Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-11-26 / 40. szám

2006. NOVEMBER 26. ANNO SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ÓDON DERŰ 204. Novemberi embereink humora A hónap két kétségkívül legneveze­tesebb szülötte a 26-án világra jött Babits Mihály és a halottak napján életét kezdő Illyés Gyula, akiket még legodaadóbb tisztelőik sem kacagtató írásaikért szeretnek, igaz, e műveiket nem is nagyon is­merik. Babits 22 évesen írta a Zrínyi Miklósra utaló kezdettel: „Én aki azelőtt ifjú elmével / játsztam a modern ész komolyabb versével...” induló alkalmi költeményét, amelyben szellemesen kíván leszá­molni épp ejtett szerelmével. (Hogy ez csupán a fantázia termé­ke-e, vagy a valóságból is táplálko­zik, az egészen mindegy.) Baba, a főszereplő, „gömbölyű hustömb, forró nevetőgép”, tanítóképzőt járt, így vall: „s most mint a csikó ha kö­telét elrágta, / szabadon ugrálok, mint a Fedák Sára.” „Én a legszebb téma, lehetek hát kevély, / leggyö­nyörűbb műfaj a szerelmes levél, / de a férfi gyáva és levele gyarló: / tükröm csak a pompás, szemtelen udvarló.” Persze akad azért udvarló had is, „egy menazséria”, „Ez a sereg számla untatna bizonnyal..., / De azért néhányat fessünk le, ha kezd­tük. / Van komoly oroszlán, teve is van közöttük, / ki gáláns teherrel kész örömest bajmog, / gyáva egér, hű eb, dús szellemű majmok. / Csacsi, komoly s fontos mint váro­si bugris, / csíkozott nadrágos, em­berevő tigris, / de őt e vadaknak egyike se bántja / és van néhány jámbor elefántja...” Némi öngúnnyal kanyarítja végé­re a költő: „Én magam vagyok itt Babits és Illyés Török Sophie fényképén hidegen szemlélő, / mint aki csak távol, álmaiban élő..., / s telt drága likőrrel fejem ez borkád, / mely e világénál jelesebb mámort ád / s tág birodalmamnak ki mérheti hosszát? - / Baba isten hozzád! Mi közöm tehozzád?” Erre szinte vála­szol az 1906-os Közérdek, a no­vember 28-i nőegyleti estély után bölcselkedvén. „Hízelgés nélkül el­mondhatjuk, hogy Szekszárdon az úri társas életbe ez idő szerint a nő­egylet tud egy kis elevenséget önte­ni. A bágyadt, lusta vér felfrissül egy kissé, a társadalmi együttélés­nek útját szegő tilalomfák és drót­sövények: a szeparát törekvések mintha e pár óra alatt nem terpesz­kednének előttünk olyan mereven...” Kicsiben talán ilyen le­hetett a Baba menazsériája is. Illyést 45 év múlva, 1951-es nap­lójegyzetei szerint egészen más gondok foglalkoztatták, a Hűvös­völgy nagy eseményei. Talán szüle­tésnapjához illően fekete humor­ként. „A villákban, családi házak­ban ma is tart a házi disznóhizla­lás, titokban persze, mert a hatóság tiltja. A legnagyobb baj a disznó megölése körül van, mert az állat visítását nem lehet kimagyarázni ...” Ezért meghívják a szomszédo­- Én egy kukkot sem értettem abból, amiről itt beszéltél, de olyan remek han­gulatot teremtettél, hogy ha van kedved, gyere el az USA-ba, én megszervezem az ottani koncertjeidet - ajánlotta David DiFio- re a nyugati part leg­nagyobb orgonavirtu­óza Rákász Gergely­nek 1998-ban egy soproni hangversenye után. fgy kezdődött az akkor 21 éves koncertorgonista tengerentúli karrierje. Ekkor már 5 éve koncertezett Magyarországon, elvégzett több nemzetközi mester- kurzust nemcsak itthon, de Bécs- ben és Párizsban is. Az Egyesült Ál­lamokban elsöprő sikert arattak koncertjei. Miután hazatért újabb és újabb felkérések érkeztek, hogy egy „olyan könnyed-beszélgetős” koncertet szeretnének. Akár oda is költözhetett volna, ő azonban úgy gondolja: „Nem mehet el minden­ki”. Hazahozta Light koncertjeit, és a hallgatóság már az első, 2002-es koncertturné kap­csán 641 levelet - email-t írt neki arról, hogy mekkora szük­ség volt egy ilyen ba­rátságos hangvételű koncertre.- Öt év után a light, azaz könnyed kon­certek világában hir­telen ráébredtem, hogy milyen keveset beszéltem a közönsé­gemnek az orgoná­ról; erről a csodála­tos, egyedülálló, sem­mihez sem hasonlítható hangszer­ről - írja Rákász Gergely. - Ezért nyúltam magához az orgonához mint témához. Meg akartam mu­tatni az emhereknek azt a hihetet­len komplexitást, emberi és Isteni nagyságot, amely ezt a hangszert körüllengi. Az egyes zeneszerző­ket, akik kifejezetten erre a hang­szerre írtak,' mert csak a legna­gyobb formákkal tudták kifejezni a mondanivalójukat. Ez az új kon­cert témája: A nagy orgona. A leg­nagyobb hangszer legnagyobb ze­neszerzőinek legnagyobb darabjai: mint például a BACH Fantázia Liszt Ferenctől, a Westminsteri Haran­gok Louis Viernetől, aki 1900-tól 37 évig volt a Notre-Dame orgonistája és az Oh, Mensch Bewein Johann Sebastian Bachtól, az orgona leg­nagyszerűbb mesterétől. Az inte­raktív koncerten válaszokat kapha­tunk többek között arra, hogy ki hívta ki Bachot zenei párbajra, mi­ként lehet orgonára harangzúgást komponálni a Westminsteri apát­ság harangjátékának témájára, ho­gyan tisztelgett Liszt Ferenc Bach előtt annak nevére komponált da­rabjával, miért mondta Mendels­sohn Bach egy művére, „Ha az Uni­verzum elpusztulna is, ebből az egyből újjá lehetne építeni az egé­szet”. Ezzel a hangversennyel egy 50 állomásból álló turnéra indult Magyarországon, amely hamaro­san Szekszárdra érkezik. Miköz­ben Rákász Gergely történeteket mesél a muzsikáról a közönség úgy érezheti, beavatottá vált, ettől lesz­nek igazán érdekesek, különlege­sek ezek a koncertek. November 29-én és 30-án dél­után két-két alkalommal az iskolá­soknak játszik az ő érdeklődésük­nek megfelelő darabokat, bemutat­ja azok zenetörténeti hátterét, no­vember 29-én, szerdán 19.30 órától Rákász Gergely a felnőtteknek ad hangversenyt „A nagy orgona” címmel a Művészetek Házában. K. E. Hogyan lehet a komolyzene könnyed? kát. „Történt azonban, hogy a csa­lád igen öreg nagymamája épp azon a napon halt meg váratlanul, talán részben az izgalmak hatása alatt. A disznó-már le volt forrázva, ketté volt hasítva. A gyászeset miatt nem hagyták abba a munkát. A család úgy dön­tött, hogy a nagymama halála nap­ját halasztják el, azaz jelentik be csak másnap. Napközben a holttest a szobában hevert. De éjszakára ki­tették a kamrába. Egy teknőbe, jól letakarva. Másnap reggelre a teknő eltűnt, ellopták a holttesttel együtt. A nagymama máig sem került meg.” Illyés még hozzáteszi ugyan, hogy „a történet ősi népmesemotí­vum, gyermekkoromban magam is hallottam”, de ki tudja, nem az élet ismételte-e magát? Lanius Excubitor ÓDON IDŐBEN November 27-én 125 éve a sajtó megírta: az országos gyümöl- csészeti kiállításon a baktai termőtalaj állami ezüstérmet nyert. November 28-án a Tolname­gyei Közlönyben Tóhelyi Já­nos verse címe és tartalma is tudatta: Tisztelem én a tűzol­tóságot. 105 éve, 1901-ben be­mutatták az Augusz-árvaház alapítólevelét. November 29-én 250 éve, 1756- ban született itt Szűts István György egyetemi tanár, rek­tor, aki latin nyelvű filozófiai műveket írt. 110 éve, 1896- ban Virág Ferenc káplán, a ké­sőbbi püspök vezetésével megalakult a katolikus le­gényegylet. November 30-án 100 éve, 1906- ban temették Balogh István ’48-as honvéd, szemétfuvaro­zót, akit halála másnapján ne­je is követett. December 1-jén 105 éve, 1901- ben megnyitották az újjáépí­tett Sió-csatornát. December 2-án 100 éve, 1906- ban Sióagárdon Sipos Márton helyi gimnazista, későbbi vi­lágcsúcstartó egy fenyő csú­csát lopta le. December 3-án 115 éve, 1891 - ben hunyt el dr. Sass István, Petőfi legrégibb barátja, tiszti főorvos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom