Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-11-05 / 37. szám
, SZEKSZÁRDI TASARNAP Új rendeletek és rendeletmódosítások-------------------------------------------------------- --------------------------——w :-------------------— 2006. NOVEMBER 5. FÓKUSZBAN Folytatá s az 1. oldalról. A testület zárt ülésen megválasztotta a gazdasági társaságok felügyelő bizottságainak tagjait, és a következő személyi döntéseket hozta:- a Szekszárdi Vagyonkezelő Kft. Felügyelő Bizottságba Kerekes Csabát (elnök), Csernus Pétert, Máté Pétert, dr. Tóth Csaba Attilát, Az építészet világnapja és hónapja ismét esemény nélkül zajlott volna ebben az évben is Szek- szárdon, de szinte az utolsó pillanatban, október 26-án megnyílt a Tolna megyei fiatal építészek bemutatkozó kiállítása. 7 év-7 név alcím egyúttal azt is jelenti, hogy az utolsó átfogó 1999- es kiállítás óta éppen ennyi idő telt el, és ugyanennyi tervező is vállalta most a bemutatkozást. Ők azok, akik legutóbb még egyáltalán nem, vagy csak valamely tervező munkatársaként mutatkoztak be. A lehetőség többek előtt is adott volt, de a megkeresésre csupán ennyien jelentkeztek. A fő támogató a Dél-dunántúli Építész Kamara és a Magyar Építész Kamara. A kiállítók közül Hodossy László, Földesi Zoltán, Molnár Csaba nevét már ismerhetik a szekszárdiak , ők alkotói voltak a Garay tér rekonstrukciójának, míg Kajári J. Tamás az Obsitos Udvarház társtervezőjeként tette le névjegyét. A kiállításon Paksot Sárosi Zoltán képviseli, Tamásit pedig Miklós Károly és Gulyás Róbert, akinek Hodossy Lászlóval több országos díjnyertes munkája volt. Örömteli az esemény azért is, mert bár évente több építész végez Budapesten vagy Pécsett, kevesen térnek vissza, vagy csak néhányan választják a tervezést fő tevékenységüknek. Márpedig- sok más hivatáshoz hasonlóan- az eredményekért sokat kell dolgozni, az első önálló jelentősebb épületre közel 10 évet is kell várni. A szakmát a jogosultság megszerzéséig irodákban, műtermekben vezető építész mellett lehet gyakorolni, mint ezt jó néhányan meg is tették, illetve teszik a kiállítók közül. így lehetőség nyílik nagyobb épületeken való együtt dolgozásra az első vázlatoktól a kiviteli részlettervekig. Az, hogy vannak-e erre megfelelő irodák, más kérdés. A tervező vállalat 15 évvel ezelőtti Hepp Ádámot és Schoeck Károlyt, a Szekszárdi Víz- és Csatornamű Kft. Felügyelő Bizottságába Ács Rezsőt (elnök), dr. Tóth Gyulát, dr. Haag Évát, dr. Hadházy Ákost és Horváth Lászlót, az Alisca Terra Hulladékgazdálkodási Kft. Felügyelő Bizottságába Kővári Lászlót (elnök), dr. Horváth Kálmánt, Horváth Jánosnét, és Ilosfai Gábort, a Dél-Dunántúli Regionális Fejmegszűnése után a szakma elemeire hullott szét. Ma már nagy cégnek számít ahol 3-man vagy annál többen dolgoznak, bár ezek száma is csak 5-6 körül van a megyében, s az aktív vezető tervezők száma is körülbelül ugyanennyi volt a közelmúltig. Ugyanakkor elgondolkodtató - és a szakma itteni helyzetét jelzi -, hogy a megyében a tervezéshez közvetlen kapcsolódó egyéb társépítészek száma elenyészően kevés, belsőépítész, kertépítész, városépítész alig van egy-kettő. Sajnálatos, hogy a kétévenként pályázat útján meghirdetett továbbképzésre, a Mesteriskolára 10-12 éve nem jutottak be tervezők a megyéből. Tolna megyében mindösszesen négyen rendelkeznek ilyen képesítéssel. Megfelelő méretű munkák, referenciák és nem utolsósorban szakmai kapcsolatok nélkül úgy látszik szinte lehetetlen bejutni a 20-25 fős keretbe az ötszörös túljelentkezés esetén. lesztési Rt. Felügyelő Bizottságába Kerekes Csabát, a Szekszárd és Térsége Többcélú Kistérségi Társulásába Horváth István polgár- mestert, a Tolna Megyei Munkaügyi Tanácsba Fajszi Lajost, a Dél- Dunántúli Regionális Társulás Társulási Tanácsába, Horváth István polgármestert, dr. Haag Éva alpolgármestert és Schoeck Károlyt, a Dél-Dunántúli Regionális TárMárpedig kevés vagy nagy léptékű megbízások híján kicsi az esély a megfelelő felvételi anyag benyújtására, amiről pedig nemcsak a pályázók tehetnek. Érdemes egy kicsit visszatekinteni az elmúlt 20 évre, illetve egy keresztmetszetet adni a megye és megyeszékhely építészetének jelenlegi állapotról. Környékünkön az utóbbi években jelentős középületek nem épültek, talán csak 2-3 bevásárló- központ. A bővítések és felújítások - a 20-30 éves épületek nemcsak műszaki, de esztétikai megújítása - ugyan nem kis feladat, de itt is erősen behatároló a lehetőségekre, fejlesztésekre rendelkezésre álló pénz. A lakóépületek szinte csak vállalkozói alapon készülnek, ezek zöme is tetőráépítés, láthatóan igen vegyes összhatást keltve, ráadásul megkérdőjelezhető formában és minőségben. Az ipari épületek színvonalukban megragadnak az egyszerű csarnokszerkezeteknél - melyekhez szervetlenül kapcsolódnak az irodaiszociális blokkok. Az igényes ipari parkba illő, a céget is jól reklámozó arculati-építészeti minőség szinte teljesen hiányzik, márpedig ilyen épületek már több hazai városban megtalálhatóak. És végül, de nem utolsósorban, Szekszárd kihagyott egy lehetőséget - a térségben kialakuló vagy megújuló borászati üzemek színvonalas kialakítását. Az ország több jelentős bortermelő vidékén (Tokajban, Villányban) minőségi bor mellé minőségi mai építészet is párosult. Ezzel szemben itt helyben egy ellentmondás alakult ki: míg a néhány fahordós hagyományos eljárás mellé joggal párosul a boltíves pincék, fagerendás tanyák visulás Pénzügyi Bizottságába Fajszi Lajost, a Dél-Dunántúli Regionális Egészségügyi Tanácsba Horváth István polgármestert, helyettesei Halmai Gáborné, dr. Bakó Béla és dr. Schrancz Róbert, a Regionális Kábítószerügyi Egyeztető Tanácsba dr. Haag Éva alpolgármestert, helyettesei: Kálóczi Andrea, Paksi Éva, a Regionális Kommunális Szolgáltató Kht.-ba Ács Rezső alpolgármestert, a Kórházi Felügyelő Tanácsba dr. Balázs Ákost delegálta a testület. - gl lága, addig a korszerű, acéltartályos, professzionális technológia mellett ennek jogosultsága már igencsak kérdésessé válik. Itt már nem szükséges a pince természetes klímája, mivel gépészeti eszközökkel mesterséges hőfok- és páraszabályozás folyik. Az említett borvidékeken olyan igényes feldolgozó és tároló üzemek, csarnokok jöttek létre, melyhez nívós bemutatók, kóstolók és panziók csatlakoznak magas építészeti színvonalon, egységes építészeti arculattal, természetes kő, tégla, fa, üveg anyagok használatával. Sajnos a megye jelentősebb borászai mára már mind megépítették a maguk épületegyüttesét, jellemzően hagyományos pincékkel, és hagyományos főépületekkel. Vajon ennyire visszahat a közízlés az építészetre is? Valóban, ebben a szakmában sem jobb a helyzet, mint a többi hasonló alkotó műfajban. Mára a populizmus zászlaja alatt olyan zenék, filmek, könyvek és épületek jelennek meg és válnak nemcsak elfogadottakká hanem egyenesen kizárólagossá, melyek 10-15 évvel ezelőtt még nem ütötték meg a kívánt esztétikai mércét. Az építészet is eljutott oda, hogy ma már mindent lehet, és az diktál, aki fizet. így veszik át a régi városházák, templomok téralakító és közösségteremtő rangját a plázák, multiplexek szórakoztató komplexumok, élményfürdők. A főépítészek és tervtanácsok pedig futnak az események után - kellő jogkör híján a giccs és presztízsberuházásokat megakadályozni, annak színvonalát emelni nem tudják. Ezeken a házakon található tömény burkolatok, gipszek, ráaggatott díszek és egyéb elemek beköltöznek az otthonokba előbb belül, majd kívül is. Soha ilyen mennyiségű és választékú szín, anyag és forma nem özönlött az építtetőkre, soha ennyi „szaklap” nem kínálta a „szép” házakat. Az építtető beleszédül a választékba, de vagy nem hagyja magát befolyásolni a tervezőtől, vagy az kellő tudás és bátorság nélkül, megélhetése miatt mindent megtervez, és mindent a ráhagy a megbízóra. Folytatás a 4. oldalon. TEXTÚRÁK Fiatal építészek kiállítása a főiskolán
