Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-02-20 / 5. szám

SZEKSZÁRDI 2005. FEBRUÁR 20. vasárnap M Modern szánok Sokáig kellett várni rá, de aztán leesett az idei első hó, a hét elején pedig újra kaptunk a jóból. Elnézve az amerikai kontinensről érkező felvételeket, meg­mosolyogtató, hogy egy kis hó ekkora fennakadást okozott. Szánkózásra csak néhány napig volt alkalmas, amit igyekezett is mindenki kihasználni. Nagy forgalmat bonyolított le a Gróf Pál utcai „ nyúldomb " sok más szülő­höz hasonlóan a forralt bort kimérő egységet hiányoltam csak a placcról. Is­kolás korom kedvelt „pályája " volt a Bródy Sándor utca feletti szurdok. Téli estéken népes társaságok keresték fel, és hódoltak a lesiklás örömének A szur­dok, akár egy műjégpálya, a csajozás színtere is volt. A szerelem zöld szemű ördöge jelentette a kísértést, a felfokozott érzelmi állapotban észre sem vettük a mínusz fokokat. Arra is volt példa, hogy a néhány napos farmeromat - mé­teres szakadással az oldalán -, nem sikerült eredeti állapotában hazavinnem, eufemisztikus kifejezés, ha azt mondom, hogy otthon nem vártak forró teával. Az egynapos „nagy" havazást követően Dunafölváron jártam, és nem akar­tam hinni a szememnek. Azt hittem, hogy félúton a harmadik és a negyedik „iksz" között, már nem érhet meglepetés. A szánkózás egészen új válfajával is­merkedhettem meg a Duna-parti városban. Autó vonóhorgára kötötték a szánkót, és a kisfiú - akár egy modern XXI. századi cowboy -, így lovagolta meg több tíz lóerő vontatta favázas csúszkáját. Csodálkozó tekintetemet látva • erőseim felvilágosítottak, hogy a havon csúszás e formája teljesen termé­es, és elterjedt a városban. Miközben megnyugtat, hogy városunkban nem terjedt el ez a buta hóbort, nehezen értem, hogy a derék földvári apukák miért nem a biztonságosabb, lankás tereptárgyat kultiválják a motorizált meghajtás­sal szemben. Mi szülők pedig elgondolkodhatunk, melyik nagyobb kockázati tényező, a felelőtlen szülő, vagy a bátor gyerek? - balázs ­METSZOOLLO-BEMUTATO Szekszárdon a Mészáros Borházban (Kossuth L. u. 26.) 2005. február 21-én, hétfőn 14.00-17.00 óráig! Résztvevő márkák: FISKARS, ARS, WOLF-GARTEN, BAHCO, KUKER Minden érdeklődőt szeretettel vár a rendező: FarmForg Kft. Minden kedves érdeklődőt vár az állami — szakképesítő bizonyítványt nyújtó 'aSII \\ tanfolyamaira! SZMK nyilvántartási szám: 01-0337-04 Intézmény-akkreditációs lajstromszám: 0010 Tolna Megyei Képviselete TOVÁBBKÉPZŐ KEDVEZMÉNYEK Önköltségesek részére: - részletfizetési kedvezmény - az adóévben fizetett képzési díj 30%-a összevont adóalap adójából levonható Munkanélküliek részére: - munkaügyi központi támogatás adható IDEGENFORGALOM: idegenvezető, idegenforgalmi menedzser, idegenforgalmi ügyintéző, valutapénztáros és ügyintéző - megújítok részére is -, nyelvi képzéssel bővített falusi vendéglátó KERESKEDELEM: kereskedelmi menedzser, marketing- és reklám­menedzser, marketing- és reklámügyintéző, kereskedő vállalkozó, élelmezésvezető, logisztikai ügyintéző NYELVTANFOLYAMOK kezdő és haladó szinten: Angol, Német, Francia, Olasz, Spanyol ÚJDONSÁGOK: kulturális menedzser, aláírás-azonosító grafológiai és mixertanfolyam_ Kereskedelmi, idegenforgalmi, vendéglátó-ipari szakkönyvek, nyelvkönyvek, kazetták értékesítése kedvezményes áron. Részletes tájékoztatás és jelentkezés: 7100 Szekszárd, Arany János u. 17-21. (bejarat a Találka tér felől!) Tel/fax: 74/418-779, Mobil: 30/378-5978 tz óij£esre/ ([WOmiMS VlWUOliSOl UMAK móimnMJi Odon derű 182. Farsangi szőlőálom 1910-ből Amikor a filoxéra utáni re­konstrukcióval szőlőkultú­ránk országos vezető helyet vívott ki magának, egy vidám kedvű orvos tovább szár­nyaltatta a lehetőségeket, s gondolatait megosztotta a Tolna-vármegye olvasóival február 20-án. Dr. Kramolin Gyula 1868-ban született a megyeszékhelyen. Orvosi tudását 1902-től haszno­sította itt. Közkedvelt lett humo­ra, műveltsége és szónoki képes­sége miatt: 1910. január 30-án a polgármesterrel szemben közel kétharmados többséggel' válasz­tották a Szekszárdi Kaszinó el­nökévé. Két hét múl­va a kereskedelmi kaszinóban csillog­tatta fantáziáját. „A Bartina-hegy te­tején állottam, s amer­re csak a szem ellátott, a Dunáig egy óriási üde zöld szőlőtenger terült el körülöttem." A dombon „egy te­kintélyes nagyságú gó­tikus csarnok égbetörő kupolája", amelyhez két épület­szárny csatlakozott. Ebben ápol­ták közköltségen azt a 12-12 fér­fit és nőt, „akik a bornak köszön­hetik (!) munkaképtelenségüket" és gondtalan öregségüket. Cse­rébe jó időért - esőért, ha kell, száraz melegért, de főképp jég ellen - imádkoznak. „Ez sokkal olcsóbbnak bizonyult, mint a jég­kár elleni biztosítás!" Hiszen a vi­harágyúzás haszontalan, de nem kutatják tudományosan a jégel­hárítás lehetőségét. A város időközben nem nagy­községgé, hanem egyenesen hegyközséggé fejlődött viszsza. „A csántérfákkal ki­bélelt régi, meredek úton gyorsan alágurultam egy e célra szolgáló hordó tete­jén"- álmodja a szerző. El­halad a tízezer hektoliteres bortároló cementkád mel­lett. Ez a vízvezeték helyett létesült: hétköznap kadar­ka vagy rizling csurog belő­le, „a fürdő- és mosdócsa­pok decsi szagost és musko­tályt ontanak". „Nagymosás céljaira a szlankamenka szolgáltat bőséges levet, mely az ártézi víznél is ideálisabb Dr. Kramolin Gyula és tartalommentesebb, s így a ki­lúgozásra a legalkalmasabb..., az utcaöntözés régen vajúdó kérdését a hihetetlen mennyiségű lapi siller oldotta meg a képzelhető legjutá­nyosabban!" Ezzel a szellemes­séggel fricskázza az igazi szek­szárdi szőlősgazdák bosszúságá­ra ugyancsak itteninek mondott, de valójában csupán literben je­lentős lapi bort. Minden a szőlőkultúrához kapcsolódik: az utcai fák helyett is tőkék díszlenek, a villanykör­ték „sokszínű villamos szőlőfür­tök", még a városi címert is sző­lőlevél-koszorú övezi. „Csak egy nyilvános, megbízhatóan járó óra nem volt még sehol. Azt mondták, erre nincs szükség, mert a nap óra nélkül is felkel, amíg pedig fel nem kell, a szőlőben úgysem lehet dolgozni, viszont, ha nyugovóra száll, a kapálást úgyis abbahagyják!" ,A há­zak ablakaiban - ró­zsa, jácint és szegfű he­lyett - cserepekben te­nyésztett miniatűr sző­lőtőcskék hirdették a nagyfokú fejlettséget." A főgimnázium fel­sőbb vincellériskolá­vá, a múzeum szőlő- és bortörté­neti gyűjteménnyé alakult, csak néhány Steig-kerámia maradha­tott benne. Még a temetőkben is szőlő nőtt ciprus és szomorúfűz helyett. A nyomda 25 kötetes borászati lexikont adott ki, a polgári olvasókör pedig fölvette a „Kadarka Klub" nevet. A gaz­dák 80%-a „Szőlőjövedéki Szö­vetkezetet" alakított, amely a te­rület értékének 10%-át adta évi jutalékul. Ezt már mindenki álomnak tarthatta csupán... Lanius Excubitor Szőlős-boros álom (Jankó János rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom