Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-08-13 / 25. szám
2006. AUGUSZTUS 13. KÁVEf DUPLA HABBAL vasArSapT/f) „Az öröm mellett a félelem is bennem volt.. ” SAS ERZSÉBET OLDALA Vendégeim a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Dr. Wagner Gyula, a Tolna megyei Kórház Művese Állomásának orvos igazgatója, és Sebes Lás- zlóné Ancsa, aki 20 év után egy vesetranszplantációval új esélyt kapott a gyógyulásra. Velük beszélgettünk az egyre gyakoribb vesebetegségről, a vesepótló kezelésről s a minden súlyos vesebeteg „álmáról”, a veseátültetésről. Egy férfi: dr. Wagner Gyula- Beszélgetésünk során életének több fontos évfordulójára is „fény" derült, kezdjük az elsővel, 35 éve orvos... .- Általános belgyógyászaton kezdtem, Meskó főorvos úr „keze'alatt”. Végigjártam a belgyógyászat több állomását, kardiológia, intenzív osztály, majd az 1980-as évek elején köteleztem el magam a vesegyógyászattal. Abban az időben, gyermekcipőben járt a tudomány ezen a területen s azokat a vesebetegeket, akik veseelégtelenségben szenvedtek, sajnos elveszítettük, mert vesepótló kezelésre nem volt lehetőség. Ezt egy szám is nagyon jól bizonyítja: hazánkban, abban az időben, 5 művese állomás volt, míg jelenleg 60 működik.- Sokat hallunk arról, hogy növekedik a vesebetegek száma...- Ravasz betegség, kezdetben nincsenek tünetei, a betegeket fel kell „kutatni”, amelyben nagy szerepük van a háziorvosoknak és a szűrővizsgálatoknak. Régebben sok beteg halt meg úgy, hogy ki sem derült vesebetegsége. Ma ezeket a betegeket gondozásba vesszük, s ez teszi lehetővé, hogy később kerüljenek olyan állapotba, hogy dialízisre szoruljanak.- Melyek azok az okok, amelyek a vesebetegség hátterében vannak, mi az, amitől kialakul ez a- ahogy ön nevezte - ravasz betegségi- Évekkel, esetleg évtizedekkel a betegség megjelenése előtt bakteriális fertőzésen esett át a beteg, amely torokgyulladást okozott s másodlagosan alakult ki a vesegyulladás. Jelenleg a betegeink 10%-ának alapbetegsége vesegyulladás volt. A többi betegnél a magas vérnyomás, a cukorbetegség - együtt kb. 70% - következtében alakul ki a veseelégtelenség. Ezért nagyon fontos a vérnyomást stabilan beállítani, s a cukorbetegséget karbantartani. Ha jó a beteg vérnyomása és rendben van a cukra, akkor a beteg veséjét fehérjeszegény diétával kell védeni. Dietetikus állítja be precízen minden betegnek személyre bontva a diétát. Ugyanis a gondozás során dől el a betegség és a beteg további sorsa. A rendszeres kontrollvizsgálatok nagyon fontosak, ugyanis ha romlik a beteg állapota, akkor el kell dönteni a kezelés következő állomását.-Ez a gyakorlatban mit jelent?- Amikor a vese teljesítménye 15% alá kerül a következő lehetőségek közül kell választania az orvosnak és a betegnek: még a művesekezelés előtt veseátültetési listára helyezzük, majd vesepótló kezelést kap, ezt nevezzük dialízisnek, azaz közvetlen vértisztításnak, illetve hashártyán keresztüli méregtelenítést is választhat, amelyet a beteg otthonában is elvégezhet, ezzel megszűnik a kiszolgáltatottság érzése, nem kell állandóan alkalmazkodnia és kötődnie a művese állomáshoz. Ezt javasoljuk azoknak a betegeinknek, akiket alkalmasnak tartunk, hogy a kezelést saját magukon elvégezzék.- Mitől függ, hogy ki kap, kaphat új vesét, a várólistán mikor kerül sorra?- Nálunk minden negyedik beteg listán van, ezzel az országban az elsők között vagyunk. Ha a beteg a vesepótló programba kerül, minden esetben felajánljuk a transzplantáció lehetőségét, természetesen előtte alapos kivizsgáláson kell átesnie, hogy kizárjuk azokat a betegségeket, amelyek miatt esetleg nem alkalmas a beültetésre. Tudni kell azt is, hogy betegeink átlagéletkora közel van a 70 évhez, részben ez is korlátozhatja, hogy a beteg várólistára kerüljön. A várakozási idő nagy szórást mutat, legrövidebb idő eddig 3 hónap volt, sajnos volt betegünk, aki 7 évet várt új vesére. Ez a szélsőség mutatja, hogy mennyi mindennek kell összhangban lennie, hogy valaki valakinek a veséjét megkaphassa.- Egy kérdés erejéig térjünk rá a harmadik évfordulóra... Ebben az esztendőben tölti be a 60. évét - ami persze egyáltalán nem látszik -, általában ilyenkor az emberek kicsit visszatekintenek...- Nem tekintek vissza, csak előre. Mégpedig azért, mert szeretnék még sokáig egészséges maradni a családomért és mások egészségének megőrzéséért. Ezért mindent meg is teszek, focizok, teniszezek, ker- tészkedek, horgászok - és ami még jól megmozgatja a testemet, lelkemet, eszemet - boldogan unokázok. Egy nő: Sebes Lászlóné Ancsa- Súlyos betegsége, az évtizedek alatt kapott kezelések sem tette pesszimistává. Öröm ilyen interjúalannyal beszélni, akiből árad a szeretet, az optimizmus, a másik iránti figyelem és felelősség. Hogy és mikor kezdődött önnél a betegség?- 25 évesen, egy tüszős mandulagyulladás szövődményeként kaptam vesegyulladást mindkét vesémre. Vizsgálatok sora következett, rendszeres kontroll, aztán 10 év után romlott az állapotom.- Elmesélné, milyen volt a várakozás, a hír, hogy új vesét kaphat, s a tudat, hogy már nem kell dialízisre járnia?- Amikor még nem is kaptam dialízist - majd azok közé a betegek közé tartoztam, akik a kórházi dialízis után esélyt kaptam, hogy otthon magam végezzem ezt el, napi ötszöri alkalommal - már felkerültem a transzplantációs várólistára, és hat és fél évet vártam. Közben havonta egyszer jártam be kontrollra. Minden perc, nap, hónap, és év várakozással telt, hiszen bármelyik pillanatban hívhattak. Amikor megkaptam a telefont először a pécsi klinikáról, majd a helyi művese állomásról, hogy találtak számomra beültethető vesét, és vállalom-e a műtétet, sokat segítettek a döntésben azok, akik addig kezeltek. Agitáltak, lelkesítettek, hogy menjek vállaljam. A nagy öröm mellett bennem volt a félelem is. A műtét után több nappal tudtam csak igazán örülni annak, hogy új vesém van, új esélyem az egészséges életre.- Nagy erő és akarat kellett ahhoz, hogy ebben a hosszú betegségben nem keseredett bele, bízott, sőt másokat is biztatott és biztat ma is...- Elfogadtam a sorsomat olyannak amilyen, a dialízissel együtt. Először 67%-ra százalékoltak le. A Bonyhádi Zománcgyárból, ahol oktatási előadóként dolgoztam, elküldték a betegségem miatt. Ezt követően vállalkozásba kezdtem, 15 évig menyasszonyi ruhákat varrtam és kölcsönöztem, de be kellett látnom, hogy a betegségem miatt nem tudom tovább folytatni. Az erő? Hát elmondhatom, hogy egymást erősítettük mi betegek, bennünket pedig az orvosok és az ápolónők. Ha valamelyikünk elkapott valami fertőzést, támogattuk, és soha semmi irigységet nem tapasztaltam, hogyha valaki vesét kapott, nem kérdőjeleztük meg, mert jól tudtuk, hogy mennyi mindennek kell összejönnie ahhoz, hogy miért pont ő. Maximálisan bíztunk a kezelő orvosunkban. Itt szeretném elmondani, hogy én az életemet a lelkiismeretes orvosok és nővérek munkájának köszönhetem. Ugyanis nem volt ez ilyen egyszerű, ahogy elmeséltem, közben szövődmények léptek fel, makacs mell- és hashártyagyulladások, ami a legyengült szervezetemet nagyon igénybe vette. Odafigyeltek rám, s nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is támogattak. Sosem kételkedtem, bíztam bennük, mert tudtam, hogy az én akaratommal ez az egyetlen út a gyógyulás felé. Ezek a pozitív tapasztalatok indítottak engem is arra, hogy a betegtársaimmal, főleg a fiatalokkal sokat beszélgessek, erőt adjak nekik, biztassam őket az én példámmal. Közös volt és ma is közös a sorsunk, s lelkileg annak kell segítenie, aki erősebb. Boldog vagyok, hogy kaptam egy új vesét, ezért a bennem lévő szeretetet és gondolkodást kötelességemnek érzem átadni, ezzel nemcsak a betegtársaimnak, de magamnak is örömet szerzek. Szeretem a virágokat, az állatokat, gobelinezek, s üzenem minden betegnek, hogy a gyógyulást mindenki magának is köszönheti, az akaratának, a betegségét kezelőkkel való együttműködésnek. Hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan orvosokkal, mint Wágner főorvos úr és munkatársai, valamint a kedves nővérek hozott össze a sors, akikhez bármilyen panaszommal fordulhattam, mindig értő és érző válaszokat kaptam kétségeimre.
