Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-06-11 / 22. szám

2006.június 11. HÉTBŐL HETÉÜL tasArhíIp j) Öntsünk tiszta vizet a pohárba Bátai versenyszám: 400 gát A Szekszárdi Vízmű Kit. ügyve­zető igazgatójának, Gaál Zoltánnak a leváltásával a média már több­ször foglalkozott. Való igaz, hogy leváltása sokakat, személyemet is váratlanul érte. A rögtönzött dön­tés, a megbízatási idő lejárta előtti menesztés azért is volt váratlan, mert az évek során a tulajdonosok nem emeltek kifogást az igazgató munkájával kapcsolatosan. Egy biztos: a kisebbségi tulajdo­nosnak szerződés adta joga az ügy­vezető igazgató menesztése, de ahogy az megtörtént, az szabályta­lan, a munkáját tisztességgel, szak­szerűen végző személy részére, sértő, bántó, megalázó. Ami e sorok megírására készte­tett az a Szekszárdi Vasárnap 2006. június 4. számában, e témában megjelent írás egyik kitétele, amely így hangzik: „Egyik képviselő - ne­vének mellőzését kérve - elmond­ta, úgy tudja, hogy Gaál Zoltán a 2006-os üzleti tervet nem készítette el.” Erre röviden tudok válaszolni: nagyon rosszul tudja. Tényállás a következő: Gaál Zol­tán ügyvezető igazgató a vállalat 2006-os üzleti tervét, a szakmai be­fektető útmutatása alapján időben elkészítette. E tervet a Felügyelő Bi­zottság (továbbiakban FB) 2006. március 20-án megtárgyalta, kiegé­szítette, és azt a taggyűlésnek elfo­gadásra javasolta. (A taggyűlés két tagból áll, az egyik: városunk köz­gyűlésének megbízottja, a polgár- mester, a másik a kisebbségi tulaj­donosok által megbízott személy.) A FB 2006. május 23-án 13 óra­kor kezdődő ülésén került kiosz­tásra az új üzleti terv. Az itt előter­jesztett üzleti terv elkészítésébe az ügyvezető igazgatót be sem von­ták. Ő is az ülést megelőző napon kapta meg. Az FB elnöke 5 percet adott az új üzleti terv tanulmányo­zására. Én ilyen formában nem ja­vasoltam a terv megtárgyalását. Ja­vaslatomat a FB-tagok többsége el­fogadta. A taggyűlés e napon 14 órakor ülésezett, és arra várt, hogy a FB rábólint az új üzleti tervre. Mi­vel a FB meg sem tárgyalta a tervet, így a taggyűlés azt nem szentesít­hette. Tény, hogy még e napon, minden indoklás nélkül felmentet­ték az igazgatót, közölték vele, hogy 2006. június 1-jén az igazga­tói teendőket adja át a kisebbségi tulajdonos által megjelölt személy­nek. E gátlástalan eljárás többünket felháborított. Az esetet a közgyűlés másnap, május 24-én tárgyalta. A képviselők döntő többsége mélysé­gesen elítélte, sértőnek, megalázó­nak tartotta az eljárást. Még a pol­gármester úr is - aki a döntést meg­szavazta - sajnálatosnak tartotta a történteket. Németh Zoltán alpol­gármester úr az egyik kérdés kap­csán azt válaszolta, hogy az ide vo­natkozó törvények alapján a tulaj­donos bármikor, indoklás nélkül menesztheti az ügyvezető igazgatót. Az ilyen törvényt tudomásul ve­szem, mást nem tehetek, de em­bertelennek tartom. E törvény elő­írásait egy pénzes vállalkozó gát­lástalanul alkalmazhatja, de egy képviselőnek, vagy rangos városi vezetőnek ez az út nem járható, alapvető feladata, hogy az ilyen ügyek emberségesen kerüljenek le­rendezésre, erre is lett volna mód. Bízom benne, hogy a város veze­tése, közgyűlése esetből levonta a megfelelő következtetést. Nem tá­mogat olyan üzleti tervet, mely rö­vid vagy hosszabb távon a vállalat stabilitását veszélyeztetné. Szerin­tem Gaál Zoltán igazgató úr 22 évi szolgálat után felemelt fejjel, de ke­serű szájízzel távozik a vállalattól. Több éven át tisztességgel, szak­szerűen vezette a vállalatot. Ha a szakmai befektető elgondolását, a vállalat még gazdaságosabb műkö­dését más személlyel kívánja meg­valósítani, annak is lett volna járha­tó, tisztességes útja. Levonult a Duna déli szakaszán igen komolyan Báta települést ve­szélyeztető árhullám, a Sárköz legdélibb településén végre fellé­legezhetnek. Úgy tűnik megúsz­ták komolyabb következmények nélkül. De meddig? A községben élők árgus szemekkel figyelik, hallgatják a folyók vízállásáról szóló híreket, s amikor a Duna budapesti vízállásának emelke­dését jelentik be, az már egy hátaiban, különösen, ha az alsó szakaszon az ártérhez közel van az ingatlana, azonnal stresszes állapotot vált ki. Úgy tűnik a so­káig emlékezetes 65-ös jeges ár után évtizedekre szóló meglehe­tősen konszolidált állapot meg­szűnt. Az ezredforduló után kétszer is országos, illetve megyei összefo­gásra volt szükség, hogy Báta meg­meneküljön attól, ami a Tisza kü­lönböző szakaszain már hellyel- közzel bekövetkezett. Heroikus küzdelem ez, s a csata megnyerése után okkal vetődik fel: nem lehet elodázni - költségvetési hiány ide, államháztartási deficit amoda - az új, ilyen jellegű kihívásoknak meg­felelő komoly gátak megépítését. S ott kezdve, ahol a leggyengébb láncszemek léteznek, akik az el­múlt tíz évben a legtöbbet szenved­tek emiatt. Van egy Wesselényi- terv, s a tüneti kezelések helyett, az ebben foglaltaknak megfelelően az átfogó megoldások időszakának kellene következnie. Már csak azért is, mert mintegy varázsütésre a nyár közepe-vége is reprodukál­hat országos szinten újabb milliár- dokat követelő készültséget, két­esélyes küzdelmet az árral. E gon­dolatok Bátán is ott vannak a fejek­ben a homokzsákok pakolása kö­zepette - az oda vitt 39 ezerből még mindig van jócskán - legszíve­sebben nem is mozdítanák el, mert esetleg jóval kevesebbet kell a kö­vetkező éjt nappallá tévő kitelepü­lésre várni, mint négy évet. Az átfo­gó megoldás reményében maguk a bátaiak a köreikben fellelhető mér­nökökkel, polgárvédelmisekkel be­járták a terepet, hogy legyen egy saját maguk által készített szakmai sarköveken nyugvó helyi terve, a helyi védelmi bizottságnak, ami magasabb szinten véleményező- dik, ütköztetik.- Végeztünk egy bejárást a na­pokban az önkormányzat műszaki embereivel, hogy ne kelljen mindig azon idegeskednünk, hogy miként védjük meg azt a bizonyos alsó szakaszt - mondta Sziebert György polgármester, a helyi védelmi bi­zottság vezetője. Mi úgy látjuk, hogy egy 400 méteres gát építésé­vel meg tudnánk oldani az egész védekezést. A költségeket nem tud­juk megsaccolni sem, de ha most kapnánk központi támogatást, ak­kor jelentősen csökkenhetne az er­re fordított kiadás. A megépített tá­masztéktöltéshez használt föld- mennyiség ugyanis itt van, nem kell sehonnan elhozni, s ez a gát­építés földszükségletének csaknem a fele. Gondolom, ez nem elhanya­golható költségvetési tényező len­ne... Az anyag a megyei védelmi bi­zottság elé kerülhet hamarosan, mert a testület legközelebbi ülésén éppen az árvízvédelem aktuális fel­adatai kerülnek napirendre a 2002- es és a mostani tükrében. A titkár Nagy Zoltán amondó, hogy készül­jön el egy átfogó, minden részle­tekre kiterjedő, a belvizekkel is számoló vízrendezési terv, s ebbe lehetne beilleszteni a bátai elkép­zelést, mert szerinte igen komplex a téma. Nincs ezzel semmi gond, minden bizonnyal így van rendjén is, de valahogy kéretik ebben a té­mában a XXI. századi tempóhoz il­lően fölpörögni, és derüljön ki gyorsan az, hogy a helyi javaslat mennyire megalapozott vagy sem szakmailag, s az újabb ár érkezését már egy valamiféle védmű fogadja. Tessék csak számolni, ha egy ilyen védekezés költsége az egyéni károk fölszámolása nélkül is cirka százmillió, és ebből vagy ennek duplájából elkészíthető az(?), ami eléggé el nem ítélhető módon nem készült el a pusztító jeges ár után 65-től napjainkig. Az al-Dunán Báta térségében, akkor a racionali­tás okán kedves, Szekszárd térsé­gével különösen foglalkozó parla­menti képviselők tessék mozgolód­ni, lobbizni, keresni azokkal az al­földi Tisza menti krízishelyzeteket átélő települések képviselőivel a kapcsolatot, ahol nem kellenek százmilliók a megoldáshoz, ahol a gyakorlatból kiinduló józan parasz­ti ész máris tervekbe öntött, ami akár még a tél beálltáig kivitelezhe­tő. Tartok tőle, hogy az ár levonul­tával az ország nem éppen derűre okot adó költségvetési helyzetével szembesülve a rangsorban hátrébb kerülhet a Wesselényi-terv időará­nyos kivitelezése. Kínos gondként nehezül a kormányzatra „a min­denkinek a kárát megtérítjük ígér­vény”, amit most Bátától Tisza- dobig várnak. Hány ház ez össze­sen, ha a komoly bajtól megvédett Bátán a polgármester szerint a na­pokban elvégzett régen látott kor­rekt kárfelmérés százhúsz háznál ötvenezertől három millióig terje­dő összeget állapított meg. Mife­lénk szerencsére a százezres nagy­ságrendűek a jellemzőek. De derül­jön ki már nyugati tempóban: 400 m gáttal, legalábbis Bátán megol­dódna minden!? B. GY. Maller Béla önkormányzati képviselő, FB-i tag HEBERLING HÚSBOLT Szekszárdon, a Rákóczi u. 8. sz. alatt, a főiskolával szemben • Telefon: 74/317-112 SERTÉS-, MALAC-, MARHA-, BAROMFI-, VALAMINT BIRKAHÚSOK, csemegeáruk, fűszerek, tészták széles választéka kedvező áron! Nyitva tartás: hétfő zárva • kedd 8-17 óráig szombaton 7-11 óráig a hét többi napján 7-17 óráig

Next

/
Oldalképek
Tartalom