Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-04-16 / 14. szám

2006. ÁPRILIS 16. MOZAIK tasAüIp I Hitelünk van? Most a választások után a pártígéretektől eltelve felmerül az emberben, hogy mennyi­re hittek el a választók a politikusok ígérge­téseit. Hogy hitelük van e a politikusoknak? Az majd hamarosan elválik. De hitelük van e a róluk író újságíróknak? Hiszen nem mindegy, hogy hogyan tálalják a dolgokat, hogyan írnak személyekről, ese­ményekről. Tárgyilagosan-e, vagy részlehaj- lóan, esetleg hangulatkeltőén vagy provoka­tívan. Nekik hisznek e az olvasók? A szenzációhajhász bulvárlapok a pél­dányszám növelése érdekében a szavak ki­facsarására, elferdítésére is képesek. A ma­gyar nyelv annyira árnyalt és sokszínű, hogy bármit meg lehet írni mindig valaki­nek a szemszögéből nézve és valakinek a szája íze szerint. Csak arra keü figyelni, hogy ne lógjon ki nagyon a lóláb, s aki nem tud a szavak között olvasni, akár el is hihe­ti a dolgokat. Egy állami gazdaságban történt lópusz­tulást a szenzációéhes újságíró úgy írta meg, hogy a lóállomány 50%-a elpusztult. Az egész ország a gazdaság hatalmas vesz­teségén kesergett, de csak a bennfentesek tudták, hogy két lova volt mindösszesen a szóban forgó mezőgazdasági egységnek. Ta­lán így akartak állami támogatáshoz jutni és érdekelt volt a zsurnaliszta is? A szó ve­szélyes fegyver. Az írástudóknak óriási a fe­lelősségük a tájékoztatás terén, s felmerül a kérdés: Hitelünk van-e? S álljon itt egy másik példa is. Vége az előadásnak. Az illetékes előadó elmondta érdekfeszítő véleményét az aktuá­lis dolgokról, melyek ma mindenkit érdekel­nek. Ezután következett a szokásos kérés: - Na tessék, szóljanak hozzá! Ilyenkor van az, amikor mindenki a pad­lót vagy a plafont nézi, esetleg sürgős koto­rászni valója van a táskájában. Kínos a csend. Végre az első „fecske" felteszi a kezét. - Igaz-e, amit az újság ír?... Az előadó a kérdést meg sem várva rávág­ja. - Igaz! Amit az újság ír, az igaz! S valóban, igazat ír-e az újság? Hitelünk van? Egy régi közmondás szerint a szó elszáll, az írás megmarad. Akár százéves cikket is elő lehet venni s tetten lehet érni a hazugsá­got. Egy másik mondás szerint a hazug em­bert előbb utolérik, mint a sánta kutyát! To­vább untathatnám a tisztelt olvasót hasonló blődségekkel, de nem teszem, hiszen polito­lógusaink, történészeink, közgazdászaink nem átallanak előkaparni régi újságokat, okiratokat, hogy rajtakaphassák a megal­kuvó zsurnalisztákat. Előbb, utóbb kiderül­nek a turpisságok. A különféle ellenzéki pártok és szervezetek egymást túlkiabálva próbálják felszínre hozni a múlt hibáit. Ki­derült, hogy a Rákosi padláslesöprés kegyet­lenebb volt, mint a török világ Magyarorszá­gon. A török szpáhi (földesúr) annyi gabo­nát mindig meghagyott a jobbágynak, hogy jövőre újból tudjon vetni. Kiderült, hogy Sztálinhoz képest Hitler csak gyenge kezdő lehetett, hiszen a szovjet vezető több kom­munistát öletett meg. Kiderült, hogy 1956 nem ellenforradalom volt, hanem sokak szerint szabadságharc, s kár volt Nyikita Hruscsovnak odaadni az ötösfogatot, s Brezsnyevnek is hiába tapsoltunk! De kö­nyörgöm! A „PRAVDÁT" ezelőtt 20 évvel is Pravdának (Igazság) hívták. Van persze magyar pravda, magyar igazság is. Az or­vos, a pap, a tanár, a szülő néha belemehet kegyes hazugságokba. Az újságíró soha! Az elferdített dolgokra az közvélemény tudat alatt is ráérez, s ha be is igazolódik a gyanú, kegyetlen dolgokra képes. Hitelünk van? Teszem föl immár negyed­szer is a kérdést. Most már remélem, hogy igen. Még nem mondhatjuk azt, hogy: - Ma már tudjuk! Csak azt mondhatjuk most is, hogy: - Ma úgy tudjuk! ítéletet a jövő mondhat a ma felett. Mi, akik csináljuk és éljük a jelent, nem! S csak azt remélhetjük, hogy az utókor nem elégte­lent ír a bizonyítványunkba. Nagy Vendel EVANGÉLIUM Ki hengeríti el nekünk a követ? „Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy el­menjenek, és megkenjék Jézus testét. A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, és erről beszéltek egy­más között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?" Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve". (Mk. 16,1-4) A húsvét hajnalban Jézus sírjához siető asszonyok kérdése ez. Józan praktikussággal készülnek arra, hogy az eddig elmaradt szertartásos búcsúzást megtegyék: tiszteletük és szeretetük jele­ként megmossák, és illatos olajjal kenjék be a sokat szenvedett, leköpdösött, saras, véres drága halottat. S miközben erre készül­ve, a szükséges eszközöket is beszerezve már úton vannak, egy­szer csak szembesülnek a kérdéssel: de ki hengeríti el a követ? Milyen sokatmondó, mélységes igazságot rejtő ez az egyszerű kép, s a felvetődő kérdés! Az asszonyok a halál valóságával szá­molnak és rádöbbennek, hogy talán nem is tudnak már a szere­tett elhunythoz közel kerülni, mert a szikla - mint a halál rendít­hetetlen, mozdíthatatlan hatalmának jelképe - útjukat állja. Talán így éljük életünket többségében: praktikus hétköznapi módon. Tanulunk, munkát keresünk, családot szeretünk, s köz­ben kergetjük egyik álmunkat a másik után, hajtjuk egyik vá­gyunkat a másik után. De talán így útközben egyszer csak elönt józan hűvösséggel a felismerés: ott a kő az életünk végén! A ha­lál mindent lezáró, mindentől elválasztó, rendíthetetlennek tűnő hatalma! Ki hengeríti el nekünk a követ? Áldott, s mégis félelmet ébresztő kérdés ez. De aki idáig eljutott - mint ezek a húsvét hajnali derék asszo­nyok is - többet is megláthat: a kő el van hengerítve!!! Igen, ez a húsvéti örömhír: megnyílt a sír. Az evangélium arról szól, hogy a kő el van hengerítve: mert Jézust nem tarthatta fogva a sírkam­ra: Krisztus feltámadt, valóban feltámadt! Van a kőnél is na­gyobb erő. Van nagyobb hatalom a halálnál! Jézus Krisztus el- hengerítette a halál rettentő zárókövét, Ő törte meg a halál ere­jét, Ő hozta világosságra az elmúlhatatlan életet. S ha Ő felé igyekszünk, ha Őt keressük, hittel „feltekintve” ezt saját életünk­ben is megtapasztaljuk: a kő el lesz hengerítve! Szívbéli békével és reménnyel énekelhetjük a régi húsvéti éneket „Győzelmet vet­tél, Ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod!” Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész Ajánlatunk Z6.2S0:-" megtakarítást jelent személygépkocsi kategóriában! www.tempo-autosiskola.hu .- - ■ ■ ■ // J OT LÖHNER GÁBOR MŰKŐKÉSZÍTŐ MESTER GRANIT MÁRVÁNY MŰKŐ '„Hithely: g-ctcfon/fux; <[}emui«topufR: sirfcőkéssűés konyha-JürcfősEoütí munkaíapok épüfetkó -párkányok -lépcsők -íabasalok befsőépitcsEcti kőtárgyak 3sefcszni’íí. 'ÍArmcle u. 1. 74/411-759 és Ob-ÓO/95-79-225 QSfesáptf, Q^o-samtij u. I. /(Jjvurosi temető melletti látni kőből van( NYITOTT VILÁG ALAPÍTVÁNY Szekszárd, tselatertí. Telefon: 30/319-99-44 NYÁRI NYELVTÁBOR Fadd-Domboriban! Intenzív nyelvoktatás, ANYANYELVŰ TANÁROK közreműködésével 2006. augusztus 11-18. Együttműködő partnerek: Tolna Megyei Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány Tolna Megyei Önkormányzat Általános Művelődési Központ Szekszárd Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata További információ: Tóth Lászlónénál a 30/319-99-44 telefonszámon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom