Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-05-14 / 18. szám
SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ZQLD OLDAL 2006. MÁJUS 14. Miért bűzlik a szennyvíziszap? (1.) „Enni kell, üríteni meg muszáj!” tartja a népi bölcsesség, és ha az ürítést a WC lehúzása követi, már el is indult a szennyvíz a csatornahálózat labirintusán keresztül a szennyvíztelep felé. Nos, a szennyvíz tisztításából itt keletkezik főtermékként a tisztított szennyvíz és melléktermékként a szennyvíziszap, amely egyre több gondot okoz. De még mindig kevesebbet, mint az illegálisan elszikkasztott szennyvizek! ZÖLDTÁRS Környezetvédelmi Alapítvány szervezésében 2006. május 25-én Szekszárdon megrendezésre kerülő „Kommunális szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítása” című szakmai nap apropójából foglalkozunk a néha-néha orrfacsaró témával. A KSH adatai szerint Tolna megyében egy átlagfogyasztó évente kb. 30 m3, nagyjából napi 80 litert vizet fogyaszt. Ennek a víznek csak a kisebb részét használjuk fel úgy (pl. öntözésre), hogy abból nem keletkezik szennyvíz. A vízfogyasztás nagyobb részéből, kb. 80-90%-ából a tisztálkodás, mosás, főzés stb. által szennyvíz lesz. Jelenleg Tolna megyében a lakások közel 95%-a vezetékes vízzel ellátott, viszont a lakások kevesebb, mint 60%-a csatornázott. A csatornán keresztül elvezetett szennyvíz a szennyvíztelepre kerül. A szennyvíztisztító telepeken először rácsokkal szűrik ki a nagyobb méretű szilárd anyagokat a szennyvízből, majd leülepítik a szennyvízben lévő homokszerű szennyeződéseket. Ezt követi a biológiai tisztítás, amely során a szennyvízhez intenzíven hozzákevert levegő (oxigén) segítségével a szennyvízben lévő szerves szeny- nyeződéseket - mindazt, amit „lehúztunk” - baktériumokkal etetik fel. A biológiai tisztítás során a szerves anyagok - a baktériumok munkájának köszönhetően - a szennyvízből kiülepednek, és a szennyvíziszapba kerülnek. A szennyvíziszap a szennyvíz- tisztítás szükségszerű mellékterméke. A tisztítás során elválasztott iszapok mennyisége a korszerű szennyvíztisztító telepek esetében elméletileg a szennyvíz térfogatának 0,5-1,0%-a. A szennyvíztelepen keletkező szennyvíziszap szárazanyag-tartalma rendkívül széles határok között mozoghat. Szennyvíziszapnak nevezzük a 3-4%-os szárazanyag-tartalmú sűrített iszapot éppen úgy, mint a 15-25%-os szárazanyag tartalmú víztelenített iszapot. Ezt az iszapmennyiséget kell valamilyen gazdaságos és a jogszabályi előírásoknak is megfelelő eljárással kezelni, végső soron eltüntetni. Lehetőleg szaghatások nélkül! A szennyvíziszapban hatalmas élő és elhalt baktériumtömeg és egyéb szerves anyagok vannak. A szennyvizek minden esetben tartalmaznak humán fertőző mikroorganizmusokat, ezért csökkentett számban ugyan, de a tisztításából származó szennyvíziszapokban is jelen vannak. A kezelésnél, illetve elhelyezésnél veszélyességét elsősorban a fertőzőképessége jelenti, emiatt kell zárt technológiában ártalmatlanítani, mezőgazdasági elhelyezés esetén ellenőrzötten felhasználni. A szerves anyagok természetes körülmények között bomlásnak indulnak, a keletkező szaghatást több anyag egyidejű jelenléte okozza, elsősorban a szerves kénvegyületek és az ammónia a bűz előidézői. A bűzanyagok elsősorban magas hőmérsékleten, levegőtlen körülmények között keletkeznek. Az iszapok bűze jellemzően a tárolás, kezelés, vagy a felhasználás során jelentkezik. Míg a tárolás és kezelés viszonylag kis felületen történik („helyi bűzforrást jelent”), addig a kezelt szennyvíziszap mezőgazda- sági felhasználása nagy területen történik („nagy felületű bűzforrást jelenthet”). (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a szagokhoz való viszonyunk rendkívül sokat változott az elmúlt évtizedek során. Amíg korábban a lakosság nagyobb része élt falun és tartott állatokat, a trágya szaga teljesen természetes volt, különösen az október-novemberi trágyahordás időszakában. Mára - a kozmetikai ipar térhódítása nyomán - a bőrünkön keresztül felszívódó és a vérkeringéssel a szervezet minden pontjára eljutó sprék, dezodorok, parfümök, arcvizek és egyéb vegyszermérgek által kínált illatok jelentenek természetes szaghatásokat.) De mit csináltak korábban az iszapokkal? Az ember az idők kezdete óta termeli a maga fekáliáját, melyet a városiasodás megindulása óta a földművelésben, mint trágya, igen gyakran alkalmaznak, alkalmaztak. Amint az a földművelés történetéből ismert, a termőföld legrégebbi trágyázói a kínaiak voltak, ők már i. e. 2000 évvel „embertrágyá- val” trágyázták a földet. Az emberi fekáliát, a talaj tápanyag visszapótlására világszerte több formában is használták, egészen a XIX. század második feléig, mikor is Angliából hódítóútjára indult a mai napig használt és elsőszámú megoldásként számon tartott vízöblftéses WC rendszer. Ennek bevezetésével az emberi fekália termőföldi hasznosítása jó időre háttérbe szorult és csak a környezetvédelem előretörésével, a szennyvizek tisztításával került újra köztudatba. Ekkorra azonban már nem a korábbi hagyományos „embertrágya” az, amely főszerepet játszik, hanem a szennyvíztisztító telepeken kezelt szennyvizek és a belőlük származó szennyvíz iszapok. A települések, a csatornázottság növekedésével jelent meg koncentráltan és nagy mennyiségben a szennyvíziszap és vált ártalmatlanítása, elhelyezése önálló környezetvédelmi problémává. Ezek az iszapok összetételüket és mennyiségüket tekintve már nem teljesen egyeznek meg a korábbi idők árnyékszékeinek tartalmával, azonban a mezőgazdaság és a földterületek számára fontos tápanyagok ugyanúgy megtalálhatóak bennük. Miért kell egyre több szennyvíz- iszap ártalmatlanítására, elhelyezésére megoldást találni? Azért, mert a növekvő csatornázottsággal növekszik a keletkező szennyvíziszap mennyisége is. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv adatai szerint míg 1990-ben 0,3 millió tonna települési szennyvíziszap keletkezett, addig 2005- ben 1,1, és a csatornahálózatok kiépülésével kb. 2010-2015 környékére stabilizálódik helyzet, azonban a mai mennyiséghez képest kb. 2-2,5-szeres értéken. Mit lehet tehát kezdeni az egyre növekvő mennyiségű és jelentős tápanyag-, illetve energiatartalommal rendelkező települési szennyvíziszapokkal? Milyen tendenciák várhatóak Európában szakirodalom alapján az iszap elhelyezési gyakorlatban: A tengeri elhelyezés teljes körű megszűnése. A mezőgazdasági elhelyezés esetében országonként differenciáltan, 40-50% körüli szinten való stagnálás várható, mely keretében az elhelyezés kapcsán a híg iszapok esetében az injektálásos technológiák illetve az iparszerű komposztálásos technológiák kerülnek előtérbe. (A kommunális szennyvíziszapok mezőgazdasági kihelyezésében élenjáró Franciaországban és Dániában 60-70%-ban termőföldön hasznosítják az iszapot.) A biotechnológiai, ökológiai és irányítástechnikai ismeretek gyakorlati alkalmazási lehetőségeinek növekedésével a természetes tisztítási rendszerek elterjedésével lehet számolni az elkövetkező években. A gazdagabb tagállamokban egyre inkább teret nyer az égetés, mely igen költséges, ezenkívül szóba jöhet még az építőipari hasznosítás, illetve a kommunális hulladéklerakókon történő deponálás is. Ez utóbbi lehetőség azonban egyre inkább háttérbe szorul a jogi szabályozás szigorodásának következtében. A rekultivációs célú hasznosítás is előfordul még, ez azonban nálunk igen csekély mértékű, alig 2%- nyi. A jövőben várhatóan egyre inkább előtérbe kerül a szennyvíz- iszap mint biomassza hasznosítása, illetve a biogáz telepeken történő hasznosítás is. (Folytatjuk.) A szakmai nappal kapcsolatos további információkért hívja a ZÖLDTÁRS Környezetvédelmi Alapítványt. Tel.: 74/414-217 ZÖLDKÁRTYA benzines és dízel gépjárművekhez. Személygépkocsi és haszonjármű DÍZELDIAGNOSZTIKA, ADAGOLÓK SZAKSZERŰ FELÚJÍTÁSA BOSCH-szakműhelyünkben FUCHS-OLAJSZERVIZ BOSCH-olajszűrőkkel Német minőségben munkadíj felszámítása nélkül Várjuk szakműhelyünkben! KSZE Gépszolg. Kft. Szekszárd, Páskum u. 2. Tel.: 74/410-748 • Fax: 74/410-183
