Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-02-27 / 6. szám

SZEKSZÁRDI 2005. FEBRUÁR 27. TAS4RNAP Ródlival a Szentháromságtól a Garay térre A télutó latyakká vált hava a régi teleket juttatja eszembe. Amikor még a tél két, két és fél hónapig is eltartott, és Szekszárdon is érdemes volt korcsolyabérletet váltani. * A harmincas évek végén a hideg szekszárdi teleken a két Pap testvér: István és a szöszke Irén a Petőfi utcai házuktól a befagyott Séden sokszor majdnem Őcsényig korcsolyázott, vagy a Földes gödörnél csúszkált. Amikor beszakadt alattuk a az árulkodó gyomokat eltüntetni csínytevéseikben velük mindig cinkos keresztanyjukhoz siettek. Ha szüleik megtudták volna mi történt, egy darabig aligha mehettek volna újra a jégre. Persze, a korholás inkább csak a nevelés miatt volt, hiszen apjuk maga tanította őket korcsolyázni. Telente legtöbbször a Zungerbe jártak. A nyáron teniszpályának használt részeken télen két, két és fél hónapig is lehetett korcsolyázni, így még bérletet váltani is érdemes volt. Márkus bácsi gyönyörűen rendben tartotta a pályát és környékét, locsolva hizlalta a jeget. A két testvér a délutáni leckeírás helyett is odasietett. A pálya szélén állt a millenáris kiállításról a városba került gyönyörű vörösfenyő pavilon. Az volt a melegedő, ott lehetett a magas szárú fűzős cipőkre a kulcsos korcsolyát felcsatolni. Csak sötétedés után mentek haza teljesen átfagyva, hiszen a lányok akkor még nem viseltek nadrágot. Patentharisnyában és rakott szoknyában korcsolyáztak. Szó se róla, a lábuk szára bokán felül mindig elkékült a hidegtől. Hazatérve - Irénke néni a Munkácsy utcai ház melegében több mint fél évszázad után sem felejti - a Zefir kályha mellett meleFELHÍVÁS! Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése a 10/1997. (111.26.) Kgy. sz. rendeletével „Év Rendőre" kitüntető címet alapított. A rendelet szerint: é

kitüntető cím az adományozást megelőző évre vonatkozik. .„Év Rendőre"cím annak a személynek adományozható, aki a.) a rendőrség állományának tagja - hivatásosként vagy közalkalmazottként - ezen belül a Szekszárd Városi Rendőrkapitányságon teljesít szolgálatot és b.) munkáját lelkiismeretesen, tartósan magas színvonalon végzi A kitüntetésben az adott évben a bűnügyi és a közbiztonsági szakterületen dolgozó egy-egy személy részesíthető. Az „Év Rendőre" cím adományozására javaslatot tehet: a.) Szekszárd Város Rendőrkapitánya b.) A közgyűlés bizottságai, illetőleg a képviselők c.) Bármely társadalmi szervezet, alapítvány, magánszemély A javaslatnak tartalmaznia kell: a.) A javaslattevő nevét b.) A cím adományozására javasolt személy nevét, életútját, munkásságát, a cím adományozását megalapozó tényeket A kitüntető cím adományozására vonatkozó javaslatokat írásban a jegyzőhöz kell benyújtani. Fentiek értelmében kérjük, hogy a kitüntető cím adományozására vonatkozó javaslataikat írásban 2005. március 1. napjáig juttassák el a Polgármesteri Hivatalhoz. gedtek, s közben az édesanyjuk készítette habos kakaót szürcsölték. A Zungerbe azért is szerettek járni a fiatalok, mert hetenként két délután, csütörtökön és vasárnap zenére lehetett korcsolyázni. A lányok különösen a gimis Berényi Pistit és Dévény Jocit figyelték. De aztán jött a háború, és Pisti eltűnt. Az édesanyja még sokáig odakészítette ajándékát karácsonykor a fa alá, Berényi Pisti azonban soha többé nem jött viszsza. A lányok férjhez mentek, gyerekeket szültek, a Zunger is a múlté lett a háború után. Korcsolyázni azonban továbbra is szívesen jártak a szekszárdiak. Irénke néni édesapjával együtt például még 1957ben is ott körözött a polgári leányiskola - ma Ady Endre középiskola - udvarán kialakított jégpályán. A szürkület jótékony takarásában a felnőttek is ródlira ültek. A legjobb pályák a városban voltak. A Béla térről a Várközön át, vagy a Szentháromság szobortól indulva is le lehetett siklani egészen a főutcáig. Úgyhogy, amikor elcsendesedett a forgalom, a téli estéken szánkózok vidám zsivaja töltötte be a várost. Az időnként egymásba csúszó szánkók nem tisztelték a kort, úgyhogy egyszer bizony Berényi néni - akinek férje egyébként pénzügyi tisztviselő volt - jókora kék-zöld foltra tett szert egy ütközés során, amin sokáig évődtek, ha szóba került. Mára az egykori szekszárdi korcsolyázóhelyek megszűntek. A filléres, kulcsos korcsolyák, a bőrtalpú cipők eltűntek, a Zunger helyén felépült a Tartsay lakótelep. Az öltözőpavilon végül Gemencbe került, a Földes gödröt feltöltötték, s ráépítették a rendőrkapitányságot. Számos kísérlet történt egy korcsolyapálya kialakítására, de sokszor mire feltöltöttek egy-egy pályát, már nyoma sem volt a télnek. A hatvanas-hetvenes évek elején a kertváros alatti szakasztól még végig lehetett siklani a befagyott Séden akár Őcsényig is, de belvizesebb időben jobb volt a Gróf Pál utcai toronyházak, vagy a mai rutinpálya helyén lévő kiöntések jegén korcsolyázni. A korcsolya felcsatolásához, vagy néhány percnyi melegedésre be lehetett húzódni a kúpokba rakott, jégtől ölelt kukoricaszár közé. Szánkózni is már messzebbre, a hegyre nyúló, lassan beépülő külső városrészekbe, vagy a szőlők közé Baktába, Bödőbe, Előhegyre, Bottyánhegyre, meg fel, a Kálváriára kellett menni. Jó pálya volt még a kórházban a tüdőosztálynál, valamint a Remete kápolna mellett. Aztán az építési törmelék eltüntetésére megépült a Gróf Pál utcai szánkódomb, de az utak sózása, a nagy forgalom, a szurdikok beépítése miatt az igazi ródlizás lassan kiszorult a városból a környező dombokra. A Benedek-völgyi szurdikba ezen a télen az első havazásra összegyűltek a környékbeli gyerekek, hogy élvezhessék egyre ritkuló igazi teleink örömét. Ha pedig már havunk sem lesz? Jöhet a nyári bob, vagy ha azt akarjuk, hogy gyermekeink szüleik, nagyszüleik élményeit, történeteit, emlékeit, nem marad más, mint egy külföldi magashegyi túra. Szabó Géza