Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-01-29 / 3. szám
H vasArnäi» MOZAIK 2006. JANUÁR 29. Mészöly Miklós emléknap 2006. január 19. (Mészöly Miklós 1921. január 19-én született.) Azon törekvés, hogy a méltán híres író emlékét szülőföldjén megőrizzük, hívta életre az emléknapot. Talán nem túlzás azt mondani, hogy az e tájon maradottaktól ennyit talán el is várhat Mészöly Miklós, mivel ő sem tett mást, emlékezett. Szinte nincs olyan műve, amely ne idézné fel e vidéket. Az emléknap a főiskolán kezdődött, ahol fiatalok olvasmányaik alapján mondhatták el gondolataikat Mészölyről és műveiről, az egyik írás ezt a rendezvényt idézi meg. Dr. Töttős Gábor előadásában Mészöly Szekszárd szeretetét boncolgatta, Kis Pál István és Gacsályi József irodalomról és filmről beszélgetett, majd átadták a Mészöly Mi- klós-díjat. A díjazottal, Darvasi László budapesti költővel, íróval Samu Attila beszélgetett. A Mészöly Miklósemlékplakettet Elekes Eduárdné nyugalmazott könyvtárigazgató vehette át. Délután megkoszorúzták a Mészöly szülőházán lévő emléktáblát. Az Irodalom Háza egy izgalmas felolvasó délutánnak adott helyet, melynek hangulatát szintén felidézzük. Az emléknapon itt volt Polcz Alaine, Mészöly özvegye, Tüskés Tibor, Mészöly egykori szerkesztője, író, Szörényi László, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatója és Baranyai László író, drámaíró. Szóval nem felejtettük el őt, e föld szülöttjét. Ő talán mosolyog ezen, és írja tovább elmét, lelket gyönyörködtető mondatait. „Elsőre követhetetlen...” Ott ültünk a felhajtható írórészes székeken a teltházat mutató díszteremben és néztük, hallgattuk egymást. Középiskolások, főiskolások, tanárok, irodalomtörténészek és irodalmárok az ország - nem túlzás - szinte minden pontjáról. De mindenekelőtt EMBEREK, akik amúgy nem bólintanak egymásnak az utcán sem, pláne nem ilyen közvetlenséggel, az egy, közös esemény jelentőségének tudatában. Igen, második alkalommal találkoztunk, hogy Mészöly Miklósról együtt gondolkodjunk, beszélgessünk, megidézzük alakját, szellemiségét. ...és együtt hallgattuk egymást... Csütörtök délelőtt volt, nyolc fiatal ült szembe a Pécsi Tudomány- egyetem helyi karának oktatóival, saját tanáraikkal, több száz ismeretlennel és izgalomtól akadozó hangon, ám derekas felkészülés után az életkor soha vissza nem térő öntudatával próbálták megfejteni, fejtegetni MÉSZÖLYT. A beszélgetés vezetője, dr. Horváth Béla irodalom- történész rámutatott: egy életmű főként a fiatalság generációról generációra új szemszögből felmerülő kérdéseitől, érdeklődésétől marad fenn folyamatában, alakulnak ki új olvasatai. Kiderült, mint sokak számára, így a most cseperedőknek is a gyermekkori élmények jelentik azt a pontot, ahol Mészöly Miklós megértését, munkásságával való ismerkedésüket kezdhetik éppen az átélés által. Hiszen egyértelműen az általuk ismert tájrészletek, utcaszegletek, hidak és fák, tanyák és kövek jelentik a kapaszkodót bontakozó hazaszeretetük számára, vagy adnak mankót a majdan mindezen átívelő Gratulálunk Január 21-én tartották a Szeged melletti Csongrádon az „Egypercesek - Örkény nyomában” című országos szépirodalmi pályázat (Alföld Irodalmi és Kulturális Egyesület írta ki a pályázatot) műsorral egybekötött eredményhirdetését. A pályázaton Panyi Zita Ezüst oklevelet kapott. Zita három egypercese meg is jelent az Alföld kulturális folyóirat által immár hagyományosan a döntősök és a nyertesek műveiből megjelentetett kötetében. sorok közötti és sorok mögötti olvasáshoz, ha úgy tetszik, az önmagukról való felnőtt gondolkodáshoz. Szekszárdi vonatkozású, helyi gyökerű művet pedig egyenesen lehetetlen nem találni. Fent említetteknek, és prózapoétikája megújításának kapcsán született a döntés: Nyomozás című, saját maga által prózakezdeménynek minősített írá- sával(l), és az 1977-ben született Szárnyas Lovak mitizált valóságával folyjék az elmélyülés. Megejtő, ugyanakkor követendő példát állít, mint jutottak a diákok a töredezett, fragmentális prózával való első találkozásuktól az elbeszélő valósághoz és fikcióhoz fűződő viszonyának lehetséges megoldásaihoz, vagy épp a következő idézetig: „Kielégíthetetlennek tűnő éhséget érzek freskóba sűríteni a világ gazdagságát.” íme egy atom, ami kulcsa lehet Mészöly „követhetetlenségének”. Vagy egy másik: „Azt tartom a legnagyobb csapásnak, hogy minden nap ugyanazzal az arccal kell felébredni, ugyanazon a néven bemutatkozni. Nekem ez inkább terhes, mint öröm. Igazában az volna jó, ha valamilyen pantheista személyiséggel rendelkezhetnék.” Vajon ezt „csak” ő élte meg így, vagy figurái hasonlóképp szenvedtek? S ha igen, mennyiben és mily módon lehet ez mozgatórugója cselekedeteiknek? E kérdést is körüljárta a tanulói beszélgetést követő előadás, amelynek részleteiről következő számunkban olvashatnak. Panyi Z. Megmerevedett est Mészöllyel Múzeum: valaha Mészöly Miklós élt itt. Most, elszórva a házban, a hamarosti felolvasás előadói - Gombás Viktória, Németh Judit és Samu Attila - próbálják a hangjukat és a technikát, mely segítségükre leendő, hogy mindenütt jól hallhassuk szavaikat. A díszesebb vendégek különben a koszorúzásról jönnek; már elindultak fölfelé, én mégis kissé türelmetlenül várakozom. „Nem alázat az is, hogy igyekszünk siettetni az időt, ami úgyis arra vár, hogy beteljesedjék?” A többi vendég megérkeztével a felolvasás is megkezdődik, s hallhatjuk a széthajigált hangszórókból, amit egykor Mészöly gondolt. Mondhatom, hogy néha mégsem jut el a fülembe a szó, mert a kihang- osító eszközök ördögösködnek, a kialakult halk sugdolózás pedig, mely a hangos szónak szülötte volt - most gyilkosa a halk foszlányoknak. Recsegünk néha. „Pedig csak részvétre vágytam, s már a tárgyakéval is megelégedtem volna. ” Mindazonáltal fikarcnyit sem számít ez az elektronikus zaj. Én nem hangszórók miatt jöttem ide, hanem Mészölyért, Mészöly miatt, Mészölyhöz. És ő bizony itt van velünk, köszönhetően szavai tolmácsainak, magának a háznak, és a lelki figyelemnek, melyet felébresztett magában, aki akart. Az idő éppen most teljesedik be, én pedig nem törődöm részvéttelen tárgyakkal. Ez az est „... megmerevedett, mint a gyöngy, melyet leszakítanak a fonálról... ” Az pedig, hogy Tüskés Tibor idejekorán távozik, Szörényi László meg helyette, szinte kénytelen-kelletlen, Baranyai Lászlóval beszélget, nem fűzi vissza az együtt töltött időt a tengelyére. Nem is kell. Itt van valahol a házban Polcz Alaine és Elekes Eduárdné is: ők is tudják, ők a kezükben tartják a gyöngyöt. Én pedig úgy szeretem ezt az estet, ahogyan van. Kosztolányi Péter (Az idézetek Mészöly Saulusából valók.)
