Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-12-18 / 40. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2005. DECEMBER 18. Kisimítani egymás homlokán a ráncokat M Kitüntetés Göncz Kinga ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter a Gyermeki Jogok Világnapja alkalmából kitüntetéseket adott át a gyermekek és fiatalok segítésében, fejlesztésében, érdekképviseletében résztvevő szakembereknek. Ezen alkalomból vehette át kitüntetését Letenyeiné Mráz Márta, a Babits Mihály Művelődési Ház és Művészetek Háza Polip Ifjúsági Irodájának és a szekszárdi Ifjúsági Telefonos Lelkisegély Szolgálatnak vezetője az ifjúság segítése érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként. Hátrányos helyzetű diákok javára... A Rózsa Ferenc Középiskolai Kollégium 2005. szeptemberében pályázatot nyújtott be a budapesti Gyermekétkeztetési Alapítvány által kiírt felhívásra. Ennek eredményeképpen a kollégium 80 hátrányos helyzetű diákja részére nyert értékes élelmiszercsomagot, melyet ünnepélyes formában, egy vacsorával egybekötött családias ünnepség keretében adnak át december 19-én 17 órakor a kollégiumban. A Liszt Ferenc Művészeti Iskola Fúvószenekara minden érdeklődőt szeretettel vár önálló hangversenyére, melyet 2006. január 7-én 16 órakor tart a Garay János Gimnázium dísztermében. A belépés díjtalan. Balázsi Zoltán református lelkész városunkban 2000 óta irányítója a református vallási közösségnek. Azóta - leszámítva a lelki életet - számos kézzel fogható, szemmel látható dolgot vitt véghez a gyülekezet jórészt adományokból és a tagok kétkezi munkája révén. Kívül és belül egyaránt megújult a templom, a lelkészi rezidencia, amit a Comenius iskola követ. Balázsi Zoltánnal a karácsonyt megelőző felkészülésről beszélgettünk, de elsőként egy aktuális kérdésről kértem ki véleményét. - Hogyan ítéli meg a Református Zsinat állásfoglalását, miszerint a lelkészek hivatásuk gyakorlásával egy időben nem lehetnek országgyűlési képviselők? - Mint köztudott, korábban is voltak lelkész képviselők a parlamentben, s most is vannak. Nyilvánvalóan ez a téma azért van napirenden, mert a különböző - köztük szélsőséges - hozzáállású emberek bizonyos megnyilvánulásait szeretnék elkerülni. - Ön helyesli a zsinat döntését? - Nem, nem helyeslem. Ugyanis a jó irányú, az ország dolgait előre vivő politika nagyon is helyén való. Hangsúlyozom, világ életemben nem politizáltam a szónak abban az értelmében, hogy valamelyik párt mellett állást foglaltam volna. Fogalmazhatok úgy is, engem nem érdekel a politika, különösen az a megnyilvánulási formája, miszerint négyévenként rendre változik az országot vezető politikai erő, hiszen így, a folyamatosság híján lehetetlen - leegyszerűsítve fogalmazva - egyről a kettőre lépni. - Honnan érkezett Szekszárdra a Balázsi család? - Sárospatakról. S mivel a családot említette, elmondom, hogy feleségem, dr. Thúry Katalin annak idején a sárospataki főiskola főigazgató-helyettese volt 25 éven át. Nem részletezném az itteni elhelyezkedésének nehézségeit,, mondhatni akadályait... Úgyhogy papfeleségként rengeteget segít az adminisztrációban, amivel megkönnyíti lelkészi tevékenységemet. Egy felnőtt fiúnk van, aki feleségével és gyermekükkel együtt a fővárosban él. - Ilyenkor, advent idején milyen a lelkész lelke? - Köszönöm, rendben van. S ez szükségszerű is, mert ha nem így lenne, akkor mások lelkét sem tudnám ápolni, képtelen lennék mások gondolatait a várakozás ünneplőjébe „öltöztetni". Napi szinten szükséges imádsággal és bibliaolvasással karbantartanom a lelkemet, hiszen nem csak a gyülekezet, hanem a börtön lelkésze is vagyok, s az utóbbi meglehetősen nehéz, sőt kemény feladatot jelent. - Tehát segítséget nyújt a gyülekezet tagjainak a felkészülésben. - Természetesen. Hiszen az advent a nagy felkészülés időszaka. Más ünnepnapokra szinte adva van a téma, amiről lehet és kell is beszélni, prédikálni. Viszont az advent alatt átöleljük a biblia teljes tanítását. Mert az Úrjézusról szóló jövendölések a biblia első lapjától kezdve végig vonulnak. Ilyenkor egységében kell látni az egész Ószövetséget, hogy hol, milyen próféciák voltak Jézusra vonatkozóan, s azok miként valósultak meg. Az igehirdetéskor több olyan gondolatot kapcsolok össze, hogy általuk még nyilvánvalóbbá váljon az ünnep mondanivalója. -Az istentiszteleten, illetve a szentmisén való részvétel mellett lélekben hogyan készüljenek a „civilek" a Messiás érkezésére? - Az advent várakozást jelent. Ha vendéget várunk, arra minden esetben felkészülünk. Takarítunk, sütünk, főzünk... Az emberek egész esztendő során élik a hajszolt életüket, ám ez a négy vasárnap adatik arra, hogy egy kicsit elcsendesüljenek, magukba nézzenek, lelkükben nagytakarítást végezzenek, így várakozva a kedves vendég fogadására. Ez által a karácsonyban máris nem a külsőségek lesznek a mérvadók. Másképpen fogalmazva: vannak családok, akik „égig érő" karácsonyfát díszítenek föl, ám éppen alatta nincs békesség. De vannak olyan családok is, ahol még fenyőfa sincs, és mégis áthatja a szíveket a szeretet. Szerintem ez utóbbi a karácsony egyik lényege. A megelőző négy hétben arra kell összpontosítania mindenkinek, hogy a családtagok egymás homlokán kisimítsák a ráncokat a közös imádsággal, az együtt énekléssel, s a készülődéssel. A Messiás érkezésére olyan békes^^ ges állapot alakulhat ki, c^P nem csak az ünnepek idején tart, hanem meghatározza a következő hónapokat is. Ha ezt az ember megkapja, akkor igyekezzék megőrizni, hosszú folyamattá tenni. - Mit tart az ajándékozásról? - Egyáltalán nincs ellenemre, ugyanis az ajándék is lehet az öröm forrása... Láthatta az irodában a készülő csomagokat. Százhatvanat készítünk, s 23-án kiosztjuk a templomba jövő gyermekek között, akiknek ez által is örömet szerzünk. A gyermeki öröm látványa pedig boldogságot ad a felnőtteknek. V. H. M.