Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-02-20 / 5. szám

2005. FEBRUÁR 20. SPORTROVAT JL Kettő nulla oda... Valamikor nyáron írtunk ró­la, két táborra oszlottak azok a Hunyadi utcai lakók, akik­nek a lakásuk a kis sportpálya környékén van. Az egyik lakó kivetette az öreg futballkapu­kat, mondván, a fiúk olyan zajt okoznak, ami már elvisel­hetetlen. Az ember látványter­vet is készített, rajta padok­kal, ahol az idősek és a kis­gyermekesek napfürdőznek, az egészen kicsinyek pedig a homokozóban játszanak. * A tizenvalahány fiú - életkoru­kat illetően 13-tól 20 évesig - va­lóan ott edzett, s az is igaz, hogy Aa kicsit zajosan. Ám tegyük nozzá, sötétedés után rendre ha­zamentek. Bizony, hogy haza, s nem az italboltba, s nem is az ut­cán kóboroltak ordibálva. Nem ám, hiszen ők sportemberek. Meg is alakították a Hunyadi FC néven klubjukat, mérkőzésekre jártak, sőt kupát is nyertek. De elvitték a kapukat, megszűnt az edzőhelyük. A csapat kiebrudalása után azt az ígéretet kapták a fiatalok, hogy ingyenes edzőhelyet kap­nak... A fiúk a sportcsarnok mö­götti bitumenes pályán valóban rúghatták a bőrt. De mihelyt be­jött a hideg, nem maradhattak kint. Péntek este nyolc és kilenc óra között kaptak helyet a csar­nokban, s ahogyan bárki másnak, nekik is meg kell fizetniük alkal­manként a 4800 forintot. Ezt zsebpénzükből dobják össze. • Tény az is, hogy késő ősszel a Iballisták néhány alkalommal ismét a - kapu nélküli - Hunyadi pályára vonultak. Főként azért, mert a tizenhárom-tizennégy éves gyerekeket a szülők nem szí­vesen engedték el este későn a sportcsarnokba. Ekkor a lakó el­ment abba az iskolába, ahol né­hányan tanulnak. Bepanaszolta az igazgatónál a focistákat. A do­lognak komolyabb következmé­nye nem lett, hiszen az iskola az iskolán kívül történtekért nem vonhatja felelősségre tanulóit. Elképzelhetik, milyen légkör uralkodik a környéken! A városban másutt is van olyan tér, ahol fociznak a fiatalok. Van, ahol egymás közt állapodtak meg a lakókkal a „szabályokról", van, ahova táblát tetettek ki a futbal­lozás befejezésének esti idejéről. De nem űzték el a srácokat! Sőt, a többség örül, hogy lefoglalják magukat a gyerekek, miközben sportolnak, s nem piálnak, nem cigarettáznak, nem a füves cigi hatását próbálják ki. V. H. M. A sérülések miatt hagyta abba „Ebben a közegben váltam emberré" Az Atomerőmű KSC Szekszárd „A" csoportos női kosár­labdacsapatában általában az „idegenek" viszik a prímet. Hegyi Zsuzsanna az 1985-ös korosztály egyik reménysége­ként szerepelt a kadet és az ifjúsági válogatottban. Talán rá várt volna a feladat, hogy betöltse azt az űrt, ami min­dig jellemezte a felnőtt csapatot, évek óta kevés helyi kö­tődésű játékos jut szóhoz. A mindössze húszéves lánynak azonban megálljt parancsoltak a sérülések, idő előtt kel­lett feladnia élvonalbeli pályafutását. -Sportos családban felnőve talán úgy vett, hogy értem, -Sportos családban felnőve gondolom nem volt kérdés, hogy kipróbálod magad a sport területén. Egyenes út vezetett a kosárlabdapalánkok világába, vagy valaki „súgott", hogy mer­re indulj? - Édesanyám és nővérem is sportolt, kosárlabdáztak mind­ketten, bátyám Gábor csak hobbiszinten kapott bele a sportba. Én egyébként tor­nászként kezdtem, elsős vol­tam, amikor anyukám meg­kérdezte, nincs-e kedvem ko­sarazni. Polgár Judit volt az el­ső edzőm, harmadiktól pedig már Harsányi Mária irányítása mellett készültem. Volt, hogy megszakadtunk edzésen, de imádtunk kosárlabdázni, és mindig egymásért is játszot­tunk. A sport kitöltötte min­den szabadidőmet, az iskolai teadélutánokra sem igen ju­tottam el. Azt hiszem ebben a közegben váltam „emberré". - Többször pályára léptél a kadet válogatott tagjaként. Pá­lyafutásod mely időszakára em­lékszel vissza szívesen, amikor érezted, hogy igazán jól megy a játék? -Végigjártam a korosztá­lyos ranglétrát. Tizenhat éve­sen kerültem a kadet váloga­tottba, amelynek akkor Szilaski Tamás volt az edzője. Nem számoltam, de körülbe­lül negyvenszer húzhattam fel a címeres mezt. Emlékezetes pillanat volt, amikor Olaszor­szágban egy nemzetközi tor­nán az utolsó pillanatban do­bott triplámmal vertük meg a házigazdák csapatát. Moszk­vában egy tornán a későbbi Európa-bajnok franciáknak dobtam 18 pontot. Ebben az időszakban tényleg jól ment a játék. Az ifjúsági válogatottba is bekerültem, Baján pályára léptem egy Jugoszlávok elleni meccsen. Király Sándor érke­zésével a felnőtt csapatnál is több lehetőséget kaptam. Mindig mosolyogtam, amit ő talán úgy vett, hogy értem, amit magyaráz, pedig néha magamban nevettem a hallot­takon. Mindenesetre jóban voltunk, velem egyszer sem ki­abált, pedig nála ez ritkaság­számba megy. Azt mondják, hogy egy sérülés soha nem jön jókor, nekem akkor nagyon rosszkor jött. Felépülésem után erőltettem egy dara­big a lábamat, aztán megint megsérültem, ekkor döntöttem úgy, hogy a négyszer mű­tött bokámmal és a gerincsérvemmel nincs értelme folytat­ni. „Levezetésként" játszom a városi baj­nokságban, nagyon hiányzott a labda és egy csapat. - Véleményed sze­rint mi az oka annak, hogy - bár Szekszár­dot remek utánpótlás­nevelő bázisként tart­ják számon - néhány kivételtől eltekintve, helyi játékos nem tud gyökeret verni a felnőtt csapatban? -Fontos, hogy egy fiatal játékos korán versenyhelyzetekben edződ-jön. Magyar­országon a junior ko­rúak részére évekig nem volt semmilyen sorozat, kupa, ahol „éles" szituációk­ban hozhattak volna döntése­ket. Ha jól tudom az idei év­ben indult újra az országos ju­niorbajnokság. Lényeges, hogy amikor egy fiatal játékos a felnőtt csapathoz kerül, az edző úgymond „fogja a kezét", foglalkozzon a sportolóval ­nemcsak taktikai, technikai elemekre gondolok -, mentá­lisan is készítse fel a játékost. Ezzel összefügg, hogy minél több játéklehetőséget kell ad­ni egy fiatalnak. A példa Fű­rész Diana, akit Kecskeméten 13 évesen mély vízbe dobtak, ma pedig a Diósgyőr első szá­mú irányítója. Szekszárdon Császár Andreát lehetne meg­említeni, aki évek óta Spa­nyolországban profi. Egy játé­kos elkallódásánál vitathatat­lan a szülők felelőssége. A mai lányok sokat képzelnek ma­gukról, azt hiszik, hogy edzés Hegyi Zsuzsanna: Nagyon hiányzott a labda és egy csapat" nélkül pályára lehet lépni. Előfordul az is, hogy valaki ki­jelenti, hogy nincs kedve futni, mert anyukája mondta, hogy ne fusson. Sokszor a szülők adják a lovat a gyerekek alá, ami egyáltalán nem szeren­csés. - B.L.­Városi Sport- és Szabadidő Központ Február 20.8.00-18.00 Már-Ker GEMS SPORT XII. téli teremlabdarúgó torna febntár 25.19.30 Marley FKSE Komárom AC Kémények NB II. férfi kosárlabda mérkőzés február 26.10.30-22.00 Atomerőmű KSC Szekszárd - Országos junior kosárlabda torna; február 27.0830-13.ÖO Atomerőmű KSC Szekszárd - Országos junior kosárlabda torna'

Next

/
Oldalképek
Tartalom