Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-10-15 / 34. szám

2006. OKTÓBER 15. KÁVÉ, DUPLA HABBAL vasArBIpllf) Fókuszban: szemünk, a lelkünk tükre SAS ERZSÉBET OLDALA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Déri Ist­ván optikus és dr. Ványai Natália szemész szakorvos, akikkel a „Látás hónapjában” legfontosabb érzékszervünkről, a sze­münkről beszélgettünk. Egy férfi: Déri István- Mint annyi más interjúala­nyomnál most is leírom, hogy több évtizedes ismeretségünk okán tege- ződünk, s azt, hogy alig van ember, aki ne ismerné Szekszárdon Déri Istvánt.... Valóban take vagy?- Édesanyám szekszárdi, édes­apám bajai származású volt, ahol a gyermekkoromat éltem - viszont sok szép nyári nyaralási emlékem van Szekszárdról, s immár négy évtizede élek itt, ugyanis 1967-ben kértek fel az itteni OFOTÉRT vezetésére.- A történetet, hogy miért lettél optikus, talán sokan nem ismerik...- Gyermekkorom óta a vízi sportok szerelmese voltam, versenyszerűen eveztem, amit sajnos középiskolás koromban egy komoly sérülés miatt ab­ba kellett hagynom. Ez a sérülés meghatározta további életemet is, első­sorban a pályaválasztásomat. Az akkori OFOTÉRT-hoz jelentkeztem, és felvételt nyertem. A szakma megismerésével egyre inkább megszerettem a látszerész munkát, s kiváló eredménnyel végeztem. Öt évig Baján dolgoz­tam, s azt követően kerültem Szekszárdra, ahová hazajöttem.- Visszaemlékezéseidben milyennek látod most az akkori OFOTÉRT-et?- Ahogy teltek az évek, jöttek a szakmai kihívások, nőtt a forgalom, eredményes munkát végzett a kollektívánk. Jellemző volt az üzletre a jó szakmai munka, amely az eredményekben, elismerésekben is megmutat­kozott. Úgy gondolom sok fiatal, ebben a közösségben szerette meg a lát­szerész szakmát és lett későbbiekben élethivatásuk, ők ma is a szakmájuk­ban dolgoznak, lelkiismeretesen.- Aztán egyszer csak úgy döntöttél, hogy saját üzletet nyitsz?- Jövőre lesz két évtizede, hogy az egyéni vállalkozásom, folyamatos fej­lődésen keresztül haladva, szemészeti szakrendelővel kiegészítve, már minden igényt kielégít. Végleteket szeretnék említeni, a kezdetekben kerá­miaköveken csiszoltuk napokon át a lencséket, gázégőn melegítettük a ke­reteket, és fogóval igazítottuk a keret formájához. Ennek is megvolt a szép­sége, a munka eredménye tényleg a két kezünk erőfeszítését adta vissza. Ma a keretet belehelyezzük a letapogató készülékbe, számítógép segítsé­gével interneten kerülnek továbbításra az adatok, és a gyártól már a meg­felelő optikai paraméterekkel, a keretformához csiszolva érkezik meg a lencse, amit csak bele kell helyeznünk.- Aki ismer, az tudja, hogy rabja vagy a szakmádnak... Milyen élménye­ket hoztak neked az évtizedek, amelyeket ebben a szakmában töltöttél?- Egy eredményes boldog életutat, amelyben naponta értek sikerélmé­nyek. Nincs jobb szakmai érzés, mint amikor az utcán szembejövőn egy esztétikailag archoz illő, optikai szempontból jól választott szemüveget lá­tok. Az idén második alkalommal tartjuk meg a látás hónapját, amelynek szlogenje: „Lásson Ön is tisztán". A „Látás hónapjáéban a Magyar Látsze­rész Szövetség közös szervezésében kerül sor az ingyenes látásvizsgálatra és szaktanácsadásra. Célunk országos szinten a lakosság szűrése, a vizuá­lis kultúra és a látáskomfort javítása. Ebben a felvilágosító munkában nagy segítségünkre vannak a médiumok, amelyek ebben a hónapban sokat fog­lalkoznak legfontosabb érzékszervünk egészségének megóvásával.- Valamikor alig lehetett az üzletedbe belépni anélkül, hogy ne vártad volna a betérőt, ma már többször kell hiányol­nunk...- Örömmel tölt el, hogy mindkét gyerme­kem elvégezte az optikus iskolát, és úgy lá­tom, hogy az üzletben dolgozó lányom örö­költe a szakma szeretetét, meglátásom szerint jó szakember válik belőle. Valóban keveseb­bet vagyok az üzletemben, talán adódik ez ab­ból is, hogy lassan közel fél évszázada vagyok a pályán, s abból is, hogy nagyon szeretek és vagyok is együtt Olivér unokámmal, viszem, hozom az iskolába. Együtt nyaralunk, tanu­lunk. Domboriban töltöm a szabadidőm nagy részét, csónakommal járom a vizet, s csodá­lom a természetet, s „hallgatom” a csendet. Egy nő: dr. Ványai Natália- Aki Budapesten született, Pé­csett nevelkedett, ott járt egyetemre, az hogy kerül Szekszárdra, ha még­oly kedves is ez a város nekünk, akik már régen lakjuk...- Ma már elmondhatom, hogy jó­magam is másfél évtizede, s miután a férjem is kolléga, olyan várost kerestünk, ahol mindketten állást is kap­tunk. Szekszárdra jártunk gyakorlatra, a város már nem volt idegen, s 1991-ben, amikor diplomát szereztünk, ide költöztünk. A férjem - dr. Auth Péter - tüdőgyógyász-onkológusként, jómagam szemészorvosként.- Mikor határoztad el, hogy orvos, s azt, hogy szemészorvos leszel?- Miután építészmérnökök a szüleim, azt korán eldöntöttem, hogy nem lépek a nyomdokaikba, így aztán középiskolás koromban eldöntöttem, hogy orvos leszek. Amikor az államvizsga-dolgozatot szemészetből írtam, - az egyetem előtt egy évig szemészeten dolgoztam -, akkor döntöttem el.- Mint szemész szakorvos melyek az eddig szerzett tapasztalataid?- Az a furcsa és érthetetlen számomra, hogy bár az információk 90%-a vizuális, az emberek jó része nem igényli a jó látást. Sokan hiúsági kérdést csinálnak belőle, a gyerekek, ha alkudoznak, a szülő enged, nem veszik komolyan. (Tisztelet a kivételnek.) Sok embernek pedig nagyon fontos lenne a közlekedésben, ha már az utcán nem viseli.- Miből veszi észre a szülő, hogy probléma van a gyermek látásával?- Az egészen kicsi gyerek nem figyel a fényre, mozgásra, kancsalít, a tár­gyak mellé nyúl. A nagyobbak rosszul látják a televíziót, a táblát, fejfájás­ról panaszkodnak. Bár a szűrőhálózat már az óvodától kezdve jól műkö­dik, ennek ellenére kiderülhet, akár tizenvalahány éves korban, hogy rosz- szul lát a gyerek, s ez bizony már meghatározza a pályaválasztását.- Hol és hogyan kapcsolódik a szemészorvos és az optikus munkája?- A szemész szakorvosé a felelősség a megállapítást illetően, hogy mi­lyen dioptriára van szüksége a hozzánk fordulóknak, attól kezdve viszont az optikusnak adom át a vizsgált személyt, s ez fordítva is működik, ugyanis, ha betérnek az optikushoz, hogy már nem jó a régi szemüvegük, akkor szemészorvoshoz küldi. Hét éve rendelek a Déri Optikai Szalonban, hétfőn és szerdán 15-17 óráig, előzetes bejelentkezés alapján, felváltva dr. Kővári Márta szemész szakorvos kollégámmal, aki csütörtökön rendel.- Melyik az a kor, amikor szinte minden ember látása romlani kezd?- 40 éves kor körül... Lehet, hogy nem azt veszi észre, hogy rosszul lát, hanem egyéb problémák jelentkeznek: fejfájás, könnyezés, szemfájdalom. Ezek mind a szem megerőltetésére vezethetők vissza. Ilyenkor megvizs­gáljuk a távoli és a közeli látást, hogy egy vagy két szemüvegre van szük­sége a páciensnek. Általában 2-3 év alatt 0,5 dioptriával romlik a szemünk. Az időskori szembetegségnél jelentkező szürke-, illetve zöldhályog, vala­mint szemfenéki meszesedés, ez utóbbi sajnos nem okoz panaszt, amikor már látásromlással jön a beteg, akkor már a látóideg károsodott. Ezt szűr­jük szemnyomásméréssel, s ha olyan értéket tapasztalunk, további vizsgá­latok válnak szükségessé. A szürkehályog a szemlencse anyagának elszür- külése - egyre kevesebb fényt enged át - ezzel minden ötödik idős ember­nek szembesülnie kell. A szemfenéki meszesedés további súlyos betegsé­geket vonhat maga után: cukorbetegség, magas vérnyomás.- Jó tanács fiataloknak, időseknek?- Ha bármit észlelünk a látásunk romlásával kapcsolatban, azonnal forduljunk szemész szakorvoshoz.- Nagycsaládos anyuka vagy... Amikor ren­delsz, ki vigyáz a legkisebbre?- Édesanyám. Petra a legnagyobb gyerme­künk már 14 éves, Ildikó 9 éves, s Eszter másfél éves. Lassan abban a korban lesz, amikor hó­dolhatunk egy olyan hobbinak, amely az egész család számára örömet jelent. Nagy kirándulá­sok, a természet és a városok szépségeinek fel­fedezése az egész országban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom