Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-12-03 / 41. szám
() vasárnap hétről hétre 2006. DECEMBER 3. Léleképítés - történetmeséléssel Gazsó L. Ferenc: „Szellemi hidegháború zajlik az országban.” Rendhagyó alkalomra került sor a Léleképítő sorozat november 20-án este hatkor kezdődött szokatlan előadásán, melynek vendége Gazsó L. Ferenc író, újságíró, a Magyar Hírlap főszerkesztője és Zelei Miklós író, újságíró volt. Afféle anekdotázós, történetmesélős másfél órát tölthe- tett együtt az előadókkal a Babits színháztermében a majdnem félház. Az előadást megelőzően a hagyományoknak megfelelően a Léleképítő házigazdája, dr. Tóth Csaba Attila köszöntötte a (csekély számban) megjelenteket, és arról tájékoztatott, hogy a december 11-i alkalmon a tervezettől eltérően a Nemzeti Kamaraszínház Petőfi nem alkuszik című darabja tekinthető majd meg, ezúttal nem ingyenesen, hanem másfél ezer forintos jegy megvásárlása ellenében. Maga a beszélgetés-előadás Vámos Miklós egykori tévéműsorára emlékeztetett: a „régimódi, ráérős történetmesélés hagyományait” elevenítette fel. Ami voltaképpen annyit jelent, hogy az alkalom első, mintegy hatvanöt percében kedélyes adomázgatás zajlott, majd a befejező fél óra tartalmazott igazá„Jöjj, kedvesem, gyere...” - lépett a Babits színháztermének zsúfolásig telt nézőterére Koncz Zsuzsa, miközben a színpadon sejtelmes fényekbe burkolóztak zenésztársai. Régi ismerősként üdvözölte a szekszárdi közönséget: - jó estét, szervusztok, csókolom. Kezében két szál sárga rózsa, amelyeket az első sorban ülő tíz év körüli fiatalemberektől kapott. Az énekesnő úgy gondolta, itt az ideje az összegzésnek így negyven év és közel negyven lemez után. A mintegy félezer dal közül nem volt könnyű kiválogatni az igazán fontosakat, amelyekre emlékszik még a közönség. Úgy harminc éve jött létre első verslemeze válaszul a Jelbeszéd betiltására és a Bródy János ellen folyt rendőri eljárásra. Koncz Zsuzsa úgy érezte, adós még egy verslemezzel, immár a negyedikkel: Egyszerű ez. A koncerten elhangzott dalok jórészét egykor betiltották. 2006, november 23-án együtt énekelte őket a közönség. „Ha én zászló volnék...” - kíséret nélkül zengte a teljes nézőtér. Az örökérvényű szöveget felerősítették az elmúlt hetek, hónapok eseményei. Koncz Zsuzsa dalai azonban vigaszt és reményt is adnak, utat mutatnak. Az évtizedekkel ezelőtt született szerzemények ma is időszerűek, nekünk szólnak, rólunk, az életről, a világban jelentős információkat. Mindezek mellett Gazsó és Zelei egy-egy írását is felolvasta, mondván „adjanak is valamit” a megjelenteknek, nem pedig „csak sztorizgas- sanak”. A hetvenes és nyolcvanas évektől indult a regélés, elmondták, hogy ekkoriban mindketten a Magyar Hírlapnál dolgoztak, mely a kormány félhivatalos lapja volt, az időszak pedig a Népszabadságba csomagolt szamizdaté, így aztán nem csoda, ha ’85-ben még álmodni sem mertek arról, hogy az általuk is túlhaladni kívánt rendszer öt év múlva eltűnik. De azt sem gondolták volna álmukban sem, tette hozzá ról, akkor is, ha az időközben „megfordult velünk”, „És láncát tépi már a visszafojtott indulat". A népi ihletettségű dallamok, súlyos szövegek időtlenek, akárcsak a 4-5 év alatt kiválasztott, és dallá formált versek. „Rongyos mindegyik zsebünk, / Rossz a magyar zsebe rég, / Egyszerű ez - / Elveszett az ezer év.” - írta József Attila 1924- ben. Koncz Zsuzsa szerette volna a klasszikusok mellé tenni fiatal tehetségek verseit is, de hogyan lehetne ezeket az újszerű költeményeket elénekelni. Karafiáth Orsolya szöveget írt az énekesnőnek Olvadás címmel. „Több jut egynek, másnak kevesebb, nincs még szabadság” - Heltai Jenő kemény hangú versének megzenésítésével Bródy János nem birkózott meg, végül Bódy László, Cipő, a Republic frontembere egy Koncz Zsuzsától szokatlanul erőteljes rockzenét komponált. Ezután Tolcsvay László és Bródy János dala csitította az indulatokat békét és reménységet kérve az Űrtói. „Nincs senki más, aki helyedre léphet. Itt'születtél, és itt kell élned. Nincs más idő, nincs másik hely, meghalnod is, csak itt lehet” - mondja Bódy László Ég és föld között című dala, amelyet ovációval fogadott a közönség. A ráadás zárásaként megszólalt a korántsem megnyugtató Sárga rózsa, de azért: „Virágok közt veled lenni tudom, szép volna, kedvesem”. Kovács Etelka Gazsó, hogy az új rendszer olyan lesz, amilyenné mára vált: a szellemi hidegháború színtere. Zelei elmesélte, hogy ekkoriban igen sok „intelligens szemét” keletkezett a lapnál. Ez nem volt más, mint a meg nem jelentetett írások, feljegyzések a papírkosárba kerülés után; az effajta hulladék ugyanis nem a szeméttelepre vándorolt, hanem zúzdában végezte - nehogy bármi nem kívánatos kiszivárogjon. Továbbfejtve a szálakat közölte azt is, hogy „aki figyel, azt megfigyelik”. Alátámasztotta ebbéli vélekedését egy újabb történettel, melynek csattanója az volt, hogy a levélcenzúráért felelős hivatalnál még az illemhelyről kikerülő tartalmak ellenőrzésére is hoztak létre egy ügyosztályt. Ekképpen jutottak el a rendszer- váltás időszakáig, és Gazsó ezzel kapcsolatosan rögtön a meghatározások helyességét kezdte boncolgatni, megállapítva, hogy a rendszerváltozás terminus korrektebb az előzőnél, ám a leghelyénvalóbb talán a módszerváltás elnevezés volna. Hozzátették rögtön, hogy igazából még az sem, hiszen mióta ember az ember, éppenséggel a módszerek nem változtak semmit. „A szereplő sohasem változik, csupán a színdarab” - fogalmazott Zelei. Más irányból Grósz Károlytól (akiről megtudhattuk, hogy mikor a ’80-as évek végi hazánkbéli híradástechnikai fejlettséget tekintette meg, azt kérdezte; jó, jó hogy a BBC-től Rómáig mindent tudunk fogni, de elérhető az technikailag, hogy mindezt ne lehessen fogni?) a taxisblokádig vezetett a sztorik útja. E példátlan és emlékezetes esemény idején Gazsó és Zelei az Országházban tartózkodott, és az ott ülésező kormányt kísérgette jobbra-balra; minek következtében azt is tudják például, hogy a kabinet megjelenésére a parlament elé érkezett tüntetők azért vártak hiába, mert a főbejáratot be-, annak kulcsát pedig elzárták - így aztán a kormányzat nem üdvözölhette „saját tüntetőit”. Gazsó az immár általa szerkesztett Magyar Hírlappal kapcsolatosan végül közölte: a lap változni fog, de még nem tudni pontosan, hogy mi lesz a sorsa. Egy biztos, szögezte le: ameddig azt ő vezeti, az újság nyitott lesz a megbékélés és a konszenzus irányába, a nemzeti programok, a társadalom- kritika és az értelmes, hasznos vita felé. Kosztolányi „Áll a régi ház még...” Újjáéled a Babits Mihály Társaság Koszorúzással hajtott főt a Babits Mihály Társaság november 26-án, a költő születésének 123. évfordulóján a szülőháznál, s a szoba, melyet Babits szeme legelőször látott, a kert, amelyben homokból építette az első palotákat tanúja volt az újjáéledő irodalmi kör tiszteletadásának. A jeles alkalomra Pécsről, Paksról is érkeztek írók, költők, irodalombarátok. A koszorúzást követően meleg szoba, szekszárdi domboldalak zamatos leve várta az Irodalom Házában az újjáalakuló társaság tagjait, hogy közös akarattal, hittel és elkötelezettséggel teremtsék meg Babits kultuszát szülővárosából útjára indítva az új században, s mondatlan szavakkal tegyenek ígéretet a míves kultúra, művészet pártolására. A Babits Mihály Társaság szeretettel várja tagjai sorába mindazon irodalomkedvelőket, alkotókat, művészeket, tanárokat és diákokat, akik sajátjukként tekintenek fent említett célkitűzésekre. Érdeklődni, bővebb tájékoztatást kérni az alábbi telefonszámokon lehet: 74/528-300, 30/66- 192-66,30/63-34-888. Panyi Részlet a Babits Mihály Társaság 1991-es alapítóleveléből: „... a társaság célja, hogy művelje és támogassa az igényes kultúrát, bármilyen formában és téren nyilatkozik is az meg; pártoktól függetlenül, csupán a mű minőségére tekintve kívánunk véleményt mondani, előadást rendezni és tartani, alkotói műhelymunkát végezni; anyagi lehetőségeinkhez mérten támogatnunk minden biztató kezdeményezést a művelődés területén, feladatunknak tekintjük, hogy folyóiratot adjunk ki, amely megjelenést biztosít a művészetek legkülönbözőbb ágaiban tevékenykedőknek... Együtt énekelni, gondolkodni Kemény gondolatok szelíd hangon Zelei Miklós és Gazsó L. Ferenc