Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-12-18 / 40. szám

SZEKSZÁRDI SL VASÁRNAP 2005. NOVEMBER 27. A papa, a mama, a négy gyermek és a tenger Ranga Tibor és Horváth Nikoletta Veszprémben, a Vegyipari Egyetem egyik rendezvényén talált egymásra, amikor Niki még hallgató volt, Tibor már végzett és dolgozott. A sok-sok ember között egyszercsak összeakadt a tekintetük, s tizenhárom esztendeje éppen, hogy beköltöztek Tibor nagyszüleinek szekszárdi házába. Niki, aki Szolnokról érkezett, először a BHG-ben dolgozott vegyészmérnökként, Sára születése után pedig az ÁNTSZ-nél, a sugáregészségügynél helyezkedett el. Tibor az ÁNTSZ-nél kezdett, majd a Paksi Atomerőműhöz került, ahol a sugárvédelmi osztályon üzemvezető. Az ovális asztal körül most már hatan ülnek, a négy gyerek csendben és fegyelmezetten, semmi lárma, semmi rumli, semmi torzsalkodás. - Mindig ilyen jók a gyerekek? kérdezem Nikolettát. - Hát nem egészen. Van bizony, amikor összekapnak, főleg a két nagyfiú a Fülöp és a Gellért a számítógépen, mert egyszerre akarnak mellé ülni. Nincs olyan nagy veszekedés, mert Fülöp remek taktikát dolgozott ki: ha el akarja Gellértet mozdítani, segíteni kezd neki, és pár perc múlva már ő mered a monitorra. Egyébként meg nálunk nagyon bevált, hogy ha valamin vita kerekedik, akkor szépen leülünk, nyugodtan megbeszéljük, hogyan lehet a lehető legbékésebben megoldani egy-egy helyzetet. De az is előfordul, hogy valamelyik játékon hajbakapnak, ilyenkor felícüldöm a gyerekeket a szobájukba, hogy megnyugodjanak, s elgondolkodjanak azon, hogy mit miért tettek. - Nálunk ez jó módszernek bizonyult. Igazán nagyon barátságos, meleg az otthonuk, s ráadásul minden gyereknek van külön szobája, ahova mehetnek, ha éppen egyedül akarnak egy kicsit lenni. - Két éve, Simon születése előtt átalakításba, felújításba kezdtünk - mondja Tibor. Nagy felfordulással járt, de megérte. Beépítettük a tetőteret, kicsi, de színes szobája lett a gyerekeknek. Fogtuk magunkat, elmentünk a festékboltba, kértünk színmintákat és mindenki magának választotta ki, hogy milyen színű szobát szeretne. Most aztán Fülöp zöld, Gellért kék, Sára piros szobában lakik, a Simon szobájának falait pedig sárgára festettük. Külön vannak, mégis együtt, néha meg Jó dolga van Simonnak. Amikor a tálalószekrény üvegajtajához kúszik, abban a pillanatban mellé kuporodik Sára, de Fülöpnek és Gellértnek is mozdul már a lába. Édesanyjuk, a halkszavú Nikoletta az ölébe veszi Simont, aki kisautót, plüssmacit kap és brümmögni kezd. Utazni készül valamerre. fogják a szivacsukat és összeköltözködnek. - Hogyan telnek a napjaik? - A reggeli hajrá Nikire marad, mert én korán kelek, reggel hét órára a munkahelyemen vagyok Pakson. Az atomerőmű nagyon jól megszervezte a közlekedést, hisz sokan járunk oda Szekszárdról dolgozni. A három iskolás együtt és többnyire gyalog indul el a Gyakorlóba. Niki mindennap főz, úgyhogy meleg étel mindig van itthon. Délután négy körül érek haza, onnantól egy futás az élet, mert iskolaidőben különórákra, uszodába visszük a gyerekeket. - Mennyit mutat az óra, mikor ágyba kerülnek? - Éjfél előtt soha nem fekszünk le - mondja Niki. A Simon mellett nem sok mindent tudok napközben itthon dolgozni, úgyhogy estére marad a házimunka zöme. Mire a gyerekek fürdenek, lefekszenek, kilenc óra, utána rendet kell tenni a házban, készíteni a gyerekek holmiját a következő napra, s az is előfordul, hogy ilyenkor főzöm meg a másnapi ebédet. Egyszerű ételek kerülnek a mi asztalunkra, bár - talán azért mert vegyész vagyok - néha kísérletezgetek is. A gyerekek nagyon szeretik a pizzát, megsütöm a lapokat, ők meg azt pakolnak rá, amit szeretnek. A vegetáriánus ételekben is nagyon otthon vagyok, de csak azért, mert mikor Simonnal terhes voltam egyszerűen nem bírtam megenni a húst. - Azt tudja, hogy hol és mit kap olcsóbban a városban? - Nem nagyon, mert ehhez rengeteg idő kellene, nekem pedig ebből van a legkevesebb. Mivel nálunk mindenből sok fogy, maradnak a bevásárlóközpontok, ahol mindent egyszerre meg tudunk venni^^ és az utca végén lcvd^P vegyesbolt. - Segít-e valaki a háztartásban? - A gyerekek. A saját szobájukat rendben tartják, szombaton délelőtt pedig az édesapjuk vezényletével nagytakarítás zajlik az egész házban. - Hol töltik a karácsonyt? - Szenteste itthon, együtt leszünk, elsőnapján a mama lát vendégül Szekszárdon, másodnapján pedig megyünk a szüleimhez Bakonyszücsre, akik Szolnokról költöztek a Bakonyba az egyik testvérem közelébe. - Mire nem jut pénz? - kérdezem Tibort. - Nem nagyon gondolkodtam ezen. De talán a tenger... Nagyoi^^ szeretnénk elmenni a tengerpart^P ra, most arra gyűjtünk. Itthon már többször nyaraltunk, az atomerőmű szervezett gyeses turnust, és a nagycsaládosok egyesülete is felverte az utánfutós sátrát Vajtán, de Fülöp már hatodikos és még nem látta a tengert. -Igen, a tenger - ábrándozik Niki -, s egyszer úgy szeretnék nyaralni, hogy szobában alszom, ágyban fekszem, fürdőszobában tusolok, és valaki egy szépen megterített asztalnál elém teszi az ételt. FÜLÖP, a hatodikos - Főzni szeretek, már csináltam egyszer nagyon finom sajtmártást. A történelem a kedvencem, és nagyon szeretek olvasni, már elolvastam a Harry Pottert, meg jó sok Verne könyvet. Sokat társasozunk Gellérttel, és játszunk a számítógépes játékokkal A