Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-11-26 / 40. szám

2006. NOVEMBER 26. ÉRDEKLI...? , SZEKSZÁRDI —/ TASARMAP /1 BEMUTATJUK! A legszerencsésebb szakot, a történelmet választottam íme az a beszélgetés, amit a Garay János Gimnázium tanárával, Nagy Lászlóval, a „rendkívül intelligens, olvasott és fantasztiku­san pozitív életszemléletű férfiúval” folytattunk. A felsorolt meg­állapításokat dr. Kárpáti Eszter háziorvostól idéztem, akinek ja- vaslatára jöhetett létre e diskurzus. ___________________________- S zokott-e gyógyteákat iszogatni, s milyeneket?- Szeretem a teákat. Kisfiámmal most a csipkebogyó teára kaptunk rá. De a gyógyteák nem jellemzőek.- Vajon mi a helyzet a gyógy-, illetve fűszernövények gyűjtögetésével?- Ja, most már értem, mire akar ki­lyukadni kérdéseivel. Csak nem a fe­hér ürömre gondol?- Dehogynem. S nyilván már az ol- ' vasók többségének is beugrott, hiszen drukkere volt a fél város: Vágó István a Legyen ön is milliomos! tévés vetélke­dőjének tízmillió forintos kérdéséről van szó, aminek megválaszolására nem vállalkozott. Gondolom, azóta már találkozott a növénnyel?- Találkoztunk, de nem tartozik a jó ismerőseim közé, mert bizony elcsán- kázott. De olyan magasságban, ahon­nan már nagyot lehetett volna esni. Úgyhogy ötmillió forintnál felálltam és elköszöntem.- Egy tanárembernek három évvel ezelőtt, de még ma is sokat jelent egy ekkora összeg.- Több problémánkat is megoldott. Például lakásrészleteink jelentős há­nyadát abból finanszíroztuk.- Miért jelentkezett arra az emléke­zetes és nagyszerű játékra?- Szerettem volna kipróbálni maga­mat. Többen buzdítottak is, ám tusa- kodott bennem a kishitűség a vállalko­zó kedvvel. Leginkább azért, mert az ember biztosra nem mehet... s fölme­rült bennem, - ami a legtöbb tanár­ban, illetve ismert emberben - milyen blamázst jelentene megbukni a játék elején. Hogy álltam volna utána a diá­kok arca elé? Pedig bárhogy alakulha­tott volna a dolog, hiszen más odaha­za a fotelból megválaszolni a kérdése­ket, mint abban a lélektani helyzet­ben. Szerencsére hamar túlestem az első kérdéscsoporton, köszönhetően a feszültségoldásban is profi Vágó Ist­vánnak. Utána viszont rám szállt a nyugalom, s mintha gyógyteát kor­tyolgatva beszélgettünk volna egy cukrászdában-Eza dolog szerény megfogalmazá­sa. Azonban tiszteletre méltó művelt­sége is főszerephez jutott. Miként és milyen módszerrel lehet ekkora tudás­anyagra szert tenni?- Nincs se módszer, se tudatosság, inkább nagy-nagy érdeklődés, amit a családi környezet inspirált. Szüleim­nek e téren is sokat köszönhetek. Vi­lágéletemben - leszámítva a viharos kamaszkoromat - nagyon szerettem olvasni, s nem csak azért, mert min­den tekintetben nagyon érdekelt a vi­lág.- Mivel már említette kisfiát és szü­leit, legyen kedves bemutatni a család­ját.- Két fiam van. A most érettségiző Péter fizikusnak készül, a kilenc esz­tendős Kristóf nagy állatbarát lévén feltehetően állatorvos, vagy állatvédő lesz. Feleségem - szintén most érettsé­giző - Fanni lánya zongoraművésznek készül. Feleségem, egyben kollega­nőm, Rajos Judit történelem-magyar szakos tanár. Szüleim már nyugdíjba vonultak. Édesapám, Nagy Ferenc ko­rábban vb-titkár volt Bátaszéken, majd körjegyzőként működött Pörbö- lyön és Várdombon. Anyukám - Nagy Ferencné Beck Klára - pedagógusként dolgozott.- Ezek szerint mondhatni polgári körülmények között élt a Nagy család, körbevéve rengeteg könyvvel, hangle­mezzel, vagyis adott volt a lehetőség szert tennie a műveltségre.- Szüleim soha nem köteleztek egyetlen mű elolvasására, de szeretet­tel ajánlották az olvasnivalót. Bennem pedig már gyermekkoromban kiala­kult bizonyos témák iránt az érdeklő­dés és a nyitottság. S ahogyan ezekbe egyre beljebb kerültem, egyre élese­dett előttem a látókör, ami újabb és újabb kérdések kiderítésére, alapo­sabb megismerésére ösztönzött.- Milyen szakos?- Történelem-orosz szakon végez­tem. Majd az orosz kiment a divatból, így utána németet, sőt filozófiát is ta­nítottam. De a történelem a nagy sze­relem és az alapszakom.- Osztályfőnök is?- Igen. Nagyon kedves, jó szellemű, szeretetre méltó - főként lányokból ál­ló - tizedikes osztályom van.- Van módja a tananyag mellett mű­veltségéből is átadni a diákoknak?- Nyilván, törekszem arra, hogy mi­nél több mindent megismertessek ve­lük. De azt gondolom, hogy már ab­ban, ahogyan az ember beszél, benne van az életfelfogása, beállítottsága és valamilyen szinten a tudása is. Remé­lem, hogy ezáltal is-sok minden „át­megy”. Illetve a személyes beszélgeté­sek alkalmával, vagy az osztálykirán­dulásokon van arra lehetőség, hogy kicsit mélyebbre ássunk éppen a tan­anyagon kívüli területeken. Mert azt el kell mondanom, hogy a tananyag na­gyon feszített, s annyi mindent kell egy-egy 45 perces órába besűrítenünk - szóbeli és írásbeli számonkérés, tan­anyag-magyarázat, térképismeret, ér­dekességek elmondása... - ami alig el­végezhető.- Tanítványai is igénylik, hogy a tananyaghoz kapcsolódó érdekessé­gekre - az úgymond „apróbetűs" feje­zetekre - is szánjon időt?- Hogyne, olyankor különös érdek­lődés látszik rajtuk. Már jó ideje gya­korló történelemtanárként is mondha­tom, annak idején az egyik legszeren­csésebb szakot választottam. Hiszen e „pozícióban” több lehetőségem van úgymond a világ dolgairól beszélni, mint sok más tárgy esetében. Hiszen a történelem magáról az életről szól, amiben pedig minden előfordult: a nagy személyi tragédiákon és sikere­ken keresztül az etikai, vagy a filozó­fiai problémákat lehet fejtegetni, illet­ve érdekes történetekkel megismertet­ni a diákokat. A törzsanyaghoz nem tartozó dolgokra is nagyon fogéko­nyak a gyerekek. Ilyenkor nagyon fi­gyelnek, véleményük van a dolgokról. Sajnos ezekre a pluszokra kevés idő jut. Azért is szerencsésnek tartom ma­gamat, mert a Garayban taníthatok. Hozzánk jó szellemi háttérrel, s foga­dókészséggel rendelkező gyerekek jönnek.- Hol könnyebb látványos eredményt elérni? A Garayban, illetve hasonló gimnáziumban, vagy egy kisebb tele­pülésjóval kisebb középiskolájában?- Eredményhez eljutni itt köny- nyebb. Egyrészt, eleve máshonnét in­dulnak a tanítványok. De nem hiszem azt, hogy az itt elért eredményért én többet dolgozom, mint az a kollega, aki jóval gyengébben felszerelt intéz­ményben tanítja az otthonról kevésbé jól eleresztett gyerekeket. Ott valakit eljuttatni az érettségihez legalább ak­kora munka, mintha én egy OKTV harmadik helyezést érek el a tanítvá­nyommal.- Egy végzett diákja hangsúlyozva, hogy ön igen jó tanár, úgy fogalma­zott, hogy szeretik a tanítványai és ez fordítva is igaz.- Már gyerekkoromban is szeretet­tel és szívesen foglalkoztam a nálam kisebbekkel. Bizonyára megvan ben­nem az a valahányadik érzék, ami ezt kialakította. Ebben nagy szerepe van édesanyámnak, aki mindezt erősítette bennem már a szülői példa okán is. De szükséges, hogy a gyerek igényelje a motiválást és a törődést. Sajnos, ke­vés időnk jut minden egyes diák prob­lémájának kibogozására, s a megoldás megtalálására. Felvetésére az a vála­szom, hogy a kölcsönös szeretet abból fakadhat, hogy igyekszem meglátni tanítványaimban az egyéniséget, s igyekszem a leendő tartalmas, értékes munkát végző felnőttet - akár jövendő kollegát - látni bennük.- Visszatérnek tanárukhoz a hajda­ni diákok?- Nem is kevesen. Ez a legnagyobb örömöm, hogy sok volt diákomra na­gyon büszke lehetek. Van közöttük színész, van, aki olyan kutatócsoport­ban tevékenykedik, amelyik országos felméréseket is végez, de vannak jogá­szok, tanárok, közgazdászok...- Ha úgy alakulna a sorsa, képes lenne pályaelhagyóvá válni?- Ezen még nem tűnődtem, de attól függ... Anyagi előnyökért semmikép­pen. De tegyük fel, hogy olyan feladat­tal bíznának meg, amivel az oktatás, illetve a diákok ügyét szolgálnám, ak­kor elgondolkodnék rajta. De csak ab­ban az esetben, ha meggyőződnék ar­ról, hogy a felkínált helyen a jelenlegi­nél többet tudnék tenni.- Miként tudja alakítani a gyerekek szemléletét, véleményalkotását a mai - akár politikai - történésekről?- Ez nehéz kérdése a mi szakmánk­nak. Nyilván az embernek van véle­ménye a dolgokról. Viszont a gyere­kek az ilyen jellegű nézetüket döntően otthonról hozzák. Ugyanakkor van­nak olyan történelmi kérdések, ame­lyekről nagyon nehéz úgy beszélni, hogy akár még csak szándék nélkül is ne lenne áthallása. Mert a történelem­ben bizonyos dolgok ismétlődnek. S ha az ember elmagyaráz egy problé­mát, és az nagymértékben hasonlít egy mai jelenségre, akkor óhatatlanul asszociálnak rá. Összességében azt gondolom, a szándékosságot és az erőszakosságot mindenképpen mel­lőzni kell, ily módon nem szabad for­málni a gyerekeket. A történésekről mindig elmondom a véleményemet, de szigorúan a politika mellőzésével.- Mégis „egy kis politika’’. Miként véleményezi az oktatási reformot?- Rossz véleményem van róla. Úgy gondolom, az oktatással kapcsolatban régen és most is az a legnagyobb prob­léma, hogy nem hosszú távra terve­zünk. Az oktatás területén a politika nem hajlandó felismerni, hogy az nem csak az adott intervallumról szól a fo­lyó munka, hanem egy igen hosszú folyamatról. Tehát ennek kéne vezé­relnie a reformot úgy anyagi szem­pontból, mint a nevelés oldaláról néz­ve. Nem ártana más országok jó pél­dáit tanulmányozni.- Sajnos, véges a terjedelem.- Máris mondom, hogy Dobainé Kugler Zsuzsa zongora- és szolfézsta­nárnak adnám át a jelképes stafétabo­tot. A zenetanításban komoly eredmé­nyeket ért el, amihez felkészültsége, tehetsége mellett pozitív életszemléle­te is hozzájárult. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom