Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-04-23 / 15. szám
MI TÖRTÉNT HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT Aki tíz évig mért a magyar légtérben A tudomány felveszi a kesztyűt <i nsAffip Mozaik A huszadik század egyik legnagyobb ipari katasztrófájaként vonult a csernobili atomerőmű négyes reaktorának felrobbanása, a velejáró radioaktív anyagok kiáramlása a környezetbe, ami 1986. május 26-án következett be, amit egy jó ideig igyekezett eltussolni az akkori szovjet vezetés. Mi történt, miért történt meg mindez húsz évvel ezelőtt ebben az ukrán városban, mi a helyzet ma? Vannak-e Csernobilnek máig elhúzódó pusztító hatásai? Hányán haltak meg a hosszan elhúzódó mentésben résztvevők, hányán az óvintézkedésekben későn részesülő, az erőmű közvetlen környezetében élők közül. Igazak-e azok a civil berkekben gyakran emlegetett szörnyűségek, amelyek a még ezután várható milliós nagyságrendű elhalálozásokról beszélnek, amelyek ezer kilométeres körzetre is átterjedhetnek? Ilyen és ehhez hasonlatos kérdésekről lesz sző az elkövetkezendő kétrészes riportban, amelyben tavaly Csernobilban több hetet eltöltő, ott felvételeket készítő és a legkülönbözőbb méréseket elvégző magyar mérnöki expedíció, vezetőjét dr. Aszódi Attilát, a BME Nukleáris Technikai Intézetének igazgatóját és dr. Szatmári Zoltánt, reaktorfizikus professzort faggatja, akik a napokban könyvet jelentettek meg a témában. Mert úgy érzik, annyi tudományos alapot teljesen nélkülöző valótlanság, mi több hazugság, rémhír terjedt el az elmúlt két évtizedben Csernobillal kapcsolatban, aminek további burjánzását a józan gondolkodású emberek millióinak érdekében, nekik a témával folyamatosan foglalkozóknak meg kell akadályozni: a tudomány álláspontjának egy érettségizett számára már érthető módon történő közreadásával. Hogy ezt követően mindenki eldönthesse, kinek vagy minek hisz, mi az igazság Csernobil ügyében.- Késett a tájékoztatás, Magyarországon 1986. május 26-a után két nappal később mondta be a televízió, hogy valamiféle üzemi baleset történt a csernobili atomerőműben.1 Ennek ellenére volt valami gyanús jel az Ön számára, aki a Központ Fizikai Kutatóintézet vezetőjeként korábban is végzett méréseket, és azonnali feladatként kapta a párttól és a kormánytól, hogy méréseket végezzen? - indítottuk a beszélgetést dr. Szatmári Zoltán egyetemi tanárral.- Ahogy megjelent a hír, ez egy hétfői nap, másnap bementünk a kutatóintézetbe, megnéztük a műszereket, amelyek akkor reggel még nem mutattak semmit, de délutánra már emelkedett a szint, aztán csökkent majd újra növekedett. Ha Magyarországot nézzük, húsz év távlatából is elmondhatom, hogy nagyon kedvező helyzetben voltunk, a széljárás minket elkerült. A környező országok közül Magyarország kapta a legkevesebbet, például ötször kevesebbet, mint Ausztria. Románia is jóval többet kapott a sugárzásból. De ezek hatása is a megengedett, hivatalos egészségügyi értékhatár alatt van, ami pedig bennünket ért az tényleg elhanyagolható tényező. Az igazán nagy szennyezettség Ukrajnát, Belorussziát és Oroszországot érte, oda ahová plutónium és alfa anyagok kerültek, azok területek bizony nagyon elszennyeződtek, és annak ellenére azok maradnak, hogy megpróbálták összegyűjteni őket.- Ön volt az a magyar tudós, aki elsőként tájékoztatta a nyugati közvéleményt a méréseiről, tapasztalatairól. A tények makacs dolgok, de megindult, bizonyos országokban máig érezhető Csernobil-hisztéria.- Ez az én máig foglalkoztató problémám, hogy a németeknél, az osztrákoknál, a görögöknél és az olaszoknál terjesztenek olyan nézeteket, hogy az emberek a kontinensünkön milliószámra fognak meghalni. Állítom ebből egy szó nem igaz két évtized történéseinek függvényében. Megáll az ész, hogy mi történt: százezer nő vetette el akkoriban a gyerekét 1986-ot követően, teljesen indokolatlanul. Ez a hisztériának a következménye. Ki ölte meg ezt a százezer babát? Az, aki a hisztériát okozta, nem Csernobil! Az tény, hogy nagyon sok ember kapott kis dózist az atomerőmű környezetében, ennek hatása az ő életében sem sejtbiológiai, sem más eszközökkel nem mutatható ki, csupán annyi feltételezhető, hogy megnőtt annak a valószínűsége, hogy ezek rákos megbetegedést kaphatnak. Amit ki lehetett mutatni: a gyermekeknél a pajzs- mirigyrák, ami szerencsére időben felismerve jól gyógyítható. Bizonyíthatóan 1800-an kapták meg a kicsik közül ezt a betegséget, ebből „csak” kilenc halt meg, a többit meggyógyították, ők már huszonéves felnőttek. Az elhárításban résztvevőknél kétségtelen a vérrákra való hajlandóságot ki lehetett mutatni akkoriban, de nem százaknál, ezreknél, hanem 5-10 embernél, akik a leg- sugárfertőzöttebb területen dolgoztak. Ami viszont sok embert megöl, az a pszichés hatás. Bedobták a köztudatba a csernobili sérült fogalmát, az illető összeomlott ettől: drogozni, alkoholizálni kezdett, tucatszámra öngyilkosságokat követtek el. Szóval itt nagyon kell vigyázni, hogy az ember mit beszél, hogy beszél! . Bizony nagyon sok tudományosságot teljesen nélkülöző feltételezés, számadat kering, természetesen az atomenergia békés célú felhasználása el2006. ÁPRILIS 23. len tiltakozó mozgalmak, szervezetek igyekeznek belénk plántálni. Amikor egy tévéműsorban base- ballsapkás riporter megpróbálta kioktatni Csernobil folyamatosan ölő, Európát ezután pusztító hatásáról a meghívott vendégként pasz- szív szerepre kényszerített dr. Aszódi Attilát, a téma egyik hazai elismert szakértőjét - a BM Nukleáris Technikai Intézetének igazgatóját, a fiatal mérnök, aki kormány- biztosként felügyelte a paksi üzemzavar elhárításának azonnali teendőit -, 2003-ban, ott azonnal megfogalmazódott benne, hogy a tudomány nem hallgathat tovább, a közvéleménynek ismernie kell a tényeket. A könyv megírásához egy nagyszerű alkalom kínálkozott, tavaly nyáron az ő vezetésével egy magyar mérnökexpedíció járt Csenobilben, így a legfrissebb mérési adatokat, tapasztalati tényeket rögzítették - többek között a felrobbant reaktor zónájában is naponta megfordultak.- Az egyes blokki vezénylőt is felkerestük, ahol személyzet van, a szükséges műszereket működtetik, azért, hogy a zónában, magában a reaktorban lévő üzemanyagot ellenőrizni tudják. Fontos kihangsúlyozni, a reaktor nem megy, de van ott hasadóanyag. Nagyon sok helyen végeztünk mérést a környéken, olyan területeken is jártunk, ahol annak idején 1986-ban halálos dózisintenzitások voltak mérhetőek. Higgyék el nekem, ezeken a területeken szép zöld növényzet van, az a terjedő sztereotípia, hogy ez az ukrán kisváros és harminc kilométeres körzete teljesen kipusztult, egyszerűen nem igaz. A legszennyezettebb helyeken a meglévő fölé friss, tiszta talajt tettek. Számos mintavételt végeztünk fúróval. Néhány centire ment bele a talajba a szennyezés, öt-tíz centin belül gyakorlatilag megkötött. Ezeken a részeken, ahol a magyarországihoz képest magasabb a háttérsugárzás, ott is ép a növényzet és teljesen olyan a környezet, mint amit megszoktunk általában. A lezárt zónában persze nincs mezőgazdasági tevékenység, és a természet sokkal háborítatlanabb, mint általában az európai lakott régiókban.- A holt és élő vizekben miképpen van jelen a radioaktivitás1- A vizekben van radioaktivitás, a csenobili atomerőmű a Prinpiety folyó mellett található. Van egy hatalmas nagy hűtőtó, ebben a vízbe jelentős mennyiségű szennyezés hullott. Azokban az élő vizeken, amelyek ott vannak a lezárt zónában, horgászati tilalom van érvényben. Valamennyi aktivitás van a talajvizekben is. A legszennyezettebbeket körbe kerítették mérnöki gátakkal, különböző védműveket építettek a talajba, hogy a szennyezett talajvíz ne tudjon mozogni. (Folytatjuk.)
