Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-05-28 / 20. szám
2006. MÁJUS 28. KÁ VÉ. DUPLA HABBÁL vasAríapT/g „Múlnak a gyermekévek....” SAS ERZSÉBET OLDALA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Boronkai Bence és Sipos Kata, mindketten az I. Béla Gimnázium utolsó éves - 12/B, éppen érő - tanulói, túl az írásbelin, a szóbeli előtt, életük utolsó gyermeknapján, a felnőtté válás küszöbén. Kellemes beszélgetés két értelmes, színes egyéniségű, okos, kedves és nagy tervekkel útnak induló fiatallal, akiken keresztül minden kortársuknak sikeres életutat, megvalósítható álmokat, boldog életet kívánunk Egy férfi: Boronkai Bence- Miért éppen az I. Béla ?- A IV-es számú általános iskolában jártam, s sok ismerősöm járt az I. Bélába, akik csak jót mondtak. Aztán megtapasztaltam magam is, hogy jó volt a választás, mert ebben a családias hangulatú, diák centrikus iskolatípusban elfogadták a hosszú hajamat, a tanároknál nem a külsőségek, hanem az egyéniségem és a tudásom dominált. Ezekben az elvekben élen jár Kis Pál István tanár úr, akit nagyon tisztelünk.- Volt-van-e kedvenc tantárgyad1 Ebben kívánsz tovább lépni, vagy alakult menet közben a célod?- A fizika! Eredetileg ezzel szerettem volna foglalkozni - hangmérnökként, hogy közel legyek a zenéhez - aztán egy másik utat választottam, amely nagyobb és tágabb lehetőséget nyújt. Az ELTE anglisztikai szakán szeretnék továbbtanulni, célom, hogy felkerülve Budapestre bekerüljek a zenei életbe. Sok műfaj érdekel, sokban mozgok, több hangszeren, több műfajban játszom.- Túl az írásbelin, a szóbeli előtt...- Június 8-án emelt szintű angol szóbelim lesz, ugyanis ahhoz, hogy nyelvszakra járhassak az egyetemen - hiába van meg a felsőfokú nyelvvizsgám - emelt színtű szóbeli érettségit kell tennem.- A továbbtanulásba, a hivatás kiválasztásába mennyire szóltak bele a szüleid?- Mindig mindent megbeszéltünk, a döntés viszont az enyém volt.- Véget értek a középiskolás évek. Milyen érzéssel gondolsz vissza az elmúlt négy évre? Mit viszel magaddal?- Több olyan tanár emlékét, akikkel az egész osztály baráti kapcsolatba került. Felsorolás is következhetne, egyet szeretnék megemlíteni Ruip László osztályfőnökünket, akinek mi voltunk az első osztálya.- Budapest... Kata és te is, ott fogjátok kezdeni az igazi felnőtt életet. Milyen érzésekkel készülsz az ottani évekre, s milyen érzésekkel mész el szülővárosodból?- Szeretem magát a várost, mert Budapest egy világváros, szeretem az érzést, amit a nagyváros lüktetése sugároz. Várom, hogy ott éljek, hogy megvalósíthassam a céljaimat. Szükségem van arra, hogy mindazokkal a helyzetekkel, emberekkel, intézményekkel kapcsolatba kerüljek, akiken keresztül elérhetem, hogy az legyek, ami szeretnék lenni.- Ugyanakkor Szekszárdot sosem hagyom el. Olyan sok szállal kötődöm - bárhol fogok élni, tanulni és dolgozni - hogy mindig hazajárok Szekszárdra.- A megvalósítani kívánt célodat említetted...- Nagyra törő cél... Itthon, sőt Európában szeretnék elismert gitáros lenni, több műfajban is. Ezt még kiegészíteni énekkel és több hangszerrel. Egyénileg és együttesben. A gitár által tudom a zenei világot átmenteni a való életbe. Sokkal erősebb kifejezési eszköz számomra, mint bármi más. Már 12 éve gitározom, naponta több órát - keveset az iskolában is tanultam - autodidakta módon értem el azt a szintet, ahol vagyok. Írok számokat és szövegeket is hozzá.- A gitáron és természetesen a tanuláson túl is van még „élet"...- Gyakran járok focizni - nagyon szeretem - csapatban, de nem egyesületben, kapus vagyok, s a feszültségek levezetésére, jó társaságban a futás is nagyon jólesik. Egy nő: Sipos Kata- Kata! Az iskolaválasztást, miután nagyon fontosnak tartom - és még pár kérdést - neked is felteszem. ..- Jó volt a híre, s innen több esélyt láttam a továbbtanulásra. Sokan mondták a tanári kar pedagógia személetét, amely más mint a többi középiskolában.- S valóban más volt? Neked mi volt a kedvenc tantárgyad?- Tulajdonképpen minden tantárgyat szerettem, de ha választani kell, akkor a magyar, abból is Kis Pál István tanár úrral a különórák.- Szüleid befolyásolnak a döntéseidbe, bár a határozottságodat látva ez elég felesleges kérdésnek tűnik...- Sosem tartottam gyerekes dolognak, hogy tanácsot kérjek a szüleimtől, vagy a barátaimtól, viszont a szüleim sosem döntöttek helyettem, nem akarták a saját álmaikat velem megvalósítani. Elmondják, hogy szerintük mi a lenne a legjobb nekem, s aztán én döntök, amit ők maximálisan elfogadnak.- Éppen az írásbeli izgalmait pihenitek ki Bencével - amihez remélem, ez a beszélgetés is kicsit hozzájárul - mikor és miből szóbelizel?- Most három hét szünet következik az írásbeli után, aztán június 8-án és 10-én emelt szintű magyar és történelem érettségi vár rám. Ezt az időt nemcsak tanulásra, de valóban kis pihenésre is használjuk, együtt énekelünk az iskolában a „Valahol Európában” című musicalben - a főszerepet - és egy esküvőn duettet énekelünk.- Bence már említette, hogy mindketten Budapesten tanultok tovább... Te mit viszel magaddal abban a bizonyos ballagási batyuban?- Az ELTE bölcsész karán magyart, művészettörténetet, filmtörténetet, esztétikát, etikát, filozófiát szeretnék hallgatni, ez mind nagyon érdekel. Számomra már elkezdődött a nosztalgia az I. Béla után. Sok mindent tanultam, s lettem gazdagabb ebben az iskolában: magabiztosságot, önbizalmat, igazi értékrendeket. Magammal viszem a jó légkört, az osztálykirándulások hangulatát, a közös aggódások izgalmát, s egy-két tanár életre szóló gondolatait. Baráti kapcsolatokat, évfolyamon belül és kívül, amely úgy érzem, egy életre szólnak. Félek, az egyetemen ilyen kapcsolatokat már nem tudok kialakítani, s ez fáj is. Amit még sajnálok, itt hagyni a várost - akárcsak Bence - nagyon kötődöm Szekszárdhoz. Imádok itt élni - néha arra gondolok, hogy eltévedek majd a villamosok és a metró világában - s a Parászta ahol lakom, a sok zöld, a jó levegő nagyon fog hiányozni. Bármerre is megyek, azt tudom, hogy az igazi otthonom mindig ez a város marad.- Sok minden érdekel, amint az felsoroltad, hogy mi mindent szeretnél tanulni az egyetemen. Az igazi nagy célt már kitűzted?- Úgy szeretnék elismert művész lenni - a művészet több ága vonz, talán a színészet a legjobban -, hogy mellette, illetve vele párhuzamosan egy igazi biztos családot tudjak megteremteni. Sokan mondják, hogy ez a kettő nem létezhet együtt, de tudom, nekem sikerülni fog, képes vagyok rá.- A szóbeliig még van egy kis idő. Gondolom, azzal pihensz és töltődsz fel, amit eddig is szívesen csináltál...- Szeretek énekelni, táncolni, öt évig voltam bartinás - sajnos a lábam már nem bírja - inkább énekelek, fellépésekre készülünk, vagy barátokkal jövünk össze.
