Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-04-23 / 15. szám
KÁVÉ. DUPLA HABBAL vasArnäp Családok, csökkent munkaképességűek, és idősek életének 2006. ÁPRILIS 23. HETI KÖNYVAJANLAT: „Múlik az idő, de nem öregszünk” A könyv szerzője - egy francia újságíró - szerint, olyan öregkorunk lesz, amilyet megérdemlőnk. Szerinte az öregkor az ifjúságunk öröksége. Idősnek, fiatalnak egyaránt hasznos olvasmány. szebbé, teljesebbé tételéért... SAS ERZSÉBET OLDALA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Dr. Wágner Ferenc, a bátaszéki „Szivárvány” Idősek Otthonának igazgatója, és felesége Mészáros Andrea, a szekszárdi „Kék Madár” Alapítvány ügyvezetője. Életüket olyan emberek között élik, akiknek mindennapjait, tevékenységükkel, hivatásukban szerzett tapasztalataikkal, nem különben tanulmányaikban megszerzett tudásukkal szebbé, tartalmasabbá, teljesebbé tudják tenni. HETI BÖLCSESSÉG: „Jobban lehet látni a ráncokat, ez igaz, de csak tőletek függ, hogy azok a félelem, vagy a mosoly szülöttei. Mert a ráncok nem egyformák." (Gilbert Cesborn) Egy férfi: dr. Wagner Ferenc- Azt szokták mondani, hogy az idős kor hasonlít egy kicsit a gyerekkorhoz. Amikor ennek az otthonnak a vezetését elvállaltad, több diplomán és „gyakorlaton” túl voltál...- Három diplomám van, testnevelés szakból, majd pedagógia szakból, pszichológia szak, amelyből doktoráltam. Valóban több évi tanítás után - jelenleg is tanítok a főiskolán - vállaltam el az idősek otthonának vezetését 1999-ben, jó a kapcsolatom a város vezetőivel, s elmondhatom, hogy ez az otthon szerves része lett a városnak.- Jelenleg is tanítasz, a fiatalok és az idősek között telnek a napjaid, mit jelent ez számodra?- Amikor tanítok, akkor magam is fiatalabbnak érzem magam. Főleg azért, mert a mai fiatalok sokkal színesebbek, heterogénebbek, viszont sokkal több gonddal küzdenek. Ez nagyon jól megfigyelhető, hogy a levelezős osztályba járók - általában túl a harmincon -, annak ellenére, hogy dolgoznak, családjuk van, mégis könnyebben veszik az akadályokat. A fiatalok félénkeb- bek, szorongóbbak, nehezen nyílnak meg, mindez a nagy elvárásra, az élesebb versenyre, a teljesítménykényszerre vezethető vissza.- Az idősekkel való foglalkozás, illetve egy ilyen intézmény vezetése milyen tapasztalatokat hozott az életedbe?- A tanítás mellett úgy éreztem, valamilyen megújulásra van szükségem, váltanom kell. Ezt megelőzően nem foglalkoztam idősekkel, s nem is igazán értettem meg őket. Mióta köztük vagyok és ismerem a gondjaikat, más szemmel nézem ennek a kornak a sajátosságait. A legfontosabb kérdés számomra, mint pszichológus számára, hogy ki miért tudja, illetve nem tudja elfogadni az időskort, s mindazt, ami vele jár.- Igaz a mondás, hogy a kor meghozza a bölcsességet?- Részben. Az idősek egy része olyan lesz, mint ahogy a közmondás is mondja, vissza a gyermekkorba. Türelmetlen, önző, izgága. Viszont azt tudomásul kell venni, hogy ez egyéniségfüggő. Az ilyen idősek fiatal korukban is ilyenek voltak, csak akkor volt feladatuk, elfoglaltságuk. Ebben a helyzetben, amiben vannak, jön a betegség, a feleslegesség érzése, a visszafelé gondolkodás, mit, hol rontott el, s ez még elégedetlenebbekké teszi őket. Van bennük egy szerepzavar, ők ugyanis a szüleiktől függtek, azoknak megfelelve élték le az életüket, s ezt szeretnék most a gyermekeikkel is elfogadtatni. Csakhogy a világ azóta óriásit változott - amint azt Müller Péter és Polcz Aleine is megfogalmazta - a gyerekeiknek nem azzal segítenek, hogy támogatják őket, s ezzel jogot formálnak beleszólni az életükbe, hanem azzal, hogy elfogadja korukat, helyzetüket, s önmagukkal foglalkoznak, saját maguk mindennapjaiból hozzák ki a legjobbat. Szerencsére vannak olyan idős emberek, akik nem visszafelé néznek, hanem ebben a korban is előre. Akik nem azon rágódnak, hogy mit kellett volna, hanem azon gondolkodnak, hogy mit lehetne szebbé, jobbá tenni önmaga és a közösség számára. Ők az igazi bölcs idős emberek.- Munkatársait milyen elvek alapján választja?- Azok az emberek - hiszen ezt tanulták -, akik őszintén el tudják fogadni az idős embereket a fenti nehézségek ellenére, szeretik és megértik őket, azok sokat tudnak segíteni, s azok ennek a nehéz hivatásnak igazán megfelelnek. Ilyenek a kollégáim. Egy nő: Mészáros Andrea- A „Kék Madár" Alapítvány évek óta hallat magáról, aki fejlődését figyelemmel kísérte, az tudja, az ötéves működés alatt tevékenységetek kiteljesedett...- Eredeti célunk nem változott - valódi, helyi szükségleteken alapuló szolgáltatások nyújtása, melyeket más, főként állami intézmény, helyi önkormányzat nem tud, vagy nem feladata felvállalni - azonban sok mindennel kiegészült. A gyermekeknek, a családoknak a segítésén túl, fontos szerepet kapott a hátrányos helyzetű embereknek a munkaerőpiacon való munkalehetőség megtalálása. Természetesen mindez az ő felkészítésükkel és a feltételek megteremtésével erre a feladatra, valamint a szükséges ideig való támogatásukkal együtt.- Pár mondatot arról, hogy hol és milyen körülmények között dolgoztok.- A Bartina utcában, egy önkormányzati épületben működünk 15 állandó munkatárssal. A családi napközinkbe jelenleg 12 gyereket tudunk fogadni, elég nagy a várólistánk. Egyik nagyon fontos tevékenységünk jelenleg a hátrányos helyzetű emberek elhelyezkedésének segítése. Ehhez különböző programokat ajánlunk azoknak, akik megváltozott munkaképességűek, fogyatékkal élők, alacsony iskolai végzettségűek, a gyermeknevelés miatt tartósan otthon lévő anyukák visszatérése a munkaerőpiacra.- Pályázat útján elnyertetek egy jelentős EU-támogatást, amely 2006 júniusában indul, mit kell erről tudni?- Ez egy tranzitfoglalkoztatás: egy olyan éttermet szeretnénk létrehozni, amely kisgyermekes családokat céloz meg, reform- és bioételeket szeretnénk ott főzni. Ebben az étteremben fogyatékkal élőket foglalkoztatnánk, ezzel kettős cél valósulna meg. Az alapítvány miatt fontos, hogy aki betér majd hozzánk, az lássa, hogy mennyi mindent tudnak azok az emberek, akik eddig teljesen elszeparálva éltek, rokkantnyugdíjasként tengődtek. Ezzel a munkával egy életcélt kínálunk nekik, megtanulhatnak egy szakmát. A gépek és a berendezések is olyanok lesznek, amelyet ők használni tudnak, a képzés speciális lesz. Fontos, hogy érezzék, aktív részesei lehetnek újra a társadalomnak. Az, hogy ennyi idős ember van, az köszönhető az életkor kitolódásának, ez egy örömteli dolog, viszont az, hogy ennyi munkaképes korú ember inaktív, az a társadalomnak is teher. Mindannyiunk érdeke, hogy képessé tegyük őket arra, hogy dolgozhassanak, ennek feltételét biztosítani a társadalom kötelessége, mert ők nyitottak rá, hiszen ezzel egy új élet reménye nyílik meg előttük. A munka hozza magával a magasabb színtű életet, a barátokat, egy közösséghez tartozást.- A „Kék Madár” Alapítvány szinte törzsgárdával dolgozik, ami úgy tűnik a sikeretek záloga is...- Egy olyan csapat - egy részük pályakezdő azért lelkes - a többiek a tapasztalatuk alapján vágynak mindig új és egyre nagyobb kihívásokra, feladatokra. Figyelünk, hogy fejlődésünkre és továbbképzésünkre minden munkatársunk lehetőséget kapjon. Szeretnénk felzárkózni az EU országaiban már régen és jól bevált hasonló szervezetekhez. Ezekben az országokban, a szociális munka egy nagyon elismert hivatás, ami az emberek életét végigkísérve sok mindenre jogosítja őket mint szakembereket. Amikor majd közelítünk ehhez a társadalom által is megbecsült elismeréshez, akkor tudjuk, hogy jó úton járunk.
