Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-02-26 / 7. szám

I vasAüap MOZAIK _____________________ 2006. FEBRUÁR 26 „N EM ELÉG CSAK KIVÁLÓAN TERMELNI” Egy külföldi részvénytársaságba vinné a magyar méhészeket Talán a méhészek azok az agrári- umon belül, akik nem panasz­kodnak, nem vádaskodnak, nem fenyegetőznek demonstrációk­kal, noha a helyzetük nem sokat változott a tavalyi brüsszeli figye­lemfelhívó demonstráció óta. Bár ebbéli sommás megállapítás utol­só részével nem igazán ért egyet a Szekszárdi Méhész Egyesület rendkívül agilis titkára, Nagyer- nyei Attila, az országos egyesület vezetőségi tagja. Ő amondó, hogy azért a magyar akác ára klónként átlagban egy szá­zassal följebb ment, és ha nincs a meglehetősen kulturált értekezés az unió illetékeseivel, amivel a szakma kivívta rokonszenvét a ké­sőbbiekre nézve is, akkor önmagá­tól nem javult volna a helyzet. Per­sze a 14 ezres hazai méhésztársa­dalom azon tagjai, akik nem tudják még mindig kilónkénti másfél euró fölött piacra dobni a portékájukat. Alapvetően nem javult a helyzet semmiben, már ami az exportkilá­tásokat illeti.- Van egy mézdirektíva rendelete az uniónak, ami elméletileg jó, rendkívül fontos és jó dolgokat ír le a fogyasztó és az uniós termelő számára, azonban nem jogerős. A probléma továbbra is fennáll, ötven százalékát sem adják az európai termelők a közös piacnak, tonna számra áramlik be Ázsiából és Dél- Amerikából a méz. Megcsontosod­tak a kereskedői frontvonalak, sportnyelven szólva nem tudunk labdába rúgni, a magunk kis piaci részesedével, azzal a tizenhatezer tonnánkkal, amit a vegyes virág­mézből és az akácból megterme­lünk. Nem vagyunk, nem lehetünk tényezők, és a helyzet csak rosz- szabb lehet - jegyezte meg a rá jel­lemző nyíltsággal, és szókimon­dással a hazai méhészek elnöke Bros Péter a szokásos szekszárdi tavaszváró országos összejövetel­ükön, amely már kiállítással is pá­rosult. Az a baj, hogy az európai mézrendelet paraméterei olyannyi­ra alacsonyan kerültek megállapí­tásra, ami után ami sárga folyik és ragad az már méz.- Nincs a tisztességes üzleti ma­gatartást sértő pancsikolások to­vábbi leleplezésének sem érteimé, ezek mind az ötszázezer uniós méz­termelő jelentős részének érdekét sérti. A mézzel mindent meg lehet tenni, más élelmiszer esetében már „botrányhegyek" alakultak volna ki...- Nézze, mi már vittünk olyan kiszerelést a demonstrációnk so­rán, ahol dél-amerikai kiszerelés­ben magyar akácméz volt keverve, Az az igazság, hogy óriási pénzbe kerülne ez, hogy ezt az uniós fo­gyasztóknak elmagyarázzuk, bi­zonygassuk az igazunkat, esetleg perre menjünk, nem tudunk győz­tesen kijönni ebből. Más megoldásokat kell keres­nünk igazodva a nemzetközi trend­hez, tudomásul véve azt, hogy kik hogyan irányítják a nemzetközi ke­reskedelmet. Kaptunk az országos egyesületnél egy nagyon komoly ajánlatot egy ezen a piacon járatos külföldi cégtől, amit most megosz­tottunk a tagsággal, amivel esetleg meg tudunk egységesen jelenni. A filmszínházban megtudhatták a szakma képviselői, hogy egy kül­földi vállalkozás 3 milliárdos rész­vénytársaságot jegyeztetne be ab­ban az esetben, ha maga mögött tudja a magyar méhészek legalább hetven százalékának támogatását. Ez abban nyilvánulna meg, hogy csak is ide apportálják a külföldi pi­acra szánt kiváló mézüket, másho­vá tilos, és ezzel belépnek abba a részvénytársaságba, ahol tagokká válnának, ahol háromszáz forintot egyfajta előlegként mindjárt meg is kapnának az áruért, ahol egy gaz­dasági év után megkapnák a nyolc százalék osztalékot, ahol a taggyű­lésen az ő megkérdezésük nélkül nem dönthet senki, semmilyen gazdasági-pénzügyi, technikai kér­désben. A bejelentés roppant mód elgondolkoztató volt a Szekszárdra sereglett háromszáz méhész köré­ben. Az ilyenkor szokásos tanús­kodó, a kákán is csomót kereső magatartással nem találkozhat­tunk. A szekszárdi méhész egyesü­let elnöke, az országos vezetőség tagja, úgy látja ez egy a válságból való kilábalást nagyban segítő kor­rekt ajánlat, ami után meg kell még meg kell válaszolni bizonyos kér­déseket, és ha azok után sem lehet sokakban felmerülő kételyeket megfogalmazni, akkor meg kell alapítani ezt a céget, bele kell vág­ni! Kategorikus kijelentésként nem hangzott el, de már az első évben a kilónként három eurós felvásárlási árról tettek említést, ami az eddig 1,75-höz képest jelentős elmozdu­lás, de ez már kellő mézesmadzag volt ahhoz, hogy a Méhész Rt le­gyen a központi téma, és néhány héten belül döntsenek a hazai mé­hészek, mert tartanak, vagy esetleg topognak egy helyben exportbevé­telekről álmodozva. Mert az azért ezen az összejöve­telen is kiderült, hogy eddig a sült galambra várás jegyében teltek az évek. A méhészek naivan vártak ar­ra, hogy a magyar mézre lecsap Eu­rópa. A magyar méz ügyével foglal­kozó szekszárdi polgármester, Ko­csis Imre Antal, most is rávilágított, a jó árulap szükséges, de nem elég­séges feltétele a boldogulásnak, a piaci sikerekhez el is kell tudni ad­ni magukat. Kicsit furcsa, de igaz, még mindig ott tartanak, hogy a méhészek hordóban adják le az árujukat, nincs meg a jele az egysé­ges arculatnak, hova tovább eredet- védelemnek. Ha az élborászok még mindig hordoznának, aligha lenne azon a polcon a szekszárdi vörös, ahová eljutott a rendszervál­tozás után. Kocsis Imre Antal polgármester brüsszeli tárgyalásain átadta a ma­gyar méhészek által megfogalma­zott - tiltakozó, de egyben a ma­gyar és az európai méztermelők ér­dekeit képviselő javaslatait - Mari­an Fischer Boel asszonynak. B. Gy. Konkurens cégek együttműködése Az országban egyedülálló együtt­működési megállapodást írt alá nem régen 13 szekszárdi és egy tolnai autóalkatrészekkel foglal­kozó konkurens cég. Létrehozták és elhatározásuk szerint hosszú távon működtetik a Szekszárdi Autóipari Alkatrész-beszállítók Klaszterét. A 14 vállalkozás biz­tos abban, hogy együtt könnyebb lesz boldogulniuk a piacon. Kocsis Imre Antal, a város pol­gármestere a Szekszárdi Autóipari Alkatrész-beszállítók Klaszterének megállapodásba foglalt céljai közül kiemelt néhányat. Az együttműkö­dés segíti a térségben meghatározó iparágként jelenlevő autóalkatrész gyártás hálózatszerű fejlesztését, az alkatrészgyártás bővítését, vala­mint a tevékenység versenyképes­ségének növekedését. így az egyre erősödő cégek idővel új munkahe­lyeket teremtenek, majd együtt gondoskodnak a felvett dolgozók szakképzéséről, de a régiek folya­matos továbbképzéséről sem felejt­keznek el. Az együttműködők együttesen képviselik érdekeiket a jó értelemben vett lobbi tevékeny­ségük során, valamint az állam és az Európai Unió által meghirdetett fejlesztési programok törekvéseivel összhangban fejlesztik a térségi be­szállítói és szolgáltatói együttmű­ködéseket. így tervezik, hogy elha­tározott céljaik megvalósítása érde­kében közösen pályáznak állami és uniós támogatásokért. A nagyrészt német tulajdonban levő cégek ve­zetői biztosak abban, hogy össze­fogásuk eredményeképp a piacon is könnyebben boldogulnak: ol­csóbban tudják majd beszerezni az alapanyagokat, de a termékeik ér­tékesítése is egyszerűbb lesz, mint eddig: külön, külön. A programot megalapító 14 cég mellett a város felvállalta a koordi­nátori szerepet, illetve támogató­ként csatlakozott Szekszárd váro­sa, a Tolna Megyei Munkaügyi Központ, valamint több közhasznú társaság és szakközépiskola is tá­mogatókként csatlakozott. A közös fellépéshez és együttműködéshez szívesen fogadnak további csatla­kozókat. Az alapítók önkéntes ala­pon részt vesznek a klaszteren be­lüli közös fejlesztési projektjavasla­tok kidolgozásában. E mellett okta­tási és továbbképzési tanfolyamo­kat szerveznek. A polgármester szólt arról is, hogy a szövetségbe tömörült vállal­kozások a közös megjelenés, a kö­zös promóciós anyagok megjelen­tetése és az együttes fellépés elle­nére is versenyben maradnak egy­mással. Azaz a klaszter tagcégei a hasznos együttműködés mellett egymás konkurensei maradnak. Ám e két dolog nem oltja ki, ha­nem inkább erősíti egymást, fogal­mazott a polgármester

Next

/
Oldalképek
Tartalom