Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-11-05 / 37. szám
2006. NOVEMBER 5. MOZAIK SZEKSZÁRDI vasArnap jy Nagylelkű adomány a gimnáziumnak Nem várt megtiszteltetés érte a Garay János Gimnáziumot. Az iskola egykori nebulója, a ma Bécsben élő dr. Joó Ferenc nem csekély összeget ajánlott fel magánvagyonából szeretett intézménye részére. Mint azt már előzetesen a gimnázium igazgatónőjétől, Lemle Béláné- tól megtudhattuk, az átadásra került alapítványi pénzalapot az iskola eredményesen szereplő diákjainak jutalmazására, tanulási és szakmai előmenetelének segítésére, felmerülő anyagi problémáik elhárítására fordítja majd. Pontosan annak szellemében, ahogyan azt dr. Joó Ferenc az alapító okiratban kérte és jóváhagyta. Az igazgatói irodában megtartott ceremónián - dr. Ótos Miklós, az alapítvány elnökének szép köszöntője után - az ifjúság is kifejezte háláját a nagy kort megért adományozónak. Beszédében Ótos méltatta Joó Feri bácsi szüleit, rokonait, majd hozzátette, hogy az öszszegnek remélhetőleg sok száz diák válik majd haszonélvezőjévé. Ezt követően Lemle Béláné mondott köszönetét a mintegy 100 ezer eurós felajánlásért. Ahogy ő fogalmazott, hálával tartoznak azért, hogy ezzel a nem csekély „ajándékkal” lehetőség nyílik egyre magasabbra állíZALAKERÁMIA ÉS SPANYOL BURKOLÓLAPOK i AKCIÓSÁRON! !lDEKORSZEGÉLYEK100 Ft/db-tóli j Csempeáruházunk VASÁRNAP IS NYITVA! iSZEKSZÁRD, déli városkapu t.:74mi6-713 ! /az 56-os főútnál, a Skoda Szalon mellett, i a 6-os helyijárat megállójánál/ tgrcota1*';* tani intézményük mércéjét, színvonalas oktatását. Mindezek alapján a közcélú alapítvány vagyonából az iskola évente 3 tehetséges tanulót jutalmaz, 50-30 és 20%-os arányban megosztva a diákok között. Joó Ferenc, aki 8 éven át volt diákja a gimnáziumnak, lapunknak elmondta: maga a tény, hogy egyedül él, sok mindent meghatároz az életében. Többek között ennek köszönhető az idős korára is hihetetlenül erős lokálpatriotizmusa, mely városunkhoz köti. Ez a szeretet, kötődés a nagyközönség előtt talán legismertebb, Szekszárdnak nyújtott adományával, a Háry-szoborral fejezhető ki méltó módon. Hozzáfűzte, hosszasan gondolkodott azon, hogyan tudná támogatni korunk fiatalságát annak érdekében, ami számukra eredményekben gazdag jövendőt jelenthet. Mivel pályájának kezdetén a pénzügyminisztériumban dolgozott, s ehhez üzemgazdaságot tanult, szívügyének tekinti a helyes és európai színvonalú üzemgazdaság oktatását középiskolai szinten is. Mint mondta, a mai napig komoly időbeosztása van a hasonló felajánlások, ügyek tekintetében. Idős létére nézve sürgették az évek a felajánlásban, s úgy érezte, most jött el az idő, hogy adományozzon. Véleménye szerint a jelenlegi politikának tanügyhöz fűződő hozzáállása csapnivaló, s megállt a haladásban. Ezért is sürgős és radikális változtatásokat, helyreállításokat kellene kieszközölnie az értelmiségnek a színvonalcsökkentések ellen. Úgy érzi, azt az életprogramot, amelyet önmagának felvázolt, sikerült véghez vinnie. Ebben a legfontosabb helyen szerepel az ifjúság mindenek felett álló szere- tete és alapítványi szemléletű önzetlen támogatása. Úgy gondolja, ezzel talán példát statuálhat másoknak is hasonló célú kezdeményezésekben. A ceremóniát állófogadás követte. Gyimóthy Levente EVANGÉLIUM Mindenszentek A Mindenszentekre emlékeztünk november 1-jén. Ez mindenkinek a temetőt juttatja eszébe. Ez helyes is, mert valóban ilyenkor odamegyünk sírt díszíteni, gyertyát égetni, koszorút vinni, emlékezni, és ami a legfontosabb imádkozni. Mindenszentekkor, elsősorban nem azokra a halottakra gondolunk, akik a mi imáinkra rászorulnak, hanem azokra emlékezünk, akik előttünk jártak és már célhoz értek, vagyis a szentekre. Mindenszentekkor azokra gondolunk, akik a mennyben vannak, Istennél, tehát szentek. Szentté lenni annyit jelent, hogy mint Isten gyermeke, életem végén hazamehetek. Csak akkor fogad be otthonába atyám, ha földi életemben Isten gyermekeinek életét éltem. Sem a földi gazdagság, sem a tudás, sem a híresség nem hozza meg számunkra az üdvösséget, ha azt nem mások szolgálatára, hanem önmagam dicsőségére használtam. Azt, amit másnak adtam, az, amivel mást segítettem az lehet számomra segítség az üdvösséghez, de az, amit a magam számára gyűjtöttem és kuporgattam annak nincs sók értéke az Isten szemében. Kereszténység örök élet nélkül pedig nem létezik. Természetesen szemben azokkal a szektákkal, vagy egyéb vallásokkal, akik a lélekvándorlásban hisznek, abban, hogy halálunk után a lelkünk valaki vagy valami másba átszáll, mi azt hisszük, hogy a halállal csak a földi életünk ér véget, a lélek élete örök és ezért az nem mindegy, hogy ez az örökélet boldog örökélet, vagy örök kárhozat és boldogtalanság vár ránk, ami maga a pokol. Ezért nekünk, keresztény embereknek a szentségre törekvő embereknek kell lennünk. Vagyis ez azt jelenti, hogy Jézus életét kell megvalósítanom magamban. Természetesen ott, ahol élek, amilyen körülmények vesznek körül, olyanok között kell nekem szentté válnom. Nem szenteskedni kell, hanem egyszerűen csak rendesen és becsületesen kell élni, ez már a szentség útja. Mindenkinek a maga helyén kell megteremnie a jó termést. Ott az ítéletkor már senki nem segíthet rajtam, ott nekem kell számot adnom életemről. Ezért kell ezt a földi életet az örökélet szolgálatába állítani, vagyis igyekszem mindent úgy tenni, ami az örök boldogságomat is szolgálja, ami közelebb visz Istenhez, és nem választ el tőle. A mi életünk is egyszerű szürke hétköznapi élet, de ha törekszünk a hétköznapi dolgokat szent módon megoldani, akkor mi is rálépünk a szentség útjára. Nem kell félnünk attól, hogy szentként éljünk, mert ezáltal az örök sorsunkat készítjük elő. Kérjük, mindazokat a szenteket, akik körünkben éltek, akik szentként éltek közöttünk, járjanak közben értünk, hogy velük együtt lehessünk a Isten boldogító országában. November 2-a Halottak napja. Azokra az elhunytakra emlékezünk a katolikus hit szerint, akik a puigatóriumban vannak és rászorulnak imáinkra, szentmise felajánlásunkra. Ok önmagukon nem tudnak segíteni, mert az érdemszerzés ideje a halállal véget ér. Mi tudunk értük közbenjárni. Ezért fontos például az egyházi temetés és a gyászmise, ahol elsősorban nem az érdemeiket emlegetjük, hanem az üdvösségükért imádkozunk. Sajnos az utóbbi években a szekszárdiak közül is többen csak a megemlékezést választják, világi búcsúzatót az egyházi temetés helyett. Nem tudom, ennek mi az oka? Talán lehet az is, hogy az érzelmekre ható „Csak a jók mennek el ” búcsúztató kedvesebb, mint az egyház által tolmácsolt örömhír: Isten halálunk után hazavár bennünket örök országba. Esetleg azt gondolják, hogy drágább az egyházi temetés a világi búcsúztatónál? Pedig a 10 000 Ft- os költség a temetési költség elenyésző része, még a visszamenőleges egyházadéval és szentmisével, haranggal együtt is 20000 Ft alatt van. Esetleg kényelmesebb az ügyintézés? Mindent egy helyen, nem kell a plébániára jönni? Lehet, de legalább a vallásos szülőket és rokonokat temetessük el egyházilag, hiszen, ha életükben Istenért éltek, megérdemlik, hogy imáinkkal kísérjük őket Isten ítélőszéke elé. Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik! És az örök világosság fényeskedjék nekik! Nyugodjanak békében. Ámen. Bacsmai László plébános
