagy a családi beszélőn oda­nyújtva egy mosollyal, kifejezheti a szeretet lényegét. A bent lévő emberek szívében is ott él a szeretet utáni vágy, még fokozottabb mértékben sokszor, mert éppen ennek gyakorlásában vannak korlátozva. Jézus Krisztus, amikor a hozzá való viszonyulás­ról beszél mindenkit magához ölelő szeretettel, róluk is megemléke­zik, sőt az idézett ige értelmében velük azonosítja önmagát. Jézus Krisztus megszületése nem lehet egy kétezer éves történet csupán. Éppen abban élő és ható, hogy minden kor minden emberének meg­adatik a lehetőség az Ő elfogadására. Tanítása, ha beépül az életünk­be, akkor lesz annak értéke és értelme is. Az ünneplés ősidők óta közösségi alkalom, nem tipikus az egye­dül ünneplés, társakat kíván, még itt a rácsok mögött is. Van lehetőségük arra, hogy a börtönben tartott ünnepi istentiszte­let keretében megjelenítsék a szereplők a karácsonyi történetet az Evangéliumban foglaltak alapján, valamint verses (betlehemes) for­mában feldolgozva adják elő. Karácsonyi énekekkel és alkalmi ver­sekkel szerzünk egymásnak és magunknak örömöt, amit nagy mér­tékben fokoz a Máltai Szeretetszolgálat képviselőinek jelenléte és szeretetük kézzel fogható ajándéka. Kérjük a mi Mennyei Atyánkat, hogy a rácsok mögött lévők tudják R. R. Tagore indiai költő versét imádságként átélni: URAM, Adj világosságot, hogy lássam utadat. Uram, adj erőt, hogy járjak utadon! Uram, adj szeretetek hogy végig járjam utadat! Adj erőt, hogy minden erőmmel a Te akaratodat teljesítsem, Szeretetben! Balázsi Zoltán református börtönlelkész A TOLNA MEGYEI FELNŐTT DIABETESESEK KÖZHASZNÚ EGYESÜLETÉNEK KARÁCSONYI ÜNNEPSÉGE 2006. december 12-én 14 órakor kezdődik a szekszárdi kórház kultúrtermében. Minden sorstársat szeretettel várunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom