Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-02-05 / 4. szám

4 TAS4TOAP HÉTRŐL HÉTBE 2006. FEBRUÁR 5. A Szekszárd Jazz Quartet lemezbemutató hangversenye Szubjektív riport egy csodáról Koncert Mozart emlékére Ha 4 ember 24 év alatt 12 albu­mot készít, akkor elkészíthetö-e 1 album 3 év alatt 3 emberrel? Az eredmény nem matematikai úton számítandó, és a válasz természete­sen: nem. A Szekszárd Jazz Quartet kénytelen-kelletlen új dobost kel­lett, hogy kerítsen Hulin István (zongora), Kelemen Endre (vibra- fon) és Béres János (basszusgitár) tagok mellé, ha új cédét akart kiad­ni. Találtak: a betegsége miatt teljes vállszélességgel együttműködni nem tudó Soponyai József egyik ki­váló tanítványát, Sebestyén Csabát. Hogy Soponyai három szám során mégis dobolt a koncerten, emberfe­letti teljesítmény. Tudtuk ezt mi, a nézőközönség is: egy mobiltelefonos játékos meg vagy négyszáz dzsesszkedvelő, akik a Szekszárd Jazz Quartet január 30- án, a Babits Mihály Művelődési Ház színháztermében tartott lemezbe­mutató koncertjére jöttünk össze. Ámulva hallgattuk a tíz számot - barokk fuvolától a spanyol stílű bal­ladán és az amazonasi napkeltén át egy francia sanzonig, illetve Liszt Szerelmi álmokjáig. És persze ha New Orleansban katasztrófa, akkor Szekszárdon: Hurrikán az SZJQ elő­adásában, és ha Körtés József halá­la, akkor Egy fuvola utolsó hangjai. És Johnny, és az éjszaka, és Villon... Kincs helyett téged áslak el, SZJQ - és nem véletlen a Faludy-utánérzés, hiszen ha Francois, akkor György, és A haláltánc-ballada. (De ez már csak nálam.) Fuvolaszó tehát Ágos­tonná Béres Kornélia, az altszaxo­fon hangja pedig egy régi szólista, Molnár Ákos játékának köszönhető­en. A jó öreg Cotard-t Orbán György ajánlotta az égi piások figyelmébe. Eufónia, vagyis jó hangzás, ne­veztetik az új cédé. Kedvem támad az eumenidák, vagyis jó szándékú görög istennők kegyébe ajánlani ezt az albumot, amely erre az estére a zenei eutrófia, a muzsikától való jóltápláltság állapotába juttatott el - úgy tűnt, nem csupán engem. Eszembe jut egy újabb fejtörő: ha nyolc embert vagy ötvenszer annyi úgy öt percig tapsol, akkor har­minchatezer büszke lehet-e négyre egy életen át? És, bár e hivalkodás nem taps-függvény, a válasz egyér­telműen: igen. Kosztolányi Péter Illés Teréz énekművész Bátaszék szülötte. Néhány éve az akkori szekszárdi Liszt Ferenc Zeneisko­lában tanult Szuprics Edit tanár­nőnél. Miskolcon a Zeneművésze­ti Főiskolát végezte el, majd a bé­csi zeneakadémián diplomázott. A bécsi közönség templomi zene­művek szólistájaként ismerhette meg. Európa számos országába eljutott, jelenleg Barcelonában folytatja énektanulmányait. 2006. január 31-én este a Művé­szetek Házában műsorával Mozart életművét színesen ábrázolta; ízelí­tőt kaphattunk a virtuozitást igény­lő, s a líraibb, melankolikusabb mű­vekből is. Érzékenyen megformált előadásában hallhattunk három dalt, s mély átéléssel tolmácsolta a Figaro házassága részletét, a grófnő áriáját is. A neves, spanyol ének­mester, Manuel Garcia két dalát vi­dám, játékos kedvességgel mutatta be. Különleges színfoltként tűnt fel Csokonai Vitéz Mihály három ver­sére írott dal, Kern Aurél feldolgozá­sában. A koncertet Lozsányi Soma játéka színesítette: Mozart c-moll zongora szonátájából játszott két té­telt. Lozsányi Tamás orgonaművész kiváló zongora- és orgonakíséreteit hallgathattuk a hangversenyen. Egy orgonadarabot is eljátszott: Gárdo­nyi Zsolt: Mozart Changes című, modern harmóniákkal tűzdelt, rit­mikus szerzeményét, mely egy Mo­zart témára íródott. A koncert a Ti­tusz kegyelme című opera egy rész­letével, Vitellia áriájával zárult. Az ária kifejezetten nagy hangterjedel­me komoly próbatétel, ám Illés Te­réz művésznő a feladatot kitűnően oldotta meg. Köszönjük a szép es­tét, gratulálunk! Lo Darvas Ferenc 70 éves A Balatonberényben, 1936. február 1-jén szüle­tett alkotóról Csányi László sorait idézzük. „Darvas Ferenc szeretetve méltó ember, a versei is ilyenek. Hisz a jóságban, az értékben, s abban is, hogy mindenkinek feladata van, amit el kell végez­nie. Eszközeink, lehetőségeink különbözőek, de a közös cél forraszthatja az embereket vagy éppen az emberiséget... A szó szabadon száll, a gondolat fel­szabadul, s úgy érezzük, hogy hasznos költő Darvas Ferenc, aki közös gondjainkról és örömeinkről éne­kel, tudja, hogy a vers is része az életnek s alkalmas arra, hogy kiemeljen gondjainkból..." Szekszárdot is megismerik Portugáliában Lisszabon egy elismert galériájá­ban két szekszárdi művész: Szat­mári Juhos László és Csuhaj Tünde közös kiállítása nyílik meg február 11-én. Az Instituto Superior de Psicologia Aplikada egyetem kiállí­tótermében a falon grafikákat, a vitrinekben különlegesen díszített liba-, hattyú-, emu-, nandu- és strucctojásokat láthatnak az érdek­lődök. Már második alkalommal hívták meg a portugál fővárosba Szatmári Juhos László szobrászművészt, aki az immár Szekszárd egyik jelkép­évé vált Borkutat alkotta, így tehát méltán mondhatja: „Ha engem is­mernek, már Szekszárdot is isme­rik”. Tavaly szobraival találkozha­tott a portugál közönség. A kiállítás sikerét mutatja, hogy egy országos folyóiratban kétoldalas interjú je­lent meg a művésszel, szobrait fo­tókon mutatták be. Egyik az egye­temen dolgozó pszichológus pedig felkérte készülő könyve illusztrálá­sára. A kiállítást nagy érdeklődés kísérte, így megkérték Szatmári Ju­hos Lászlót, hogy idén egy másik oldaláról is mutatkozzon be. Ceru­zával készített grafikáiból összeál­lított kiállításának a Lisszaboni ba­rangolások címet adta. A portugál hangulat mellett természetesen a hazai tájakról sem feledkezett meg: egyik grafikáján látható például egy szarvascsoport a Gemenci er­dőben. Az egyetem galériájában hónapról hónapra színvonalas kiál­lításokat rendeznek, amelyeknek a közönség nem csak egyszerű szemlélője, de aktív részese is le­het. Minden művész bemutatja az alkotási folyamatot, ahogy műveit létrehozza. Csuhaj Tünde tojásdíszítő mű­vész először mutatkozik be Portu­gáliában. Munkáihoz hasonlót még biztosan nem látott az ottani kö­zönség, hiszen mint a művésznő mondja, kultúrájuknak nem része a tojásdíszítés. Csuhaj Tünde Né­metországban, Svájcban, Hollandi­ában, Franciaországban olyannyira kedvelt finoman, csipkeszerűen hímzett tojásai minden bizonnyal kivételes élményt jelentenek majd a portugálok számára is. A mű­vésznő az ismert technikákat, pl.: maratást, egyéni megoldásokkal, pl.: színes ábrák létrehozásával, kombinálva egészen egyedi alkotá­sokat hoz létre. Csuhaj Tünde és Szatmári Juhos László kiállítását egy hónapig láto­gathatják a portugál művészetked­velők, valamint a Portugáliában élő kis számú magyarság. Kovács E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom