Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-04-30 / 16. szám
I 1 w r _ - , szEKSzAnnl 2006. ÁPRILIS 30. KAVE. DUPLA HABBAL vasArmap 7;j „Akkor születnek a legjobb dolgok, amikor nincs megkötve a ” SAS ERZSÉBET OLDALA Egy nő: Zs. Molnár Dóra fotós- Pár éve élsz Szekszárdon, mi hozott ide, mesélj kicsit magadról.- Pécsi származású vagyok, hét évvel ezelőtt egy szerelem hozott Szek- szárdra és itt ragadtam. Érettségi után egy ismert pécsi fényképészmester szalonjában tanultam a szakmát, majd fotóriporterként több lapnak - Szép Házak, Sikeres Nők Lapja, Motorsport Magyarországon, Pandúr - dolgoztam. Nagy Ágival egy fotóüzletben dolgoztam együtt egy évig, majd kisfiam születése miatt másfél évet kihagytam a munkából. A kapcsolat Ágival viszont nem szakadt meg.- De nem bírtad sokáig fotózás nélkül...- A szülés után - ma már Marcell fiunk 4 éves - elkészült a nagy álmom, saját műterem, ahol főleg esküvői fotókat készítek. Ágival együtt szakma alapjait pedig Jantner Lászlótól sajátítottam el. Hat éve önálló vállalkozásban dolgozom újságoknak - Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági havilapja, Népszabadság, Üzleti 7, megbízások az MTI-től, s nem utolsósorban a Szekszárdi Vasárnap - ezen túlmenően esküvői képeket, céges portfoliókat, modellfotókat készítek.- Dórival közösen dolgoztatok egy évig, s most újra...- Egyre több és nagyobb megbízásokat, megrendeléseket kaptam, aminek az lett a következménye, hogy egyedül már nehéz volt ezeknek eleget tenni. Dórinak fotóstúdiója volt, nekem ismeretségem és ismertségem, s azt mindig is tudtuk, hogy hasonló a látásmódunk - nemcsak mint fotósoknak - s arra gondoltunk, hogy együtt dolgozva a bennünk lévő lendületet, kreativitást, jól tudjuk kamatoztatni. Mottóm: „A jó fotó a kommunikáción múlik." Vendégeim a Belvárosi Kávéházban egy férfi és két nő. Erre a megszokottól eltérő „felállásra” azért volt szükség, mert hármuk tevékenysége nem választható el, viszont aktualitása, ezekben a hetekben kétségtelenül óriási. A tavaszi kirakatokban régi hagyomány, hogy megjelennek a végzős középiskolások tablói. Beszélgetésünkben ők játsz- szák a főszerepet. dolgozva, más városokban járva észrevettük, hogy a tablófotózás megrekedt Szekszárdon. Úgy gondoltuk, hogy felnőtt egy olyan generáció, amely valami mást szeretne, s valami új, kreatív megközelítést kíván, mindez a tablófotózásban. Ebben találtunk egymásra nemcsak Ágival, hanem Robival is. Mottóm: „A fotónak készülnie kell, nem sikerülnie." Egy férfi: Czirok Róbert grafikus- Egy régebbi interjúban, amit készítettem veled, mint egy tetováló szalon tulajdonosát mutattalak be. Sokoldalúvagy...- Marketing- és reklámmenedzser szakon végeztem, így tanultam alkalmazott grafikát és valóban, sok mindent csináltam már. Részt vettem fesztiválok rendezésében, legutóbb a Digi 24 filmfesztiválban Kindl Gáborral, aztán megterveztem a Súgó Rádió arculatát, könyvborítókat tervezek, éppen most kértek fel egy sport- ruházat-dizájn tervezésére. Dórával és Ágival régóta ismerjük egymást, s a barátságon túl, éppen a kreatív gondolkodásunk miatt találtunk egymásra a munkában is. Mottóm: „A legjobb ihletadó a határidő. " Egy nő: Nagy Ágnes fotós- Ellentétben Dórival igazi tősgyökeres vagy...- A Garayban érettségiztem, Budapesten végeztem a fotós iskolát, a Az alábbi kérdéseket mindhárom interjúalanyom egyszerre válaszolta meg, nehéz lenne a válaszokat nevesíteni, hiszen amiről beszéltek, az a közös munka közösen megvalósult eredménye. Az erről elmondottakat az alábbiakban próbóiltam ösz- szefoglalni: Régóta ismeritek egymást, a személyes barátságon túl mindhárman éppen a kreatív gondolkodásotok miatt találtatok egymásra. A közös pont az első tablókészítés volt, amely, mint fogalmaztatok, évekig, évtizedekig szinte egy helyben állt, illetve keveset, s akkor is egy irányban mozdult el. Mindhárman egyetértetek abban, hogy abból születnek a legjobb munkák, amikor nem kötik meg a kezeteket. Erre az első közös tabló volt a példa, Dóri és Ági fotóihoz, Robi készítette a dizájnt, s a kettő együtt nagy sikert aratott. Ez az első közös munka egy olyan tabló az I. Béla Gimnázium végzős osztálya, akikkel partnerre találtatok abban, hogy valami mást, valami újat. A fotózás rendkívül jó hangulatban telt, s ennek köszönhetően a képek remekül sikerültek. Az osztály beceneve Musztáng volt, osztályfőnökük Kis Pál István, aki szintén örült ennek az új kezdeményezésnek, valamint nagy örömötökre Hajós Éva igazgatónő is. Műteremben készültek a képek, western stílusú öltözékben - kockás ing, kalap - s a világítások és beállítások a képek hangulatához igazítva. Erre a tavalyi tablóra nagyon sok pozitív visszajelzést kaptatok, így arra gondoltatok, ha megint jön egy olyan felkérés, hogy a tradicionális tablótól eltérve, rátok bízzák, illetve közösen kitaláljátok, hogy ne legyen a megszokott tablókép, akkor valami elindult... Újra jó partnert találtatok, s talán nem véletlen, hogy megint az I. Béla Gimnázium végzősei között, akiket az idén a Belvárosi Kávéházban - beszélgetésünk, s ennek a sorozatnak a helyszínén - fotóztatok. A képek hangulata visszaadja azt a miliőt, azt a jó és felszabadult hangulatot, amelyben készültek, s amelyet a napokban már a Széchenyi utca valamelyik kirakatában láthatnak az érdeklődők. A jövőre vonatkozó terveitekben is ezt a vonalat szeretnétek folytatni, bár nehéz a dolgotok, mert a más városokból érkező „fényképgyárosok”, akik nagyüzemben gyártják a tablókat - kemény konkurenciát jelentenek. A minőség mellett a sokszínűséget, az egyediséget szeretnétek bevezetni, és hisztek abban, hogy ez mind több fiatalnál sikerre vezet. Ehhez természetesen sok munka, ötlet, kreativitás, együttgondolkodás szükségeltetik, amihez van erőtök, lendületetek. Nagy előnynek érzitek azt, hogy a munkátok a hobbitok, mindhárman szeretitek, amit csináltok, s ezt addig kívánjátok tökéletesíteni, amíg örömötöket lelitek benne. Ezt a tablót benevezték az országos tablóversenyre
